Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-28 / 22. szám
379 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 380 hoz járulás előtt helyünkön akarjuk elmondani, túlságos hosszúnak tetszik; ezen kifejezése pedig: „azt kívánod, hogy megemlékezzünk azon jótéteményedről, melyet halálod által szenvedtél!“ érthetetlen, ha csak sajtóhibával nem segitünk rajta. Az urvacsorázás-utáni ima is hosszú. A kenyér vételekori imából elég lenne a 3 első sor, a pohárvételekori imából elhagynám a legutolsó szót, — 260.— Ünnepi imádságai e könyvnek kezdődnek adventiekkel, végződnek pünköstiekkel. 332. 1. Az adventi első ima kevéssé adventi, a második már inkább, de legjobb, teljes adventi érzelemmel s buzgósággal szól a negyedik. A három karácsonyi ima közül legsikerültebb a középső, legszebb a legelső, de nyelve nem oly szép, nem oly választékos p. o. a 281. lap legfelső hat sorában az öröm előfordul ötször; a 282. lapon ezt olvashatjuk „megnyitottad arezádat és mondottad“, holott ha szólni akarunk nem az arczánkat nyitjuk meg; másként ez az ima megható, az eset állapotát gyönyörűen rajzoló ima. Az év utolsó reggeli ima oly szépen folyik, mint az édes méz, 1. felsóhajt az év rövidsége felett, 2. azután számadásról elmélkedik. 3. majd busong az adott szép tehetségek fel nem használása felett, eszébe jut vétkeink sokasága, de 4. Isten irgalmába, mint menyegzői ruhába öltözik, s csendes álomba merülve, 5 boldog uj évről álmodik. Az uj évi ima sokat foglalkozik a múltnak emlegetésével, a jövőre elhatározásról, nemes feltételekről, előre haladásról hallgat, nem lelkesít eléggé, a mi pedig itt az év elején figyelembe veendő kellék. A virágvasárnapi ima kevéssé karolja fel a nap eseményeit p. o. a jerusalemi templomban történtekről teljesen hallgat; azért ez az ima a nap jelentőségének kevéssé felel meg. Épen igy a nagypénteki ima is csak Jézus emberek iránti nagy szeretetét látja, — de ártatlanságáról, béketüréséről, a nép ingatag voltáról, az Ítélet jogtalanságáról észrevételei nincsenek. A két húsvéti ima 316 és 320. mindegyik azon öröm hangján szól, melyet a feltámadás gondolata szóllaltat meg bennünk. Az áldozó csötörtöki inkább elmélkedés mint ima, de tanulságos volta mellett elég buzgó. Még is mintha a pünkösti szentlélek szállta volna meg a szerzőt, az ezen szent ünnepekre vonatkozó gondolatai emelkedettebbek, a vallásos érzés melegebb forrásaiból fakadtak a legközelebbieknél, — a pünkösti első ima egy bűnös kebel vallomásai, kit megszáll a szentlélek 320. lap, a második ima 323. 1. elődjénél még jobb, még kedvesebb. A vándor útjában található imák és elmélkedéseknek még két, t. i. az 5-ik és 6-ik része vau, az egyik „Családtagok imái“, a másik „alkalmi imádságok“ czime alatt. E kettő bizton jöhetett volna család tagok imái név alá; mert a hatodik részből a három utolsó imát elzárva, mind egyik lehet családtag imája, s ekkor a családtagok imáinak összege lesz huszonegy, — mely szám elég biztosítékot nyújt arról, hogy a vallásos keblű szerző a családi élet külözböző viszonyait mily gazdagon felölelte s menynyit ruházott fel szép lelkének vallásos érzelmeivel, hogy ezeken elmerengvén, a megihletett lélek mintegy szárnyra kelve Isten zsámolyához emelkedjék. Kis Gábor. lelkész. rr Válasz Őrséginek. E becses lap legutóbbi számában „A nagy szólam“ czim alatt egy — e czimmel önmagát leghívebben aposrofáló czikk jelent meg álnév alatt Őrségi aláirással, melyben czikkiró az őrségi egyházmegye nemrégen tartott rendkívüli közgyűléséről írott közleményemre reflectálva, azt tárgyilagosnak, a közgyűlésen történteknél sem többnek, sem kevesebbnek nem mondja ugyan, mégis egy pontot, szerinte úgynevezett egyéni véleményt, nem hagyhat megjegyzés nélkül s e pontra vonatkozólag mondhatnám egyenes felhívást intéz hozzám, hogy azt argumentumokkal bizozonyitsam. Legelsőben is fogadja a kedves Őrségi ur az én igazán szívből jövő legőszintébb köszönetemet azon szives előzékenységért, hogy alkalmat nyújt nekem, hogy ezen épen reá nézve nem kellemes ügyet — kívánságára részletesen is megismertethetem e lap olvasóival. Annál nagyobb készséggel megteszem pedig ezt, mert én részemről azokért, miket leírok, mindenkor kész vagyok saját nevem alatt helyt állani. A mi a kérdéses pontot illeti, megjegyzem, hogy az igazság kedvéért szószerint kell azt idézni, mert ezt Őrségi ur nem tette. így hangzik : „a pesti egyházi lapban Őrségi aláirással egy tendencziózus czikk jelent meg a gyűlés lefolyásáról, mely annak két határozatát is szabályellenesnek (ledarálta, noha nyílt tiltakozás senki részéröl nem történt stb. olvassa el csak bárki az én közleményemet- igy van. Megjegyzem, hogy itt czikkiró ur szándékos ferdítést követett el. Mert a kinek szeme van, láthatja, hogy itt az a fő: noha nyílt tiltakozás senki részéből nem történt. Egyszóval se állítottam, hogy: bizony, pedig szabályos volt, de leírtam a tényt, úgy a mint volt. És itt eszembe jut Pázmány Péter eljárása, mikor Kálvin Instituczióját kritizálta. Az által igyekezett ellenmondást feltüntetni az ö müvében, hogy egyes mondatokat innen is onnan is kikapott, vagy alapigazságokat elhallgatott, miáltal szemmel látható volt az ellenmondás; de ha az összefüggést a szövegben nézzük, egészen tiszta világos az igazság. De lássuk csak, mi az, a min különösen megütközik Őrségi ur ? Ez a szó: tendencziózus, mit le is fordít czélzatosságnak. Hogy miért használtam, megmondom, s egy idézettel be is bizonyítom. Gróf Széchenyi István azt mondja: „Hallgatni, mikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna“ Őrségi ur tehát nagy hibát követett el, mikor oly jól tudta a törvényt s nem szólt, nyíltan óvást, tiltakozást emelve a határozatok ellen a törvényre hivatkozással, sőt tudva megengedett érvényre emelkedni szabályellenes határozatokat. Ha tör
