Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-08 / 2. szám
27 DUNÁNTÚLI PROTESÁTNS LAP. 28 de önmagát emészti fel; a civilisatio története Krisztus dicsőségének története. Krisztus követőihez, az illik, hogy a jobb társadalmi állapot útját egyengessék. Azok, a kik magasabb szellemi niveaun munkálnak sokszor, lenézőleg tekintenek az egj'háziatlan lelkek nagy sokaságának lassau munkájára, azokra, a kik az anyagi és erkölcsi környezetet képezik, s a mely nélkül a magasabb munka hiába való. Pedig a keresztyénség gyakran hosszadalmas utón jár. Csak keveseknek adatott rögtöni eredményt mutathatni föl. De nem mindég ezek a legnagyobbak Isteu országában. Azok az Isten országának államférfiai, a kiket látható jutalom nem ösztönöz, a kiknek élete lefolyik s törekvésük tárgyától még mindig távol vannak; azok, a kik nem a kápráztató terveket kedvelik, sőt a tömeg félre érti őket, mivel a jónak látszó, de rosszat okozó tervet ellenzik. (Folyt, köv.) Csizmadia Lajos. ev. ref. lelkész. Kocsi Csergő Bálintnak; a pápai ev. ref. iskola rektorának beszéde az 1681. szeptember 13. közvizsgálaton. (Folytatás.) Ha tovább szemeskedni akarunk, nemcsak másoknak cselekedetit, hanem cselekedeteket követő dolgokat is meg kell vizsgálnunk. Valahányszor azért az ilyen hittül szakadtaknak példájokat te elődbe vetik, teneked ez az te tiszted, hogy az olyaténokon végben ment Isten itélet’t szemlélvén félj és igy eszedbe veszed, hogy az, ki tégedet ilyen hitegető beszéddel hiteget, azoknak az melyeket meg kellett volna mondani, nagyobb részét elhallgatta és nem különben cselekszik, mint amaz ragadozó tolvaj, az ki hogy mást is vele való latorságra elhitethessen az praedálásnak ideig való hasznárul eleget, de az tolvajkodást'követő akasztófárul és kövekről semmit nem szól. Te azért az ilyen haszontalan tanácsadót igy vesd vissza. Az kinek mint tetszik úgy cselekedjék; útz ő cselekedetekről számot adnak, mivel kiuek-kinek az ő munkája szerint megfizettetik: én pedig elszántam magamat, hogy nem leledzem olyan gonoszságban, az melynek büntetését nem akarom hordozni. Mert jaj annak, az ki által botránkozások lesznek, annyival is inkább, hogy az hittől szakadásnak vétkét sem az királyi felség, sem az fejedelmi hatalom, sem penig akárminémű embernek az ő méltósága és tudománya dicséretessé és széppé nem teheti. Ez ilyetén hitegető és gonosz tanács adó vajmi ravaszul eltitkolja az ördögnek példáját, az ki mindenek előtt az igazságtól elszakadott; az angyalok példáját, az kik meg nem tartották az ő eredeteket, hanem elhagyván helyeket, az setétségnek lánczaival megkötöztetve tartatnak az ítéletre, ingyen sem említi; az Judás Iskariotesnek, Julianus Apostotának, az bűnnek emberének az Antichristusnak vétkes példáit ingyen sem kívánja előhozni. Ha azért az gonosz, hitegető emberek efféle példákkal akarnak tégedet elcsábítani és ilyen módon szólnak: íme ez ilyetén hatalmas fejedelem, ilyen nagy tudós ember, attól az úttól eltávozott, az melyen te jársz; mi tartóztathat tégedet is meg, hogy ugyan azont ne cselekedjed. Ez ilyetén fogásokra készen lehet nálad az felelet és azt mondhadd: Ha teneked tetszik, ide hozzad az ördögnek és az ő angyalinak példáját is, az kiknek az ő nyomdokokat az, az kiről nekem szólasz, kezdette nyomni. És miért lehetne az keresztyén ember szivében ilyen állhatatlauság, hogy minden széltől elragadtatnék. Nem az emberek szokását, az mely gyakortább vétkes, hanem az Istennek megmozdulhatatlan igazságát kell követni; nem kell azt cselekednünk, ki mit cselekszik és cselekedett mi előttünk és mi mellettünk, hanem mit cselekedett és mit cselekedni parancsolt mindenek előtt az Krisztus. Isten igazságán, nem emberi bölcsességen [építtetett az mi hitünk; isteni erőn, nem emberi gyarlóságon fundáitatott az anyaszentegyház. Noha nincs oly nagy ember, kit meg nem ejthet az ördög csalárdsága: de az Krisztus ecclesiáján soha az pokolnak kapui erőt nem vehetnek. Azért úgy becsüljük az ecclésia doctorit és vezérit, hogjr ő velek együtt az ecclesia hitit el me hagyjuk. Mert nem az személyekből kell az hitet megpróbálni, hanem az hitből az személyeket. Az anyaszentegyháznak az szentirás szerint megrögzött tanítása igaz próbakő. Akárki legyen, ha tanítása nem egyez annak az ecclesiáuak vallásával, mely az apostolok idejétől fogva fiakat nevelt Istennek, kerülni kell, mint farkast, kárhoztatni, mint hittől szakadt tévelygőt. Mert miért lennénk olyan gonoszak, visszafordultak, sőt esze-fordultak, hogy más után nyilván való veszedelemre adnánk magunkat. Ha Lucifer után nem ugráltak az több angyalok, ha Judásra nézve akasztófát nem keresőnek az több appstolok: mi se ugorjunk ki az Isten anyaszentegyházának hajójából, ha szintén azok, az kik mintegy kormányosoknak láttatnak, kiugranának is. Az újtestamentom nyilván megtanít, mit kell cselekednünk az nagy emberek esetiben. Mert mikor Szt. Pál hallotta volna, hogy némely tanítók megcsalatváu, csalogatták az galatabelieket, azt irá nekik: Ha szintén mi vagy az mennyei angyal hirdet nektek azon kívül, az mit mi hirdettünk, átok legyen. Vedd eszedbe ember az Szt Pál szavát. Nem azt mondja „ha szintén ón magam,“ hanem: ha mi apostolok mindnyájan valamit tanítunk az ellen, az mi közöttetek hirdettetett, átok! Sem magának, sem az több apostoloknak nem kedvez Szt. Pál, csak az igazság helyén maradjon. Tovább megyen és mintha elég nem volna az egyszer tanított hitnek őrzésére az emberi állapot kárhoztatása: azt mondja, ha az lenne is, az mi nem lehet, hogy az mennyei angyal akarná változtatni az egyszer bevett tanítást, átok legyen. Mely mondással oly erősséget kíván az régi igazság követésében, hogy mégha az apostolok és angyalok elesnének is, utánnok ne essünk. Mikor azért hittül szakadásokat látunk, kössük az igazság oszlopához elménket. Ragaszkodjunk az kősziklán építtetett anyaszentegyház erősségéhez. Ne legyünk olya nők, mint az polyvák, melyeket egy kis szelecske elragad