Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-30 / 18. szám

307

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

308

Hogy ily téren, iskola felállításában árulhatunk egy gyékényen, bizonyltja a rimaszombati egyesült gymnasium. Csak egy kis jó akarat, az idők jelének figyelembe vétele szükséges, mely halasztást nem tűr.

Még nemzetségi kérdés sem áll útjában ez egyesült működésnek, mint p. o. a felső vidéken.— Mert a dunántúli ág. evang. testvérek nagy zöme magyar.

Tanerők alkalmazásában a paritás elvének jó akaratú keresztülvitele minden érdeket kielégíthet. — A hely kérdésében legfelebb két szempontnak kellene figyelembe vétetni: czélszerü és lehetőleg központi-e? Anélkül azonban, hogy p. o. a központiságot fel ne lehetne áldozni a czélszerüségnek.

Ezeket kivántam e tárgyban röviden elmondani, kérve az érdeklődőket, gondolkozzanak s szóljanak felőle.

Az én véleményem az, hogy a hol helye van, s a mikor kivánatos, cselekedni is kell viribus uniti s. — Körmend

Fülöp József.

A prédikátor mintaképei.

Dr. Stalker Jakab után angolból.

YIII. Felolvasás.

A prédikátor mint apostol.

(Vége.)

Egyik előző felolvasásban szóltam azon tehetségről, mely minden rendű és állapotú férfi és nőben feltalálja az emberiességet, mely mindenkivel közös, és egyenest mindenkihez szól, tekintetnélkül az egyik osztályt a másiktól és egyik egyént a másiktól elkülöuitő felületes különbségekre. De a lelkész rokonszenvének föl kell ölelnie azt is, a mi az osztályok és egyének sajátos tulajdona, valamint azt is, a mi mindenkivel közös. Szent Pál, miként Mestere, bár hatalmas karral munkált az általános emberiért, mégis a zsidónak zsidóvá lett, hogy megnyerhesse a zsidót, és a törvény nélkül valóknak törvény nélkül valóvá, hogy megnyerhesse azokat, aj kik törvény nélkül valának; megtett mindent mindenkinek, hogy jobban megnyerhesse őtet.

Meggyőződése nyilván az volt, hogy Isten az írott igével bírók közti önkijelentése, s az azzal nem bírók között való gondviselése által próbálja gyermekeit valamikép magához vezetni; s az ő tiszte az, hogy csatlakozzék mindegyik társasághoz, annál a pontnál, a melyhez az eljutott, és ajánlkozzék vezetőjéül. A zsidó sokkal előbbre volt s ott állott a hol ő; a pogány hátrább vala, visszább ment hát és közeledett álláspontjához, hogy bizalmát helyezze belé és engedje magát tovább vezettetni.

E meggyőződés az, mely hitet ád a lelkésznek munkájához. Az emberek lelke Istené. Gondviselése tanítás a

végből, hogy magához térítse őket; nincs senki, a kivel az ő Lelke ne tusakodnék. És csak ha a mi munkánk együtt működik az övével, akkor van annak némi sikere. Hol Isten működik, megnyitván és lágyítván a sziveket, igen közönséges erő is, kellő időben használva, nagy eredményt érhet el és az isteni munkát gyorsan végrehajthatja.

Lehetne-e pathetíkusabb helyzet egy érző és rokonszenves kedélyre, mint a lelkészé, midőn fenn van a szószékben és alátekint a gyülekezetre? A kedély állapotnak mily változatossága van előtte! Az egyik padban egy ember ül, a ki vesztett csatát harczolt végig a héten üzletével és látja, hogy a tönkrejutás szélén áll; a mellettevalóban lehet egy kereskedő, a kinek ölébe tele marokkal önté a sors ajándékait. Itt egy anya, ki fiáról gondoskodik, a ki most hagyta el otthonát és a tengeren vitorláz; amott egy leány, kinek szive az ifjúság boldog álmain örvendez. Jobbján egy ifjú ül taláu, ki élte nagy kísértéseinek partján remeg, és balján egy másik, a ki a titkos bűnök valamely orgiájából szabadult ki. Mily végnélküli változatosság, s mégis egy sincs érdekesség hián; s bizonyára nincs egyetlen egy is, ki ellene állana ama benyomásnak, mit keltenek önök, ha ép ott keresik fel őt, a hol van. Fogjul esnek az emberek, ha önök az emberi szívvel való oly ösmeretséget árulnak el, hogy leleplezve érzik magukat; és kész engedni hívásuknak, ha látja, hogy ismerik a körülményeket, a melyek közt azt az életet élheti, a mellyel kecsegtetik őtet, és hogyha méltányolják a helyzet nehézségeit. Ezért a lelkészre a való élet változatosságának ismerése a legeslegjobb; s valósággal, a ki sikeres munkát akar végezni, tudnia kell, hogy miként szálljon alá a szószékről és lépjen érintkezésbe az egyesekkel *).

Itt megint ajánlhatnám a látogatás munkáját és azt a gyakorlatot, hogy legyünk otthon is megközelithetők azon látogatóknak, kik bizalommal jönnek, hogy közöljenek velünk valamit; de szabadjon inkább e felolvasást egy-két szóval azon nehány igen kedvező alkalomról zárnom be, melyet a lelkészi életpálya egyenest az egyesekkel való bánásra nyújt**).

Egyike az ilyesféle legjobb alkalmaknak, midőn a szülők gyermekeik megkeresztelése végett jönnek hozzánk. Mikor önök azok gyermeke fölött beszélnek, örömmel fogadnak oly fokú hithűséget, mit más esetben nem tűrnének el. Felmutathatják előttük, hogy gyermekeik itteni és túl világi jólléte mennyire függ az ő vallásos kedélyüktől; sürgethetik a házi istenitisztelet végzését; és nagyon kevés ügyességgel kell birniok, ha nem tudnak egészen szi*) Állj másokkal szóba: a mit egy ember mond néked, nagyobb hatással van reá, mint az összes, a mit mondhatsz neki.

Nem annyira a betegség, mint az üdülés ideje döntő a jövő életre. »Emlékezzél erre és ragadd meg az alkalmat«.— Prediger.

**) »Az evangéliumok nagyban telvék Krisztus és egyesek közötti beszélgetésekkel. Az ő megindító és tartalmas tanítása, hozzá a vonzalom és remény elemeivel, természetesen sokakat körébe vont, a kik többet is akartak tudni az evangélium czélja felől. A maga részéről ő szintúgy sóvárogta a vizsgálódókkal való találkozást, a mint azok keresik őt, és úgy találjuk, hogy ép annyi gondot és fáradságot fordított országa természetének az egyesek előtti kifejtésére, mint a mennyit tett. midőn a nagy tömeghez beszélt, A hallgatóság, ha kevés is, de hozzáillő vala. Nemcsak, de úgy találjuk, hogy alkalmazkodott az egyénekhez«,— Nie oll, »Tho Incarnate Saviour»,