Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-30 / 18. szám
lí e gyedik évfolya m. l§. szám. Pápa 1893. április 30. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. ; w HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkivül bélyegdij 30 kr. fi.--------------------------X MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Viribus unitis. Fülöp József. — A prédikátor mintaképei. Dr. Stalker Jakab után angolból. VIII. Felolvasás. (Vége.) Miklós Géza. — Iiázasságjogi reform. (Folyt.) Kiss József tbeol. tanár. — A gályarabok története. (1674—1676.) Borsos István. — Hivatalos rész. —Vegyes közlemények. Viribus unitis. E sokat jelentő s különösen minket magyar protestánsokat intve-intő czim alatt kívánok röviden a kerületünkben felállítani szándékolt leányiskola függő ügyében egy-két szót szólani. Hogy e kérdés ez idő szerint mely stádiumban van, körülbelül mindazok tudják, kik iránta valamennyire érdeklődnek. Bizony e fontos ügy nagyon a kezdet kezdetén van még. Mert azzal az összeggel, mely együtt van, jó szerint kezdeni sem lehet. Részemről — azon esetre, ha főiskolánk a mostaninál sokkal kedvezőbb anyagi helyzetbe jutna is — az ezzel kapcsolatosan hangoztatott vérmes reményekre se mernék támaszkodni. Azt tartom, hogy az egészre nagyon, de nagyon ráillik ama közmondás: Ki sokat markol, keveset szőrit. Én e czikkemben a netalán érdeklődők figyelmét egy egészen más, egy uj irányban óhajtom felhívni, felkelteni — ha sikerül, mert nálunk bajosan megy — kérve, hogy gondolkozzanak a fölött, szóljanak ahhoz, mit elmondani fogok. Mostanában már sokan és sokan és pedig tekintélyes férfiak is foglalkoztak, főleg hírlapi czikkekben, a két protestáns felekezet uniójával. Persze a conclusio többnyire az volt, hogy ez ma még dogmatikailag lehetetlen. Azt azonban már igenis hangsúlyozták, hogy testületi utón: közművelődési, humánus intézmények létrehozásában és fentartásában az együtt működés nemcsak lehetséges, de nagyon ajánlatos is. Gondoljunk csak vissza az országos prot. tanári egyesület megalakítása tárgyában megindított üdvös mozgalomra, s azt követett örvendetes eredményre, melynek kö vetkezménye a magyar prot. tanügy történétében korszakalkotással kecsegtető tanácskozmány lön. Egy prot felső leányiskola felállítása is itt Dunántúl — én úgy vélem — legsikeresebben s leghamarább szintén ily egyesülési utón lenne megoldható. Épen kapóra jön e tekintetben az ág. evang. egyházkerületnek megindult mozgalma ugyancsak egy felső leányiskola érdekében. S az ügy, a mint értesülve vagyok, ott áll, hogy egyes városok felhivattak már, mily segélylyel lennének hajlandók ezt támogatni. Sőt a kis Kőszeg már tett is figyelemre méltó ajánlatot. így állván mindkét testvér kerületben a dolog, önkénytelenül is előtérbe tolul a kérdés, hogy a mostani viszonyok között, melyek a különösen figyelembe veendő szempontok ? Szerintem per eminentiam az, hogy különülten egyformán gyengék, szegények vagyunk. A mi ügyünk, dunántúli reformátusoké, hogy ez idő szerint minő stádiumban van, azt, sajnos mindnyájan igen jól tudjak. De az is nagyon valószínű, hogy a testvér felekezet sem fog mihamar zöld ágra vergődni. Idők folyamán, gyenge erővel, talán mindkét fél megvalósítja szándékát. De remélhetőleg egyik sem fog sokkal többet érni a semminél. Ugyanazért: viribus unitis — egyesült erővel lehetne és kellene ezt megvalósítani -— mielőbb. Haszontalan papirpazarlás az, ha a hangoztatott nagy és szép elveket nem tudjuk, vagy nem akarjuk az életben megvalósítani. 18 DUNÁNTÚLI i msíüTíii ev.ref. mim hivatalos rözlöste,
