Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-23 / 17. szám
N e gye dik évfolya m. 17, szám. Pápa 1893. április 23. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 írt. Az egyház és iskola körétől. ÁDüMTÜLlEV.REF. EGYHÁZRER. HIVATALOS KÖZLŐII. 1 U HIRDETÉSEK DÍJA: ■í hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. !-----------------------------» MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, TARTALOM: Az adó. Csiszár András. — A prédikátor mintaképei. Dr. Stalker Jakab után angolból. VIII. Felolvasás. Miklós Géza. — Házasságjogi reform. (Folyt.) Kiss József theol. tanár. — Kerületünk rendkívüli közgyűlése. (Vége) n n. — A pápai egyházmegye „ad hoc" gyűlése, a. — Vegyes közlemények. Az adó. Valahányszor községünk kisbirója ezen mondókával állít be hozzám: „Nattisztelendő ur, holnap adószedés lesz“ — a talpamból egyszerre a fejembe s onnan a hátamon végig a talpamba fut minden vér. Először a czim, másodszor az adó mián. E borzongást egy hosszabb elmélkedés követi, melyből a boszankodás sem hiányzik Hogyis ne boszankodnék az ember, mikor az állam is nyomja, az egyház is nyomja. Az állam kormánya ugyan jót akar velünk tenni, midőn a miniszternek megengedi, hogy az egyház lelkészei és tanítói által élvezett földek után járó egyenes adó és egyenértékű illetékek fizetését az illető egyházakra ruházza, (1870: 7. és 1873: 121 p. ü. m. rendelet), ámde ebben nincs köszöneté sem az egyháznak, már a hol t. i. e rendelet végre van hajtva, sem nekünk, földbirtokkal rendelkező lelkészeknek. Az egyház újabb teherrel van megróva, a lelkész egy régi tehertől megmegszabaditva, de csak azért, hogy egy újabb tehert lehessen a nyakába sózni — A lelkészekre adó alakjában háramló ezen újabb teher abból származik, hogy a miniszter elrendeli, hogy a lelkészek által élvezett földbirtokok jövedelme (miután a birtoktól az állami adót az egyház köteles fizetni) a lelkészi javadalomhoz számíttassák és jövedelmi adó alá essék, rövidebben, azon lelkészek, kik földbirtokot haszonélveznek másodosztályú kereseti adó alá esnek. Eddig még csak tűrhető volna ez állapot ránk lelkészekre, hanem ami most következik, az képezi az igazi sérelmet. A lelkészi fizetésbe ugyanis bele van számítva, legalább nálunk, a lelkész által élvezett birtok átlagos jövedelme, és a többi jövedelemmel együtt jövedelmi adó alapját képezi. Az adó kivetéssel foglalkozó közeg ezt a körülményt figyelmen kívül hagyja s a vidék viszonyainak tekintetbe vételével kiszámítja a birtok tiszta jövedelmét és kirójja rá az adót. Most kérdem, nem sérelem-e az, ha én, az általam élvezett lelkészi földek jövedelme után köteleztetem kétszeres adófizetésre? — A sérelem koronáját egyházkerületünk teszi’ fel az 1880. évi jegyzőkönyvének 407. pontjában, midőn rendeli, hogy: a „kegyelemből nyert földektől az egyenértékű adót az illető haszonélvező hivatalnok fizesse.“ A n.-rákosi, de általában az ősrégi lelkészi földek mind kegyelemből nyert földek s azoktól az adót mi, haszonélvezők fizetjük. Fizetünk tehát háromszoros adót egy ugyanazon birtok után. Ismét kérdem: igazságos dolog ez? A hol ez még nem igy van, az köszönje jegyzőjének. Ma azok az urak. Már Öri-Szt.Péteren igy van, Nagy-Rákoson igy van, Szalafőn igy van (ha igaz) és igy lesz rövid időn mindenütt. Hát nincs alapos okom a boszankodásra ? Sohasem kell boszankodni — fogják többen mondani. Orvoslást kell keresni felebbezés által. Az őriszent-péteri lelkész már kérte is az adókivetéssel foglalkozó közeg által rajta elkövetett sérelem orvoslását, de hát a megyei közigazgatási bizottság felebbezésével elutasította, a minisztériumban pedig bélyegcsonkitásért 1 frt 80 krig még ráadásul megbüntették, holott a törvény 17* DUNÁNTÚLI
