Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-09 / 15. szám
Ne gyedik évfolya m. 15. szám Pápa 1893. április 9. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. £-----------------------------' MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM:|a miskolczi felsőbb leányiskola. Körmendy Sándor. — A prédikátor mintaképei Dr. Stalker Jakab után angolból. VIII. Felolvasás. Miklós Géza. — Ütközet előtt. Horváth Lajos. — Az őrségi egyh. megye rendkívüli közgyűlése. Fülöp József. — Vegyes közlemények. A miskolczi felsőbb leányiskola. (Ajánlva a főiskolai gondnokság figyelmébe.) A zsinati tárgyalások befejeztével kirándulást tettem Miskolczra, hogy behatóan megtekintsem a tiszamelléki egyházkerületnek ezen felsőbb leány növeldéjét, mely hazánkban, ma a legjobb nevű prot. nőnövelde, s melyet egy hivatott egyén, Tóth Pál igazgató teremtő lelke, Mózesi veszszejével, lehet mondani a sivatagon fakasztott, oly üdítő forrásként, honnét a magyar ref. egyház minden vidékére élő víznek folyása csergedez a szomjuhozó lelkek számára. Hogy összeköttetésem, érdekeltségem reálisabb legyen e derék tanintézet iránt, egyik unokám felvételét kértem ki már előzőleg a tanintézet kormány tanácsától, a mit szerencsés is voltam megnyerni; a „szerencsés“ és a „nyereségé szót tudatosan alkalmazom. A mi egyházkerületünk, mint a hazai ev. ref. egyházkerületek között legkisebb, leginkább szétszórtan fekvő, tehát legkevésbbé tömör s igy ereje tömörítésére leggyengébb egyházkerület, régtőlfogva érzi egy hitfelekezeti felsőbb leánynövelde hiányát és szükségességét ; meg is indította a mozgalmat annak létesítése végett: de nincs meg közöttünk a teremtő lélek, hiányzik az alkotó kéz; nincs a ki a zászlót fölragadja, magasra emelje és kiáltsa, hogy utánnam! Ki ki azt várja, hogy tegyen más és nem tesz senki . . . E helyett a meglevő főiskola oszlopait rázza a vak sámsoni kéz, s ha nem sikerül is neki lerombolni Pápán, hogy szilárdabb alapra fektesse (?) Komáromban a főiskolát, már ezen megingatással egy, talán több évtizedre visszaveti, — fájdalom — a felsőbb leánynövelde ügyét. A múlt őszszel már ott állottunk, hogy egyházkerületünk ama kiváló jelese, aki a debreczeni zsinaton a harmadik 1000 frto.t adta a közalapra, pár éve meg 10,000 frtot ajánlott föl a dunántúli prot. nőnöveldére, László József kocsi lelkész atyánkfia, egy teljesen megfelelő emeletes épületet szemelt ki Pápán, sőt intézkedett annak megvételére nézve is a nőnövelde számára. Az ekkép már a megalkotás stádiumán állott ügy azonban a komáromi mozgalommal visszahanyatlott. Fölkel-e, lessz-e, aki föltámasztja, föllángol-e a 80 éves, de azért ifjú hévvel buzgó lélek hamu alá jutott tüze újra, ki mondhatná meg? Pedig mindenki elismeri, hogy első szükséglet a hitfelekezeti felsőbb nőnövelde; mindenki tudja, hogy csak áldozattal megalkotható s hogy az áldozat magától a szegény kerülettől alig várható. S ha leányaink, unokáink prot. nőnöveldék hiányában, avagy azoknak csaknem megközelíthetetlen távol létük miatt, vagy egyátalán nélkülözni lesznek kénytelenek a prot. öntudatosság és önérzet megszerezhetésének, vagy csak megszilárdithatásának is tényezőit; ha a ma már a társadalmi viszonyok által igényelt magasabb polgári műveltséget akár színtelen polgári felsőbb leány növeldékben, — de melyek, a falusi szegény lelkészek, tanítók, s szerényebb jövedelmű, nem helyben lakó prot. hivatalnokok által szinte megközelít heteti enek, — akár fanatikus vallási elfogultsággal telitett, a protestantismust elkárhozást szülő eretnekségnek nyíltan hirdető s lépten-nyomon kitérítésre törő apácza zárdákban kénytelenek továbbra is megszerezni (s milyen lelki műveltség az, amit ezek nyújtanak, holott egyenes elvi elletétben állanak a valódi felvilágosodás követelményeivel) : minő áldatlan, milyen deprimáló helyzet lesz ez a prot. nők, ■— a gyermekeiknek lelki irányt első sorban adni hivatott ama leendő anyák részére? Kivált napjainkban ! . . . Hány prot. család veszett el immár e réven s olvadt be elleneink táborába, kettős veszteséget okozva, — a mi gyengítésünkkel s ellenfeleink erősbitésével, egyházunknak! Hiszen alig van már a még csak e század elején 15 A ÍMÁSTDLI EV. REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE.
