Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-26 / 13. szám
Negyedik é v ff o 1 y a m. I&. sxám. Pápa 1893. márczius 26. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 írt. Az egyház és iskola köréből. * HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: I Hát mi mit tegyünk? Rácz István. — A főiskola áthelyezésének kérdéséhez. X. — Az Irodalmi Társaság gyűlései, h. — Egy kis helyreigazitás az „Egy kis ébresztődre. Mozsomji Sándor. — Az Athenaeum illusztrált magyar irodalomtörténete. — Vegyes közlemények. Hát mi mit tegyünk? E czim alatt Dr. Tüdős István úr e becses lap jan. 22-iki számában őszinte vélemény alakjában tanácsolja, hogy mi lelkészek világosítsuk fel híveinket a polgári házasság tárgyában. — A tanácsban azonban — bár félreérteni nem akarom — van egy kis neheztelés, hogy ne mondjam, van némi gyöngéd szemrehányás is a prot lelkészekkel szemben. „Hiszen még szó sincs róla — mondja többek között — még csak emlités se volt téve, hogy akadt volna prot. lelkész, ki templomi szószékét felhasználta volna az emlitett czélra; pedig a szemfüles napi sajtó tudósitók bizonyosan tudomást vettek volna, a ki ezt megteszi! Ugyan mi lehet oka e tartózkodásunknak, e késedelmezésünknek? Talán mi is ellenségei vagyunk a‘polgári házasságnak? Talán igazat adunk a róm. kath. elem izgató mozgalmának?“ A mi a tanácsban rejlő helyes intentiót, a felvilágosítást illeti: ki ne helyeselné azt? Ki ne tartaná megengedhetőnek, a templom szentségével összeegyeztethetőnek azt, hogy híveink e nagyhorderejű s immár állandóan felszínen álló kérdésről a templomban tájékozást nyerjenek? Ha régi, nagyhírű papjaink prédikálhattak annak idejében a védhimlóoltásról, az üstökös csillagról és az asztalmozgásról, — ha mi prédikálhatunk évenként vetésről, aratásról, böjtről, farsangról (s vele kapcsolatban a házasságról) bizony nem zárkózhatunk el a polgári házasságnak nagy súllyal előtérbe nyomuló kérdése elől sem. De nem is zárkóztunk el előle. — Az, a miből a czikk iró dr. Tüdős J. ur kiindul, t. i. hogy a lapok nem tudnak róla: ez még nem elég erős bizonyíték az ellenkezőre, mert ezen a téren nem áll az, hogy „itt nincs személyválogatás.“ Tudom, hogy ha valamely nagyvárosi, vagy exponált gyülekezet lelkésze véleményt nyilvánít, vagy templomában prédikál egyik-másik napirenden levő kérdésről: a szemfüles napi sajtó tudomást vehet és vesz róla; — sőt ha az uralkodó irányzat szája izét eltalálja, félhet, hogy a „saját külön tudósító“ urak meg is interwiewolják.— A vidéki lelkészek azonban — kik pedig a nagy többséget teszik — ettől nem félhetnek. — Róluk a legtöbb esetben csak kétszer szól a krónika: mikor megválasztatnak és mikor meghalnak. — A lapok közlései alapján tehát ebben a kérdésben véleményt alkotni s e véleményből kiindulva a prot. lelkészi kar eljárása fölött Ítéletet mondani csekély véleményem szerint nem is lehet. De ha a czikkiró ur intentióját helyeseljük és elfogadjuk is: felmerül az a kérdés, hogy e kérdés tárgyalását milyen alakban vigyük szószékre? Czikkiró ur azt ajánlja, hogy kiindulva ama protestáns elvből, hogy „a házasság nem szentség“, kedveltessük meg híveinkkel a polgári házasságot. Nem Írja ugyan ki világosan, de értetni engedi, hogy álláspontja a következő: „a házasság nem szentség“, tehát az az egyház s 13 A ÍÜÍIÁÍ1T0LI EV.RIF. EGTBÁmR. HIVATALOS RÖZLÖSTE.) * Ü
