Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-19 / 12. szám
199 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 200 segít az értelmen úgy, hogy ilyenkor már szándékosságot nem szabad fordítanunk; pedig szerinte az inf. futur. csak szándékot fejez ki; jelezzük a föntebbi mondatban a szándék létezésének idejét sciebam-mal: scieban patrem Idibus Martiis venturum esse; fordítsuk: tudtam, hogy atyámnak szándéka van már 15-én megérkezni; vagy: tudtam atyám már 15-én meg fog érkezni; azt hiszem eléggé érezzük a különbséget a szándékosság s az egyszerű beálló, megvalósuló tény között; vegyünk egy oratio obliquat is, Livius XXI. 45. 5. igy ir: agrum se daturum . . ei se argento satisfacturum .... potestatem facturum; . . . daturum se operám ... se redditurum ... ha e helyeket visszaállítjuk oratio rectába, nem kapunk coniug. periphrasticat (a szándékkal alig elégedtek volna meg a katonák), hanem futurum primumot. A 936. -lapon felhozott példái fölállított szabálya ellen bizonyítanak; az ndus 3. szerinte is szükségességet fejez ki — csak hogy nem oly általánosságban — felhozott példáinak egyikében sincs szükségesség fogalma: ante conditam condendamve urbem (Lív.) példát igy fordítja: a város tényleges és szándékolt épitése előtt, fölállított szabályával ellentétben igen helyesen: szándékoltnak s nem szükségesnek fordítja; felhozott másik példájában ab oppugnanda ad obsidendam urbem Consilium vertit (Liv.), melynek fordításával adós maradt, szintén nem bizonyig mert az ostromlásból megszállásra ment át, változtatta tervét Porsenna; tehát nincs szükségesség. A part. fut. passivi csak a nominatívusban s az accusativusban (az acc. c. inf. szerkezetben) jelöl szükségességet, a casus obliquusokban nem, pl. Multi in equis parandis adhibent curam, in amicis eligendis (lovak szerzésére ... a barátok választásában) negligentes sunt. (Cic. Lael. 17). — Ha pedig a part. futur. pass. (nőm. v. acc.) mellett tagadó szócska vagy vix igehatározó van, akkor inkább lehetőséget, mint szükségességet fejez ki; pl. Illa, quae natura, non litteris assecuti sunt Romani, neque cum G-raecia, neque ulla cum gente sunt conferenda (nem hasonlítható össze) Cic. Tűse 1. 1. Postquamnak coniunctivussal való használata is ellenkezik a latin nyelv szabályaival; valódi időhatározói jelentésben a postquam után csak indicativus állhat, tehát az abl. abs.-nak coniunctivussal való fölbontása határozottan hibás; coniunctivussal (nem számítom ide az oratio obliquát) csak kivételésen, szokatlanul (de nem utánzandó példakép) áll néhányszor, de a mely esetekben a cum-mai való analógia alapján con. imperf. v. plusquamperfectum áll s nem időviszonyt, hanem a mellékmondatnak pusztán a főmondat alá való rendelését fejezi ki; pl. Liv. XXII. I. 2. §-bau: . . . postquam .... viderent okot jelentve cum helyett áll, ép igy Cic. Man. IV. 9. qui posteaquam . . . aedificasset, ornasset. , . bellum inferre simularet; (mindkét esetben ídőviszony kifejezésére nem maradt volna meg a postquam); hasonlókép fordul elő: Cic. Cluent. 64. 181; Deiot. 13. 36. Dr. Kapossy L. Tudósítás a belső-somogyi egyházmegye gyűléséről. A belső-somogyi egyházmegye folyó hó 9-én ismét tartott egy rövid gyűlést, azért, hogy az újólag megválasztott esperest Begedy István urat beigtassa és sürgősebb ügyeit letárgyalja. A templomi közimát Seregély Dezső n.-kanizsai miss, lelkész úr tartotta. A rögtönzött székfoglalót, mely a Protestantismus hivatása fölötti elmélkedés volt — maga esp. ur olvasta föl, kijelentve az értekezés végén, hogy nem bizalmi szavazatot akart ugyan provokálni, de miután az egyházmegye parancsolt vele s még érez magában erőt az esperes! terhek elhordozására az esperességet egy időre elfogadja. A székfoglaló beszéd elhangzása után fölkelt K. S, és kifejezésével annak, hogy miután az általa egyh. megyei gondnok úrhoz a gyűlést megelőzőleg intézett jó akaratit kérelme és figyelmeztetése B. esp. ur iránt czélhoz nem vezetett, kötelességévé vált volna ugyan, az egyházmegye jól felfogott érdeke és az esperesi állás iránti tekintetből, azon beterjesztvényt, ami allarm elkerülése szempontjából kívüle még csak két egyén t. i. Nagy S. és Bokor B. által íratott alá, s mely az esperes ur közigazgatási és közpénzek kezelése körüli s általában egyházmegyei kormányzati eljárását veszi bírálat alá, tárgyalás végett is benyújtani, azért, hogy útját vágja B. esp. ur eddigi működési irányzatának. Minthogy azonban esperes urnák szeretetre fölhívó és a békesség leikéért esdő szavai reá is meginditólag hatottak, beadványát ezúttal nem kívánja tárgyaltatni, hanem csak arra kéri föl egyházmegyei gondnok urat, — mint a kinek első sorban kötelessége őrt állani, hogy mindenek ékesen és jó rendben történjenek egyházmegyénkben, hogy közölje a beadványt előbb magával esperes úrral, s csak ha az sikerre nem vezet, fogja kérni annak tárgyalását, fenntartva magának azon procedura szerinti eljárást, amit az ügy természete s az egyházmegye közérdeke követel. Esperes ur jónak látta aztán ezen előzmény után a hivatalos esküt le nem tenni, a közgyűlés pedig annak letételét nem követelni. így egyházmegyei és kerületi szabályrendeleteink és a zsinati törvény ellenére egy interregnum a b.-somogyi esperes hivataloskodása. (Lásd: Egylikr. jkv. 1883 : 3.) A gyűlés tárgyai: egy pár tanító választás megerősítése, azon alapon az egyik, hogy a felek fölebbezésökkel elkéstek. Nagy Károly h.-szt.-györgyi tanító önkéntes nyugalomba lépése. Fáncsik János újabb elvetett per igénye elődje ellen, A n.-kanizsai missió egyháznak örvendetes erősbödése Keszthely hozzá csatolásával és még örvendetesebb g3rarapodása, azzal, hogy Somssich Lőrincz úrtól, alkalmas helyen, 7000 írtért lelkész-lakot vásárolt, mely vételárból a r. kath. hitvallású birtokos, Somogymegye egykori derék II. alispánja, 300 frtot elengedett; 3000 frtot az egyház eddigi gyűjtéseiből befizetett, 1000 fortot a város közpénztárából reményi nyerhetni az egyház, a többit
