Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-24 / 4. szám
57 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 58 bek !! Minő látszólag hangzatos paedagogiai elvek, melyeknek köpeny ege olly jó takaró, kényelem szeretetünk, közönyösségünk, kötelesség mulasztásunk ellen!! Mért szerény véleményem szerént. valóban, ha nem is törvényes, de mindenesetre erkölcsi kötelesség mulasztást követünk mindég, valahányszor csak a tanítók által engedjük oktattatni cunfirmandus gyermekeinket. Nem azért, mintha őket képeseknek nem ítélném ezen átruházott megbízatás teljesítésére, illy feltevés önmagától esik el, működésük hatékonysága mellett, de ha tekintjük azon előnyüket, melyeket önként szalaszt el azon lelkésztársam, ki nem érzi magát késztetve önmaga oktatni, vezetni a confirmandusokat, állításom legalább is a valószínűség igazságával fog bírhatni minden elfogulatlan ítélő előtt. Azt hiszem, nem vonja senki sem kétségbe, mily nagy előnye van a személyes érintkezésnek, annak, ha a lelkész a lehetőség határai között minden hívőt személyesen ismeri már csak a cura pastorális szempontjából is. erre kedvezőbb alkalom a conflrmandus gyermekek oktatásánál reá nézve alig kínálkozik. A 4—5 heti naponkénti együtt lét alatt ezer módja van mindegyiknek lelkületűt, képességét, egyéni értékét megösmerhetni, s egy egy szeretetteljes intés, atyai buzdítás, lelkesítés mily bő termésre jogosító magvakul kínálkoznék a fogékony gyermeki keblekbe. S utóvégre is az ismeretközlésnek ez alkalommali kizárólagos tárgya a vallás s az erkölcs alapigazságainak. tehát szorosan a lelkész működési körébe eső magasztos elveknek hirdetése, tanítása levéli, önként érthető, ha ily nemű teendőkkel nem azokat terheljük, kiknek az szorosan véve kötelmük körébe nem tartozik, hanem végezzük azt elengedhetlenül törvényileg is megszabottam mi, s ne tekintsük azt tehernek, hanem egy reánk nézve kellemetes, működésünk egyéneire nézve áldásos, jótékony foglalkozásnak. A mi már a confirmatió véghezvitele módját illeti, kívánatos lenne hogy az mindenkor úrvacsora osztást megelőző vasárnapon eszközöltessék, a délutáni istenitisztelet alkalmával. A szószékből mondandó lehetőleg az alkalomra előkészítő imádság végeztével a lelkész az ur asztala elé állna, mely körül a confirmandnsok foglalnak helyt, illetőleg állanak. Nagyobb gyülekezetekben, vagy hol több gyermek van. az előfohász, Isten nevének segítségül hívása után igen helyén volna s bizonnyal emelné a hatást a gyermekeknek éneklése, egy alkalmi ének p. o. „Jövel Szentlélek Ur Isten11 elmondása. Ennek végeztével a lelkésznek a gyermekekhez, s a gyülekezethez intézett rövid beszéde után következnék azok kikérdezése, majd a berekesztő beszéd, mely alkalommal igen ezélszeríinek vélném, ha evangelicus testvéreinktől helyes szokásukat átvéve, u. n. confirmationalis lapokat osztogatnánk a gyermekek között. Díszes kiállítású lapok ezek. rajta egy-egy szentirásból vett idézet, egy erkölcsi mondat. jóra nemesre serkentő jelige, csak jótékony hatása lehetne ennek a gyermek későbbi életére, mintegy előtte lebegvén folytonosan a kötelesség teljesítésére, a becsületességre az erényre serkentő szózat. Evangelicus családóknál láttam ily lapokat, keretbe foglalva, rajta a megajándékozottnak neve, s kedélyének, lelkiiletéuek megfejelő jelmondat, vagy idézet. Mindmegaimyi ereklye kegyelet tárgya a gyermek, majd a későbbi emberi életben, melyre a tulajdonosok éber gonddal ügyelnek. Ezek a confirmationalis emléklapok, ha jól emlékszem a szépé» bélat evangelicus lelkész által adattak ki, de bármely könyvkereskedés utján megszerezhetők. Az alkalmi beszéd végeztével imádság mondandó, s végül a megáldó, bezáró ima. Mindkét actus, tehát a kere sztség s a confirmatiónál mondandó alkalmi beszédek, imák a lelkész által természetesen hitelveink korlátái között önállókig is készíthetők s mondhatók el. Patay Károlt. EGYHÁZI ÉLET. Temesvári uj egyházunk. Legközelebb a következő felhívás érkezett szerkesztőségünkhöz, melyet sietünk t. olvasóinkkal egész terjedelemben megismertetni. Kegyes jóltevők í Nagy lelki örömmel adjak mindeneknek fairül, hogif szép hazánk e történelmi nevezetességű végvidékén, » földrajzilag, valamint ipar s kereskedelem szempontjából egész Magyarország délvidéke központjául tekinthető Temesváron több mint 300 év után, halottaiból' újra feltámadva, megalakult az ev, református egyházközség! Istenünk jóvoltából újra éliiufc hát e helyen, hol — nagy fontosságát már akkor felismerve — Pérényi Péter a mohácsi vész előtt hűlte gettette udvari lelkésze, Siklósi Mihály által az evangeliomi tanokat, hol 1548-ban a hitbuzgó Petrovics Péter pártfogása alatt Szegedi Kis István két más reformátorral hatalmasan működött, hol ugyanekkor ama kor egyik legkitűnőbb protestáns főtanodája állott s honnan 1551-ben a középkori vallásos rajongás épen magyarok kardjával űzte ki a reformátió terjesztőit és hi veit. Újra élünk itt, hol az első támadás nyomán következtek a török pusztítások, hogy a reformátio ügye mellett megsemmisítsék a magyarságét is s méltán panaszkodik rövid 8 évtized után a temesvári főbíró a pápához, irt levelében: „közöttünk csak 3 pap vagyon..............az. is nem tud magyarul prédikálni.“ S e pusztítások megszűntével sem lettek kedvezők a viszonyok. Temesvárra mint a szerb Bánság, majd német katonai parancsnokság' fő- székhelyére, mint katonai erősségbe, a polgárság, főkép a magyar polgári elem nem vágyott, de nem is igen talált itt települő helyet. — A vidéken Mária Terézia által megkezdett. II. József által folytatott telepítések nein.
