Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-24 / 4. szám
59 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 60 a reformátusság, sőt nem is a magyarság előnyére voltak, s az a néhány református magyar család, mely minden pártfogás, támogatás nélkül ide' költözködni merészelt, messze dobva a reformátusság helyeitől, nem hallva magyar szót, nem lelve egyházat, küzdött egy ideig, s aztán jórészt vagy a küzdelemben kifáradtan visszatért régi lakhelyére, vagy elveszté ellenállási képességet s beolvadt más felekezetek, idegen nemzetiségek közé. A múlt század végén, főkép az 1790—91-iki törvények hatása alatt, újra feltűnt a protestantizmus Temesvárott. Néhány, jórészt ev. német család költözött be. Majd ezek száma szaporodván, s hozzájuk csatlakozván az a néhány református hitsorsos is, a kik ide vándoroltak. 1824-ben együtt — mintegy 240 lélek — megalkották a temesvári egyesült protestáns egyházat. A reformátusok vágya, reménye azonban ezzel nem szűnt meg, hogy számuk erejük növekedtél! teljesen önálló egyházközséget alkossanak. S Temesvár fejlett ipari és kereskedelmi viszonyai, az egymás után épülő gyárak mindig jobban vonzák a munkás elemet, a magyar alkotmány helyre álltával a hivatalnokok közt is mind több lesz a reformátusok száma, mind erősebb lesz óhajtásuk tömörülni, gyülekezetét alkotni, tisztelni Istent tisztán a református szokások szerint, tisztán magyar nyelven. Hálásan ismerjük el, hogy a békés-bánáti ev. református egyházmegye bölcsesége, belátva, hogy 1000 református lélek lelkesiiltségét táplálni, megtartását biztosítani kell, készséggel pártfogolta a hívek óhaját és törekvését g az 1890. évi őszi közgyűlésen kimondotta a temesvári ev. református egyház megalakítását, és midőn megbízottai 1890 deczember hó 28-án megjelentek, együtt találták a liitsorsosokat, gazdagot és szegényt a nagy, közös czél, a testvériség és szeretet által összekapcsolva, az igazi vallásosság, buzgóság, Isten iránti hála. jövőben vetett reménység könnyeivel szemükben, s megalakították a temesvári ev. ref. egyházat, annak megerősítésére örömmel ajánlván fel a hívek teijes erejüket, áldozatkészségüket. Es ez áldozatkészség tettekben is nyilatkozott; versenyezve ajánlkoztak az egyház fenntartásához járulni filléreikkel a szegények, nagyobb adománnyal a gazdagabbak. A megalakuláskor már szokatlan magasra szabott egyházi adónak sokan kétszeres, egyesek többszörös összegét ajánlották fel és fizetik önként. Életünk, fennmaradásunk a megfeszített áldozatkészség mellett biztosítva van, de egyházunk helyzete, jelentősége és kiterjedt nagy köre többet kíván. Körül 3 szolgabirói járásban egyetlen református egyház sincs, az itteni református hívek elszórtságokban ez egyháztól várhatják csak a gondozást. Sőt ki kell azt terjesztenie egyházunknak le egész az ország határáig, Fehértemplomig. S magában Temesvárott, a nagy vagyon felett rendelkező Csanádi róm. kath. püspökség s a hatalmas temesvári gör. kel. szerb püspökség székhelyén, hol 3 katholikus, 2 szerb, 2 román, 1 gör. kath., 1 ágostai ev., 2 izraelita hitközség van s mindegyik diszes, vagy legalább tisztes templommal, épületekkel, alapítványokkal bir: nehéz, önerőnkből épen lehetetlen, méltó helyet foglalnunk. Az az 1000 lélek, ha elvonja is magától, ha az oltárra teszi is filléreit, csak az évről évre való küzdelmes életet tarthatja fenn. A temesvári reformátusság hajléktalan! Egyetlen talpalatnyi területet sem mondhatunk magunkénak! A lelkész időnként változó bérelt helyiségben lakik, a hittanitás egy magánintézet tantermében csak jószívűség folytán végezhető s isteni tisztelet tartására — de csak 3 évre — a reáliskola nagy termét engedte át a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministeriuui. de itt sem végezhető semmi más szertartás. S ha letelik a 3 évi idő, nem lesz hol megvonnunk magunkat, nem lesz hol imádkoznunk a mi Istenünkhöz ! S ha mi ennek tudatában sem csüggedünk el, azért van, mert „Isten a mi Atyánk, ki szeretett minket, adott jó reménységét kegyelméből“ (II. Thess. II. 16.) hogy hit- és vérrokonaink, a kegyes Jóltevők, megértve azt, hogy itt a déli vidékre szorult magyarság érdeke, a magyar reformátusság méltósága, felekezetűnk kelet felé terjedésének lehetősége kér gyárnálitást, velünk lesznek a munkában, melylyel házat akarunk építeni a mi Istenünknek. Nem csupán 1000 lélek számára kérünk mi templomot, de kérünk épületet, mely egy országrész számára, idegen felekezetek, nemzetiségek előtt is hirdesse a magyar református egyház létét, életerejét, hatalmát, mely Istennek kedve szerint világitó torony legyen a déli védéken szétszóródott testvérek számára, hogy azt messziről is lássák, ahhoz tartsanak s igy el ne vesszenek a nemzetiségek, felekezetek árjában. .Járulunk azért igaz szívvel és a hitnek bizonyos bizodalmával a kegyes .Jótevők elé, kérvén anyagi segedelmüket. Nem azért tesszük pedig ezt, hogy „nekünk a restségre való alkalmatosság legyen, nektek pedig fogyatkozástokra legyen“ (II. Kor. VIII. 13,) hanem, mert „azt gondoljuk magunkban, hogy mi építsünk házat a mi Urunk Istenünk nevének“ (I. Kir. V. 5.) Kérünk szerétéiből adott adományokat a temesvári ev. református templom felépítésére ! Kérünk mindenkitől, az irás szava. Isten ama parancsa szerint: „Minden embertől a kinek szive szabad akaratja szerint hajol az adásra, vegyetek nékem ajándékot — és készítsetek nekem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam“ (II. Móz. XXV. 2. 8.) Kérünk főképen református atyánkfiáitól, mert az apostol intését ismerhetik: „Mindenekkel jót tegyetek, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel“ (Gal. VI. 10.) Kérünk többet a gazdagtól, fillért a szegénytől, az apostol szavával: „A mint minden ember vette az ajándékot, azonképen sáfárkodjatok abból egymásnak“ (I. Pét. IV. 10.) Kérünk az Isten iránti szeretetre való hivatkozással, mert „a kinek vagyon e világi gazdasága és látandja az ő atyafiát valami nélkül szűkölködni és bezárandja az ő szivét az előtt, mi módon marad meg az Istennek szerelme abban?“ (I. Jan. III. 17.) Kérünk a biblia ama biztatásával, hogy „az Isten az ő hatalmassága szerint megcselekedheti, hogy a ti jókedvetekből való adakozástoknak haszna ti reátok térjen.“ (II. Kor. IX. 8.) A temesvári ev. református temlom építésére adandó kegyes adományokat, melyek nyilvánosan nyugtáztatni fognak, kérjük a temesvári ev. református egyház pénztárnoki hivatalához (Tek. dr. Baksa Lajos, ügyvéd úrhoz Temesvár, Belváros, Losonczy-tér) küldeni.
