Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-03-20 / 12. szám

t J83 kér. közgyűlések általi választása. Majd rámutat azou sajátságos körülményre, hogy 1882-ig senkinek széles e hazában eszébe nem jutott az. hogy a presbyteri rend­szerből a konv, tagjainak a presbyterium általijválasztása következnék. Nem tudja elhinni, hogy a magva]- ref. egy­ház 9—-10 év óta jutott volna el a presbyteri elv és rend­szer helyes értelmezésére. Majd rámutat azon kétségte­len tényre, hogy a külföldi (helvét, holland és skót) pres­­byterian egyházakban a zsinati tanácsok, vagyis a mi konventünknek megfelelő hatóságok sohasem a presbyte­­riumok közvetlen választása utján állíttatnak össze. Már pedig bajos lenne azt állítani, hogy a presb. rendszert csak a magyar ref. egyház s ennek is csak egy részecs­kéje érti és magyarázza helyesen. A centrálisadé sokat hangoztatott veszélye sokkal inkább előállhat, ha a kon­cén t a presbyt. választottaiból áll össze, mint a másik esetben; mert akkor a kon vent coordinálva lesz a zsi­natnak. Azou érvet sem tartja helyesnek, hogy azért kel­lene a konventet a presbyt. választása által összealkotni, mert ez bírói fuuctiókat is teljesit. s a többi bíróságok mind a presb. választottaiból állanak. Hiszen p. o. a kér. bíróság tagjai közül a püspököt, főgondnokot, espereseket és megyei gondnokokat is első sorban mint ilyeneket, nem pedig mint bírósági tagokat választják a presbyteriumok; aztán meg, ha a k. közgyűlés választja is a konv. tag­jait, ezek eredet'leg mind a presbyteriumok választottal A mi a két módozatszerinti választás pártatlanságát il­leti. egyik a másik fölé nem emelhető, hiszen a presby­teriumok szavazatai is irányíthatók a központból szétkül­dött s esetleg párt szempontból szerkesztett lista által; ha pedig ilyenek nincsenek, akkor a szavazatok rendkí­vül sokfelé elágaznak, a mint a példa mutatja. Végre nem óhajtja paptársait annak kitenni, hogy a 3 évenként történő választások alkalmával az esetleg kívülről befo­lyásolt presbytóriumokkal ellentétes, viszás helyzetbe ke­rüljenek. Azt is elkerülhetetlen szükségesnek tartja, hogy a konventi tagok illető kerületük többségének nézeteit vallják, mert különösen beláthatatlan zavarok állhatnak elő. Mindezen okoknál fogva gr. Degenfeld módosítását pártolja. Váradg Gábor és Uray Imre Lukács Ödön módosí­tása mellett szólalnak fel. Utóbbi kifogásolta Tisza Kál­mán vil. alelnök azon eljárását, hogy egyéni nézeteinek kifejézést ad, mire Tisza Kálmán a tanácskozási szabá­lyokra hivatkozva, ez insinuatiót visszautasítja. Tisza István a következő három szempontból vizs­gálja a dolgot: 1) megegyezik-e a kerületi közgyűlések általi választás a zsinatpresbyteri rendszerrel, 2) egyhá­zunk történelmi fejlődésével, 3) az alsóbb autonom ható­ságok jogos érdekeivel. Mindhárom kérdésre, meggyőző érvekkel igennel felel s pártolja gr. D. módositványát. Kovách Károly szerint egyházunk ereje a presbyte­ri uniókban van. azok őrizték meg egyházunk autonómiá­ját, azok áldozatkészségéhez folyamodunk mindig, adjuk meg tehát uekik a konv. tagok választásának jogát. Vályi Lajos hasonló szellemben szólal fel, hosszasan tárgyalja a Thun és a pátens korszak történetét, melyek 18T mind a presbitériumok áldozatkészségéről és hithűségéről tanúskodnak. Lukács módositványát pártolja. Horthy István az ellen nézetüek több érvére meg­­jggyzéseket tevén. gr. Degenfeld módositványához járul. Szabó Károly, Beyedy István, Szabó Endre és Peterd/j Károly a Lukács Ödön módositványát pártolják. Majdnem esti 8 óra volt. midőn több szónok felírva nem lévén, a névszerinti szavazás elrendeltetett. Mivel maga a szöveg nem támadtatott meg, a két módositvány felett kellett szavazni. A kérdés tehát ekkép hangzott: „Elfogadják-e a tagok gr. DegenfÜd József módositványát, igen, vagy nem ?u Igennel sza vaztak : Adám Kálmán, Adám József, Au­tós János. b. Bánífy Dezső. Barta Lajos, Bedőházy Já­nos, Beöthy Zsigmond, Bernáth István, Cseh Ervin, 10. Darányi Ignácz, Dávidházi János, Décsei Lajos, Dézsi Gyula, gr. Degenfeld József, gr. Degenfeld Lajos, Do­­roghi Lajos, Dull László, Dömötör Lajos, Futó Mihály 20. Géresi Kálmán, Gyarmathy Miklós. Győri Lajos. Haj­nal István. Hegedűs Lajos, Hegedűs Sándor, Horthy Ist­ván. Karap Ferencz, Kiss Elek. Kolosváry Sándor, 30, Kovács Antal, Kovács Ferencz, Lénárt József, Lengyel Imre, Losonczi Mihály. Mezey Albert. Molnár Béla, Nagy Ferencz, Nagy László, Pánczél Károly 40. Pap Gábor. Parády Kálmán, Révész Kálmán, Segesváry József. Sol­tész László, Somkereki Miklós, Szabó János, Szász Do­mokos. Szász Gerő, Szász Károly, 50. Széli Kálmán, Sze­­remley József, Szeremley Sámuel, Széki Péter. Szilády Áron. Szilágyi Dezső. Szilágyi József, Szilassi Aladár, Szuuyogh Szabolcs, gr. Teleky József, 00. Tisza István, üjfalussy Sándor, Zeyk Dániel. Zeyk Gábor, Váró Fe­rencz. Vass Tamás. b. Vay Béla, Véghely Dezső (08.) Nemmel szavaztak: Antali/ László. Antal Gábor. Baksay István. Begedy István. Bencsik István, Bernáth Elemér, Bornemissza József. Csernák István, Őzike Lajos, 10.. Debreczeni Gábor, Farkas Ábrahám, Gén esi Albert, Izsák Dezső, Kis Albert. Kis Áron, Kis Gábor, Koncz Imre, Komád László, Kopré Ferencz, 20. Kovách Ká­roly, Könnende Sándor, Kulin Imre. Lukács Ödön, Mecz­­ner Béla. Meczner József. Mitrovics Gyula. Peterdy Ká­roly, Ragályi Béla. Szabó Endre, 30. Szabó Károly, Szarka Boldizsár, Szilágyi Benő. Vályi Lajos, Várady Gábor. (34.) Távol voltak-, gr. Bethlen Gábor, Konkoli Thege Gyula, gr. Tisza Lajos és Uray Imre. A jelenlevő 104 zsinati tag közül — elnökség nem szavazván — igennel szavazott 68. nemmel 34, tehát gr. Degenfeld József módosifványa, hogy a konventi tagok a kér. közgyűlések által választassanak, 34 szótöbbséggel el­fogadtatott. Ez eredmény kihirdetése után az ülés bezáratott. Negyedik ülésy már ez. 12. A jegyzőkönyv hitelesítése után folytattatok a ja­vaslat tárgyalása. Az 58. 59. 60. §-ok elfogadtattak. A 61 §-uál, mely az egyetemes konvent hatásköréről szól, egész váratlanul ismét nagy vita fejlődött ki. Az a); DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

Next

/
Oldalképek
Tartalom