Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-03 / 1. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 10 9 Által kinevezett igen jeles kapitánya, a gálszécsi mező­kön tartott nemességé gyűlésből, illetőleg táborból, Bánfi Gotthárd, Rákóczi Ferencz és Szemere Albert által meg­­izente Kassára Barbianonak, hogy a csalárdul beiktatott 22-ik törvénycikk miatt, a többi 21-t is, társaival mind­addig semmiknek tartja, mig ama törvényellenes toldalék ki nem töröltetik, s az ágostai s lielvét vallástételeknek szabad gyakorlás nem engedtetik. (Szirmai Ant. Notitia historica comitatus zemplinieusis. Budáé. 1804. 109. 1.) „A nyomorult lelkű kalandor“, mint Fessler mondja, „el­feledvén, hogy egy nagy magyar férfiúval van dolga, ke­mény fenyegetésekkel bocsátotta el az intő követeket.“ Ez lett az első jeladás, sőt mintegy kiliivás a fegy­veres feltámadásra, melyben még ekkor Bocskai tettleges részt nem vett; sőt akkor is még, midőn a császári zász­lók alól, veszélyben forgó reformált vallásuk védelme vé­gett elpártolt hajdúk, az ő felszólítására ugyan, de nem vezérlete alatt, 1604. octóber 15-dikének hajnalán, a Petz vezérlete alatt álló császári fősereget Almosd mellett csak­nem az utolsó emberig levágták, némely történetírók szerint ő maga Debrecenben tartózkodott, s itt fogadta a kassai tanács és polgárok, szabaditásra őt meghívó kö­veteit. Néhány nap múlva csakugyan be is vonultak a Barbiano előtt bezárt Kassára s két kapitányuk, Lippai Balázs és Németi Balázs, innen bocsátá ki October 31-én a megyékhez az első nyilvános fegyverre szólitást. (Folyt, köv.) 4* ISKÖLAÜGY. A csurgói főgymnasium első évtizede. Éppen tiz éve annak, hogy a csurgói nagy-gymna­­sium, mint ilyen hevégezte pályafutását. Tiz év nem nagy idő magában véve; alig méltó említésre. Es mégis a csur­gói főgymnasium közelebbi tiz öve kényszerít bennünket annak elismerésére, hogy nagy idő volt ez a nevezett fő­gymnasium életében. S bizonyára örömmel és hálával is­merjük ezt el, mihelyt tudjuk, mi minden jót hozott ez intézetnek az említett tiz év! Ismerkedjünk meg hát rö­viden a nagy-gymnasium főgymnasiumtná változásának tör­ténetével és hasonlítsuk össze a mostani állapotokat a 10—12 év előttiekkel! Időszerű is e dolog; érdekes is úgy az intéző férfiakra, mint a tanári karra és az egész egyházmegyére és kerületünkre is. Sőt jótékony hatással lehet a leány-nevelő intézetnek oly nagy hévvel megin­dított, de valójában lassú tempóban haladó ügyére. Meg­vallom, nekem voltaképpen az volna a czélom, hogy egy kissé újra felgyújtsam egyházkerületünk vezérférfiainak s édes mindnyájunknak lelkesedését, növeljem a bizodal­mát, a jó ügy diadalában vetett reménységet s fokozzam a tetterőt. Exempla trahunt. ❖ * * 1878. augusztus havában uj esperese lett a b. so­mogyi ev. ref. egyházmegyének, Körmendy Sándor liedra­­helyi lelkész személyében. Székfoglaláskor természetesen programmot adott ő is, mint mások. Csurgót illetőleg így szólt: „Csurgói középtanodánknak lehető színvonalra eme­lését, tehát tanodái épületének az állami tanitóképezde számára ideiglenesen engedményezett szolgalom alóli, ma már szükségessé vált felmentését s ez utón a szükséges tantermek, természetrajzi gyűjtemények, természettani sze­rek stb. számára megkivántató helyiségek s mindezek kellő felszerelését; esetleg megfelelő tanerőknek beállítá­sát. a tanulhatásnak hitsoros ifjaink részére lehető ol­csóvá tételét .... főbb teendőim közé számítom.“ (1878- aug. egy.jkv.) Olvasóim között lehetnek sokan, kik nem ismerősök gymnasiumunk régi épületével. Tájékozásul elég annyit mondanom, hogy ez az épület a maga egészében és egyes részeiben igen-igen szűk arra, hogy a nyolcz osztálylyal megférjünk benne. A fentebbi esperesi programm elhang­zásakor mégis a gymnasiumi hat osztályon kívül két na­gyobb és két kisebb termet a tanitóképezde foglalt el; kettőt, jobban mondva hármat — a konyha és személy­zete, meg az étterem ; (ezen kívül még egy osztály-ter­met is használtak éttermül) egy pedig az igazgatótanács részére volt fentartva. Egy évvel előbb még a bennlakó tanulók is elfoglaltak egyet s pár évvel előbb még egy benlakó tanár is elfoglalt egyet. És most, mikor a kisebb nagyobb 10—11 szoba is át van adva a főgymnasium ré­szére — a konviktus is más épületben vau elhelyezve mindenestől — most az egész épület se elég már a fő­gymnasium számára. Van is már tetemes pénzünk az ál­lam jóakaratából uj épület építésére, a mely egy vagy két év alatt talán kész lesz. Természettani és természetrajzi helyiségekről, ifjú­sági könyvtár és olvasó szobáról, igazgatói iroda és le­véltárról szó se volt akkor s nem is lehetett. Érdekes Körmendy esperes azon jelentése, melyet első látogatásá­ról a közgyűlés elé terjesztett. „Megtekintvén a termé­szettani, természetrajzi és vegytani szerelvényeket, sajná­lattal kell felemlítenem, hogy a leggazdagabb t. i. a ter­mészettani gyűjtemény is igen kezdetleges; a vegytani néhány tört lombikban mutat a kiáltó szükségre; a termé­szetrajziakból néhány lepke, rovar s szárnyas és emlős Barla (a természetrajz tanára) elismerést érdemlő gyűj­teménye . . . de a szükségletnek a legtávolabbról se meg­felelő.“ (1879. márcz. egy. jkv.) De ha a helyiség és fölszerelés szűk és kevés volt, kevés volt ám a tanárok fizetése is; az 1879. jun. közgy- 157. }). a. két tanári állásra pályázat hirdettetik. Fizetés 600 frt 5 évenként 50 frt javítással 800 írtig, szabad la­kás, 1 hold kert, l1/» hold réttel. Lakást, kertet és rétet azonban csak az egyik uj tanár kap, a másik szabad lakás, kert és rét helyet 100 — egyszáz forintot! 1877-beu még kegyes óhajtása volt egy tanárnak az, hogy lakbére 120 írtra emeltessék. Az igazgató tanács azonban csak 100 írtra emelni ajánlta. Hanem ha kevés volt a fizetés, jutott elég bőven — a tanórából. A megválasztott uj ta­

Next

/
Oldalképek
Tartalom