Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-03 / 1. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. nárok közül az egyik (Fleischhacker) tanított heti 25 órán és rendkivülileg tanította a testgyakorlatot. A másik (Yida) tanított heti 25 órán és vitte a tápintézet gondjait. Csakhogy mégis egyházmegye és tanárok híveknek találtattak a kevesen és többre bízattak később! * * * Látni való, hogy ha csurgói gymnasiumra vonatkozó programmját megakarja valósítani Körmendy: van min fáradoznia! Pedig most már tudjuk, hogy meg akarta valósítani komolyan; tudjuk, hogy szava nem volt hangzatos, üres frázis. Az 1879. aug. közgyűlésen egy jó és nemes ügyhöz méltó igaz lelkesedéssel szól egyházmegyéjéhez: „Gymnasiumunk életében epokhalis idő előtt állunk, mert az oktatásügyi minister ur azon elhatározása, hogy gymnasiumunk tanhelyiségei legkésőbb 1881. aug. 1-én visszabo- Císáttatnak s a Beleváry-íéle szép alapítvány a gymnasium saját czéljaira lesz fordítható; továbbá azon jelentőség, a mit a protestantizmus e világitó tornya s nemzetiségünk e végvárának a hazai protestáns és hazafias közönség tulajdonit, de mindenek fölött egyházmegyénk e szemefénye, apáink e drága hagyatéka, a nagy Festetich, e korán felülemelkedett férfiú alapítványa iránti kötelmeink arra utalnak bennünket, hogy gymnasiumunk jövőjére vessünk egy komoly, s beható tekintetet. Köztudomású, hogy a középtanodák országos törvény által rendezése, színvonaluknak emelése szintén küszöbön áll; de ha nem is, a protestantizmusnak nem kívülről kell czéljai felé hajtatnia! Egyszer csak felhangzik a kiáltás: Imhol jő a vőlegény! ... Gondoskodjunk róla, mikép szerezzünk olajat lámpáinkba? Vagy jó intézet, vagy semminő! Hivatásának magaslatára emelkedő tanintézetet tehát! Vagy 4 osztályú algymnasiumra leszállanunk, vagy 8 osztályú főgymnasiummá felemelkednünk .... mert egy 6 osztályú gymnasium a maga bevégzetlenségével nem engedhet tanügyi szempontból megállapodást. A 4 osztályra leszállást szégyelleném, de nem is merném önöknek proponálni, a 8 osztályért lelkesedem s hiszem, hogy önök velem együtt hevülnek. De tán korai még erről szólani? Nem uraim! sőt épen most van itt az ideje, mert az 1881-ig rendelkezésünkre álló két év inkább kevés ily nagy kérdéshez, mint sok. Igen, de ahoz, hogy gymnasiumunkat esetleg főgymnasiummá emeljük, áldoznunk kell. . . . Jó, hát áldozni fogunk! Nem elég, mond a mélyebbre tekintő, hanem tőkénket meg kell kétszereznünk. Tehát meg fogjuk kétszerezni! ... De mikép, szól a rideg számítás, sőt tán kétkedés. Akaraterőnkkel, a protestantizmus e ható erejével, a legszentebb ügy iránti élő hitünkkel, mely hegyeket mozdít meg. Igen, de a puszta lelkesedés nem elég, mondja a józan ész! Ellenkezőleg, minden nagy dolgot még eddig a fenkölt igaz lelkesedés szült, vitt ki, teremtett, sokszor semmiből. A mi egyházmegyénknek pedig 80 gyülekezete van, mely 45,000 lelket számlál, 64 lelkésze, 81 tanítója s annyi neves, lelkes, vagyonos és befolyásos világi tagja! Ott vannak a nagy Festetichnek még élő, fejedelmi gazdag, nagylelkű utódai, a tanintézetünk nemzeti missióját felismert Somsichok, megannyi 12 Maecenasok; a hivatásának színvonalára emelkedett Csurgó városa, ott az államkormány! Szóval annyi tényező, hogy csak férfiak kellenek, a kik ne szégyeljék a munkát!“ Az esperes indítványa „közlelkesedéssel elfogadtatott“, s bizottság küldetett ki az ügy előkészítésére. A jelszó kiadva, a zászló kibontva, a munka megkezdve! Az 1880. évi tavaszi közgyűlésen jelenti az előkészítő bizottság, hogy a főgymnasium felállítására a jelen kiadásokon túl 4000 frtra tehető évi jövedelemről kellene gondoskodni. Minél több egyénnek a mozgalomba bevonása, s igy a sikernek annál inkább biztosítása végett nagy-gyülés összehívását javasolja. Ez évben azonban mégis alig történt más, minthogy a képezde által használt tantermeket, meg a Szanyi-féle házat visszakapta az intézet. A hely hát már meg van a főgymnasiumhoz. Még ez év őszén tiszteleg az esperes Csorba Ede úrral a vall. és közokt. miniszternél. Nem jártak hiába; mert a következő év tavaszán már megnyerték a mit kértek, t. i. a Beleváry-féle alapítványt (10.000 írt) illetőleg kamatait 1880. szept. 1-től; rendelkezésére bocsátván azt a miniszter az egyházmegyének; az állami építkezéseket pedig Örökre és ingyen átengedte. Különösen nevezetes a Beleváry-féle alapítvány viszszaszerzése, mert a boldog emlékű Soltra Alajos ezen viszszaszerzéshez kötötte azon Ígéretét, hogy örökösévé teszi a csurgói iskolát. Soltra Alajos beváltotta szavát, 30.000 irtot hagyván a csurgói főgymnasium szegény, de jó tanuló növendékei ellátására, oly formán, a mint ez e b. lap f. évi aug. 2. és 9. számaiban olvasható. Az eddig elért sikerek — a helyiség és a Belaváry alapítvány visszaszerzése — újabb ösztön a munka kitartó folytatására; s az esperes kijelenti, hogy neki addig nem lesz nyugalma, mig az eszme testté nem lesz. (1881. api*, kgy. jkv.) Az 1881—2 évi gimnáziumi értesítőben olvashatjuk Boszuai igazgatónak e tárgyra vonatkozó örvendetes jelentését: „Jelentésemben utoljára hagytam mint legfontosabb fárgyat, a b. somogyi lielv. liitv. nt. egyházmegye azon végzésének felemlitését, mely szerint f. évi ápril. 18-án Kálmáncsán tartott gyűlésén, gymnasiumunknak 8 osztályúvá emelését határozta el és pedig azon feltétellel hogy a VII. osztály már a jövő tanévben fog megnyittatni. Midőn a most említett határozat Csurgó mezőváros közönségének tudomására jutott, a városban erős mozgalom indult meg, mely czélul tűzte ki azt eszközölni, hogy úgy általában a város, mint ennek lakói egyen kint, anyagi áldozattal is elősegéljék a város közönségére nézve anyuyira fontos határozat megvalósítását. A mozgalomnak szép eredménye lett, mert a városi képviselő-testület 5000 frtot ajánlott'fel a 8 osztályú gimnázium tőkéjének gyarapítására, egyesek által pedig az alább részletesen elősorolt összegek Írattak alá azon feltétel mellett, hogy az aláirt összegek az aláírók által a 8-ik osztály megnyitásakor készpénzben vagy kötvényben le fognak fizettetni. A tőkeajánlat főösszege 3415 frt, ehhez jön 21 frt évi ajánlat. Csurgó mezőváros és közönségének ily jelentékeny áldozathozatala után tartatott azon értekezlet, mely 11
