Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-03 / 1. szám

7

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

8

s a világ bármely népes közterének nem lehet kedvezőbb nevelő hatása az ifjú lelkére egy ily helyen álló tanépületnél. Ki tagadhatja, hogy némely hely fogékonyabbá teszi a lelket eszmék felfogására, fejlesztésére a másiknál; nekünk egy szabad térre emelendő iskolának tervét üdvözölnünk kell nemcsak általános tanügyi szempontból, de üdvözöljük azt külön magyar protestáns szempontból is.

De legkevésbé sem Ítélhetjük el azokat, kik az általunk felhozott szempontokat figyelmen kivül hagyva, rabjai a divatnak, külsőségnek, mert nehéz egy egész társadalom gondolkozásmódja alól szabadulni. Azonban azt szeretnék ha a tan ügy emberei a két hely között való választás felett történő határozathozatalkor főképen magát a tanügyet vennék figyelembe és e felett semmi melléktekintetet uralomra jutni nem engednének.

E kérdés eldöntését hagyta az ó-év az újra egyházkerületünknek megoldandó feladatul.

Kis Ernő.

A bécsi békekötés rövid története, magyar protestáns egyházügyi tekintetben. *)

Irta RÉVÉSZ IMRE.

Midőn a következő sorokbau. az I606-ik évi bécsi békekötés rövid rajzát akarom közleni, nemzeti irodalmunk azon egyik főbb érdeke ‘által indíttatom, mely szerint hazai történelmünket, s annak egyes kitünőbb pontjait, eddig vagy épen nem ismert, vagy kevéssé méltányolt adatokkal gyarapítani, okadatolással világosítani, s szélesebb körökben terjeszteni, a napi sajtónak is egyik főbb feladata. E mellett azonban kétségtelen, hogy a magyar protestáns egyház jelen nagy fontosságú napjaira is voltam tekintettel. Tudva van ugyanis, hogy a magyaror*) E dolgozatot boldogult atyám még 1856-ban irta s felküldte közlés végett a „Pesti Naplónak“, melynek ez időben rendes munkatársa volt. A „Pesti Napló“ azonban az akkori politikai és sajtóviszonyok közt nem mert az értekezés közlésére vállalkozni. Szerző asztalfiókjában pihent tehát a kézirat egy éven át, midőn 1857 végén elkérte azt szintén már boldogult Ballagi Mór az 1858. év januárjában megindulandó „Prot. egyházi és iskolai lap“ legelső száma részére. Meg is jelent 1858 január 7-én az első szám, le is foglalta a rendőrség, és pedig épen Révész Imre ezen dolgozata miatt. Ballaginak uj első számot kellett nyomatni; ez még nem lett volna nagy baj ; de úgy Révész Imre, mint Ballagi Mór, előbbi mint szerző utóbbi mint szerkesztő az akkor érvényben álló büntető törvénykönyv 305. §-a alapján „törvénytelen cselekmények

szági protestáns egyház alkotmánya, s kiváltképen az államhozi viszonya, sok részben uj, az eddigieknél részle tesebb és maradandóbb szervezetre czélzó változásoknak néz eléje. Ily körülmények közt méltán felmerül s talán gyakrabban mint valaha, a bécsi békekötés ügye, neu» csak úgy, mint a magyar prot. egyháztörténelem egyik fő és korszakot alkotó pontja, de úgy is, mint a nevezett egyház államjogí létezésének, nézetem szerint mind e mai napig teljesen érvényben áiló positiv alapja. S épen ezért mellőzve most a nevezett békekötésnek, polgári alkotmányra vonatkozó pontjait, melyek a viszonyok hatalmánál fogva, a jelenre közvetlenül ható és szabályzó erejüket elvesztve, a történelem tárgyaivá lőnek, csupán a magyar protestáns egyházat illető pontokra szorítkozom.

Minden tekintélyesebb és hitelre méltó történetírónk megegyezik abban, hogy azon nemzeti visszahatást és fegyveres feltámadást, melynek a bécsi békekötés vetett véget, nem a Bocskai István boszuállási kívánsága, hatalomra vágyása, vagy más személyes érdekei, nem is egyedül a protestánsok vallásügyi sérelmei szülték, hanem a nemzet polgári alkotmányának Rudolf császár és király némely főbb tisztviselői általi feldulatása is idézte elő. Ugyanis, a nagyfontosságu nádori hivatalnak választás általi betöltése már negyven év óta nem engedtetett meg; a korona idegen földre vitetett; törvényellenes királyi kamarák zsaroltak; nagy fontossági polgári ügyeket főpapok intéztek; idegen zsoldosok s azoknak élén Barbiano és Basta kegyetlenkedtek. Még a pártérdekektől vezérlett s szenvedélyes Bocskaiellenes Istvánfi Miklós és Pető Gergely is, Bastát tartják a fegyveres feltámadás fő szülőokának.

Midőn Rudolf ilyen körülmények közt. kétségen kivül környezetének indítására, oly czélból, hogy a protestánsok országgyűlésem panaszkodásának, melyre azok közelebb is, egyebek mellett, a kassai derék templomnak tőlök való erőszakos elvétele miatt is kényszerültek, •— egyszersmindenkorra véget vessen, az 1604-ik évi pozsonyi országgyűlésnek már kész 21 törvényczikkéhez, az országgyűlés után, a rendek tudta és beleegyezése nélkül még egy 22-ik czikket toldott s hirdettetett ki. mely a már nagy számra és tekintélyre emelkedett magyar protestáns egyház államjogi létezhetésének tagadását foglalja magában, sőt mintegy végkiirtását czélozta annak: legott erős lángokban kitört az önfentartó és bosszúálló feltámadásnak a keblekben már rég ólta emésztő tüze. így történt az, hogy Homonnai Druget Bálint, a felsőmagyarországi nemességnek, épen a közelebbi országgyűlés

jóváhagyása által elkövetett vétség“ czirnén bűnvádi eljárás alá jutottak, mely másfél év múlva, 1858 julius hó 4-én ért teljesen véget a büntető eljárásnak „tényálladék hiányából“ megszüntetésével. Megjegyzem, hogy a lefoglalt számból sikerült Ballaginak két példányt megmenteni, melyek egyikét magánál tartotta, a másikat bold, atyámnak küldé el. Ez utóbbi példány most is meg van az én birtokomban; Ballagi, mint pár éve saját magától hallottam, a magáét elvesztette. Ezen történeti nevezetességű s eddig sehol sem olvasható értekezést jónak láttam most, Íratása után 36 évvel közreadni. A mint közlését befejezendem, elébb vagy utóbb le logom Írni az ezen czikk miatt indított büntető eljárás igen érdekes történetét is. . Révész Kálmán.