Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-07 / 6. szám
87 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 88 és óvjon is meg: benneteket még: sokáig a tél és az élet zord fagyától. Ha kísérjük az Idvezitőt élete pályájának kezdetén, csakhamar azon magasztos jelenet ötlik szemünkbe, melyet, mint beszédemnek alapigéit, előttetek felolvasók. Oly utólérhetlen rajza ez a gyermek ifjú példányképének a milyenhez fogható sem a bibliában, sem bárhol azon kívül egyáltalában nem található. Jertek azért s a felolvasott szent igék alapján menjünk el mi is a gyermek Jézussal a templomba. * * * Elmúltak a vészterhes napok, melyek alatt az atyai gond és anyai szeretet takargatta a gyilkos fegyver elől az isteni gyermeknek életét. Az idegenből viszatérhettek hazájukba s gyönyörködhettek a kis gyermekben, ki növekedik és erősödik oala lélekben, és teljesedik oida bölcsességgel, és az Istennek kegyelme vala ö rajta.u Hiszen lehet-e nagyobb örömet képzelni, mint midőn a szülék láthatják az ő gyermekeik testi és lelki zép nevelkedését. Ez első sorban, kedves ifjú barátim, mindenesetre Isten adománya, másodsorban a szülék gondoskodásának eredménye; de azután egyenesen tőletek függ, hogy az isteni adomány és szülei gondoskodás eredményeit magatokban megbecsüljétek, fejlesszétek; ne pedig megrontsátok vagy elhanyagoljátok. Vannak, bizonyára vannak közietek is, kik édes szüleiknek ünnepi örömét nem kevésbé keserítették meg azáltal, hogy szorgalmukról és igyekezetükről nem a kívánt eredményt mutathatták fel. Oh növekedjetek mindnyájan és erősödjetek lélekben, teljesedjetek megbölcseséggei; mert az Istennek kegyelme, nem egyikőtöké vagy másikatoké, de mindnyájatoké egyaránt. A testileg lelkileg egyformán szépen fejlődő gyermek Jézust 12 éves korában felvitték szülei a szent városba, a jeruzsáiemi templomba, hogy vallásuk parancsa szerént honfitársaikkal együtt ott üljék meg a liusvét nagy ünnepét. Boldog szülék, ki jó példát mutatnak gyermekeiknek a vallásosságra, de ezerszer boldog gyermekek, kiknek ily jó szüleik vannak. Tanuljátok meg azért kedves hallgatóim Megváltótok példájából, hogy nincs szebb és boldogitóbb valami, mint ha a gyermek és ifjú, már akár együtt szüleivel — akár, midőn távol van tőlük — magában is szorgalmas látogatója az Isten házának. s mintegy vetekszik szüleivel az igaz vallásosságterén. „Megemlékezzél ifjú a te 'Teremtődről a te ifjúságodnak idején, inig a veszedelemnek napjai el nem jőnek és mig eljőnek az esztendők, melyekről ezt mondod: nem szeretem ezeket!’'’ (Pred. 12: 3.) Eltelvén az ünnepnek napjai, ki-ki sietett haza felé, igy Mária és József az ő férje is. A gyermek Jézus azonban eltűnt, nem találják sehol. Gondolják, hogy talán elörement a rokonok és ismerősök társaságában, — utána mennek, keresik naphosszat — s a gyermek nincs sehol. Nagy bánkódással és rettegéssel térnek vissza Jeruzsálembe, hol „harmadnapon megtalálták őt a templomban. amint ül az irásmagyarázó tudósok közt, és hallgatja és kérdezi vala Őket, álmélkodának pedig mindnyájan akik őte-t hallgatják vala, az ő értelmén és az ő feleletein." Mily rendkívül megható kép: egy rizenkét-éves gyermek ifjú. hajtva olthatlan tudományszomjától, nem gondolva övéinek aggodalmával, oda ül az írástudó ősz bölcsek lábaihoz, hallgatja és kérdezi őket napokon át, ezek pedig álmélkodnak vala ő rajta. De álmélkodának rajta az ő szülei is és bármily jól esett a legszeretőbb anyai szívnek ily jeles társaságban és nemes foglalkozás közt találni fiát, mégsem hallgathatta el aggódó keble szolid szemrehányását: „Fiam, miért cselekedtél igy művelünk ? íme a te atyád és én nagy bánattal keresünk vala tégedet.“ Az auyai forró szeretet fenséges uyilvánulása ez. mely Jézusban ekkor nem Istennek egyszülött fiát. hanem saját szerette gyermekét látja. Ezért történt, hogy „nem érték a. beszédeket, melyeket Jézus nekik szála,“ mondván „mi dolog hogy en gémét kerestek vaja? avagy nem tudjátok-e, hogy azokban kell nekem fogta - latosnak lennem, a melyek az én Atyámnál: dolgaiJézus egészen természetesnek találta azt. hogy az ő helye ott van az ősz papok és Írástudók között, hogy hallja tőlük azon Igéket, melyek ő benne fognak beteljesülni. Most adta ki a legelső szikrát a benne levő mennyei tiiz. mely később fényével és melegével áthatotta az egész világot. De e legelső szikrát még alig vették észre környezői, álmélkodnak vala ugyan ő rajta, de nem érték az ő beszédét. Ifjú társaim! A Jézus Istennek egyszülött fia volt, oly tehetségekkel és hatalommal, melyekhez fogható e földön nem található s ime lássátok — mégis szereti a tudósok társaságát, már mint gyermek ellenállhatatlanul érdeklődik a legfenségesebb igazságok iránt. Még édes anyjától is elválasztja őt egy ideig az olthatlan tudományszomj. Mennyivel inkább kell tehát nektek, kik csak közönséges emberi tehetségekkel rendelkeztek, foglalatosoknak lenni a tudományban, szorgalmasan, kitartóan és kedvvel tanulni meg mindazt, amire csak előhaladástok és jövőtök érdekében szükségetek lehet. De ne feledjétek azt sem. hogy az a Jézus, ki már tizenkét éves korában bámulatra ragadta az ősz tudósokat, — mint történetünkben Írva van — alá mene szüleivel Mázát rethbe és engedelmes vala nekik; példát s e példában parancsot adván ezáltal minden idők gyermekeinek arra. hogy a szülék iránti engedelmesség és tisztelet a legfőbb gyermeki kötelesség. íme ő, kit a tudósok elismerése ésálmélkodása kisért szerény otthonába; ő. ki már ekkor közvetlen összeköttetésben állott az ő mennyei Atyjával, szeretettel meghajolva engedelmeskedik az ő egyszerű, szegény földi szüleinek. Nagy az engedelmességben, hogy annál nagyobb legyen a dicsőségben! * * * A felolvasott szentigék alapján igyekeztem előttetek felmutatni, kedves hallgatóim, a gyermek Jézus képét. Három vonást találhattatok abban, ha jól figyeltetek rám, s e három : vallásosság, tudományszeretet és engedelmesség a szülék iránt. Kövessétek, oh kövessétek mint mindenben, úgy különösen e háromban Megváltónk dicső példáját; legyetek vallásosak, szorgalmasak és engedelmesek. —
