Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-07 / 6. szám
'33 DUNÁNTÚLI PROTEST ANS LAP 84 államot azon körülmény kény szeri tette, hogy rendszeres codificált törvénye nem volt, sőt még polgári most sincs. Törvényeink u. i. tárgyuk tekintetében majd köz, majd magány, majd egyházi, hadi, közrendtartási érdemüek és össze vegyitve jelentkeznek a szerint, a mint az egyes országgyűléseken a szükséghez képest meghozattak. A szorosan vett polgári magánjogi érdekeknek, az egyébb túlnyomó érdekek miatt, törvénytárunkban igen szűk tér nyílt. Föl kellett tehát legtöbb bíróságunkat hatalmazni arra, hogy azon magánjogi esetekben, melyeket törvénytálunkból, ennek fogyatékossága miatt elbírálni lehetetlen volt, még is határozzon, döntsön (decidáljon) mely decisio azután hasonló jogesetekben törvényül szolgált. De jelenleg a mi egydiázi életünkben arra, hogy a Convent ilyen jogkörrel íölruháztassék, éppen semmi szükség sincs, mivel vannak királyilag szentesitett, rendszeresen codificált egyházi törvényeink, melyektől eltérni a Conventnek sem szabad, sőt köteles azok szerint hozni Ítéletét. Elég nekünk egy törvényhozó testület, a zsinat! Mihelyt a polgári törvények codificálva lesznek és lesz rendszeres törvénykönyvünk, a Curiának is megszűnik azon joga, hogy Ítéletei törvény erővel bírjanak, illetve, hogy törvény erejű döntvényeket hozhasson. De a Convent nem is hasonlítható e tekintetben a Curiához. miután az nem tisztán bírói eljárásra hivatott testület. Harmadik indítványa a czikk írójának az, hogy a Conventnek adassék meg azon jog, hogy a törvényt magyarázhassa. A törvénymagyarázat a törvény valódi értelmének kifejtése, meghatározása, melynek szüksége elő áll akkor, ha a törvény szövege határozatlan, mely határozatlanság ismét elő áll, vagy a helytelen szófüzésből, vagy az egyes szavak kétértelműségéből, vagy a közönséges értelemtőli eltérésből. Már most hogyan lehetne erre mást, mint magát a törvény alkotóját, hozóját főihatalmazni ? Az igazság szolgáltatásra alig volna valami veszedelmesebb, s alig tenné valami bizonytalanabbá a jogállapotot, mintha a bíróságra volna bízva az, hogy olyan értelmet adjon a törvénynek, a minőt akar. A hány volna a biró, annyi volna a fölfogás és e szerint annyiféle az igazság szolgáltatás, nem is említvén a szenvedély és az érdekek harczát, melyek a bírói székeket elárasztanák. Végül azt állítani, hogy a törvénymagyarázat, a statútum és a döntvény lényegében egy és csak annyiban különböznek egymástól, hogy az egyik masculinum, a másik neutrum, nagy tévedés. B. F. A bécsi békekötés rövid története, magyar protestáns egyházügyi tekintetben. Irta RÉVÉSZ IMRE. (Vége.) A UL, X., XL, XIII. cikkek pedig- a különböző felsőbb és alsóbb polgári és katonai hivatalok betöltését szabályozván, meghatározzák, hogy e tekintetben ő Felsége, a vallásra való minden tekintet nélkül járjon el. „Ez azon törvény,“ úgymond a jezsuita történetiró Kazy (História regni Hungáriáé. Oladiop. Tom. I. 77.) „melyből azután, mint valamely örökös forrásból oly sok jogtalanságok és vészek áradtak Magyarországra.“ A róm. katholikus papi rend valóban igy vélekedett. A püspökök az 1608. országgyűlés tanácskozásai alatt sürgették, hogy „oly törvényeket is kellene alkotni, mely szerint a lutheránus és kálvinista Urak. meg ne tiltsák a katliolikusoknak a maguk jószágaiban egyházi beszéd tartását, és valamely alattvalójukat sérelemmel ne terheljenek azért, hogy katholikus, vagy a katholikus papok által szolgáltatja ki magának a sákramentumokat.“ (Podhraczky. Illésházi István nádor élete. U. M. Muzeum. 1856. VII. 387.) Forgács Fereucz esztergomi érsek és cardinalis, Mikáczi Miklós váradi. Eadovics Péter váczi. Náprágyi Demeter győri püspökök pedig az egész egyházi rend nevében, Kazy, Katona és mások véleménye szerént még a koronázás előtt nyújtottak be Mátyáshoz egy iratot, melyben ezt mondják a többek közt: „nyilvánítjuk Felségednek, hogy a Magyarországban szerteszét dulongó és mindent a legkegyetlenebbiil pusztító eretnekségeket, büntetetleuül tűrheti ugyan, s a konkolyokat az aratásig megnőni engedheti, midőn azokat nagy és vészes mozgalom nélkül kitépni nem lehet : de törvényekkel és törvéuyczikkekkel, szabad és nyílt kaput épen úgy nem tárhat az eretnekségeknek, s a szabad gyakorlat által azoknak védelmet, pártfogást és oltalmat épen úgy nem Ígérhet, mint a hogy a gyilkolásoknak, s egyébb az Isten törvénye által megtiltott gonosztetteknek szabadságot nem engedhet s védelmet nem Ígérhet.“........ „Midőn mindezek igy vaunak : Felségedet az Isten irgalmára, saját lelkiüdvére, a Felséges ausztriai
