Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-25 / 52. szám
831 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 832 Karácsony reggelén. A ma született Megváltó dicsőítésére hangzik fel hálaénekünk. — Szivünkben minden nemes érzés, agyunkban minden felkölt gondolat imádja a nagy Istent azon végetlen jóságáért, hogy szerelmes fiát az Ur Jézus Krisztust a gyarló emberiség bölcscsé, jóvá és boldoggá tételére e földre bocsátotta. Azon mennyei fény, mely először jelent meg a kisded Jézus Krisztusban, 19 évszázadon át fokozott világosságot, melegséget és boldogságot áraszt el a küzdő, a nemes lelkesedéssel munkálkodó, a szenvedő és mindig bizó emberek között. — Az egész keresztyén világ énekli ma az angyalok örömdalát: „Dicsősség magasságban az Istennek és a földön békesség és az emberekhez jó akarat.“ Az egyszerű pásztorok és tanult bölcsek igy kiáltanak fel a nagy apostollal: „oszlopa és erőssége az igazságnak és minden versengés nélkül a mi hitünknek nagy titka ez: az Isten jelent meg testben.“ Oh isteni megváltó! Ha látom lelkednek csodálatra méltó nagyságát, emelkedettségét, — mélységes bölcsességedet, az emberi nemzet reformálását czélzó egészen uj és eljöveteled előtt hallatlan gondolataidat; •— ha megfigyelem bűn nélkül való ártatlanságodat, annyi akadállyal küzdő tántoríthatatlan állhatatosságodat, végetlenül jó szivedet s azon mindenekre kiterjedő nagy szeretetedet: leborulok előtted megváltóm, tanitóm, vezérem, példányképem s legszentebb hitem és meggyőződésemmel mondom: Isten jelent meg te benned mi közöttünk! Jöjjetek gyermekek! A szent és boldog karácson ünnepén gondolkozzatok a nagy és szerető Istenről, és az angyalokról, kik égi képei a ti ártatlanságotoknak. Nézzétek a gyermek Jézus mily örömmel hallgatja jó édesanyját, midőn ez az ő népéről és szülőföldjéről beszél; gyönyörködve és érdekkel figyel, midőn a pátriarchákat és prófétákat emliti, midőn elbeszéli miként vezette és tanitotta Isten azokat hajdan s a nép jobbjai és bölcsebjei mennyire óhajtják és várják a Megváltó megérkezését. Ö tőle tanulj átok, ki sohasem cselekedett rosszat és sohasem mondott hazug szót. Kiknek szátok által dícsőittetik az Isten, énekeljetek Krisztus Urunknak áldott születésén“. Jertek ifjak! kik fogékonyak vagytok a szép jó és igaz iránt, gyűljön ki halántékaitokon a nemes lelkesedés szent tüze, keressétek fel példányképeteket a ma született Krisztusban. Ö az ifjúságnak legjobb barátja és tanítója, ó titeket szeret, boldogságotokat kívánja. Az ő erényei: az isteni dolgok iránt való magas érdeklődés és ezeknek állhatatos szeretető, a tudás vágy, a szülei iránti engedelmesség, hűség legszentebb kötelességei iránt; kenyere az, hogy teljesítse a menynyei atya akaratát. Óh ifjak jertek ő hozzá szent lelkesedésért, hogy gyarapodjatok bölcsességben, testetek állapotában, Isten és emberek előtt való kedvességben. Zengjétek szent áhítattal: „Nagy az Ur, ki fényes házát épitette ott fent a csillagos egeknek felette!“ És jöjjetek ti férfiak, ti megérett korúak, kik az élet küzdő terén munkálkodtok, e nagy napon a Krisztus születésének napján, szent áhítattal ünnepeljetek. A ma született Jézus az, k. a munkát életével megszentelte. Ö tanitotta, hogy a mennyei atya mindég munkálkodik, kell tehát, hogy mi is munkálkodjunk, Ö felebarátainak, honfitársainak és imádott, sokszor megsiratott hazájának szentelte áldásteljes, munkás és drága életét. Ö a legnagyobb és legnehezebb munkában, az emberiség idvezitésének munkájában feláldozta világi örömeit. Feláldozta földi szerencsére, földi hatalomra, földi fényre s uralkodásra gazdag reményekkel biztató ifjúságát azért, hogy az atya akaratát teljesítse és a nagy munka után mennyei jutalmát elnyerje. Maga mondta: Téged dicsőítettelek atyám s elvégeztem a munkát, melyet reám bíztál; ditsőits meg te is te magadnál azon dicsősséggel, melylyel nálad bírtam a világnak kezdete előtt.“ Ö a munkában az emberiség legnagyobb alakjainak, tudósainak bölcseinek, művészeinek, népboldogitóinak igazi és hamisítatlan példányképük, és csak egyedül az ő életéről mondhatjuk el, hogy az teljes vala munkás szeretettel. A világtörténelem tanúságai, saját Tapasztalataink bizonyitják, hogy felvirul ott minden az emberek között, hol e Krisztus szelleme hatja át a sziveket. Földművelés, ipar, tudomány, művészet, min den munka nemessé, gazdaggá, boldoggá tesz ott. A család a társadalom képe egy-egy kis mennyország ott. Jó embereket teremt e szellem, kikből, mint a napból a fény és meleg, úgy sugárzanak szét környezetükre a szeretetnek boldogító fényözönei,
