Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-12-04 / 49. szám

793 DUNÁNTÚLT PROTESÁTNS LAP. hivatott lelkesedéssel alaposan tárgyalja a felölelt gazdag anyagot. Nem mondom, hogy páratlanul áll e tanulmány, sőt nagyon ismeretesek előttem annak adatai, de oly szé­pen alkotá szerzője, hogy önállóságát mindenütt megtar­totta, és nyújtott egy mindén izében élvezhető, kellemes olvasmányt, s lelkesít vele az énekes könyv tiszteletére? szeretetére.“ Vajha meghallgatnák igaz szavait azok, kik énekes könyvünk reformján buzgólkodnak! Minél többet hozzon ilyen féle közleményt a Szemle. „A János evangélium világnézeté“-ről ír Stromp László egy hosszadalmas értekezést (III. fűz. 348—377. és IV- fiiz. 489—545. 11.) Maga a tárgy igen fontos, de szerzőnk a német theologusoknak legnagyobb részt eredetiben idé­zett, müveit magyar nyelvünk helyett germanismusra valló felfogásával adja elő és igy nagyon száraz lesz tolla alatt az Ige az eszme apostolának fenséges gondolat világa. Szegényes theologiai irodalmunkra igaz, hogy igy is nye­reség, de Stromp tud annál sokkal szebben is Írni, azért felrójuk e nagy bűnt. Az öreg Véber Samu is megszólal „ÁL Buchholtz György és kora 1642—1724.u czime lévén tanulmányának. Szépen beszéli el ezen sokat üldözött, sokat szenvedett ev. papnak viszontagságait, csak az kár, hogy minden apró jrészletet felsorolt s ez müvét hosszadalmassá tette, (III. fiiz. 371—396. és IV. fűz. 546—576. 11.) a laikusok előtt. Vajha a mi kiváló Íróink Szilágyi Sándor, Szilády Áron, Tlialy Kálmán, Kiss ivron, Szeremley követnék a \féber példáját és juttatnának prot. irod. társaságunk Szemléjének valamicskét. Et nunc venio ad fortissimum .... A IV. füzet élén Révész Kálmán értekezése áll „A presbyterium legelső nyo­mai hazai ref. egyházunkban“ czimmel. Tudós szerzője, a kerületi levéltárunkban őrizett kiskomáromi anyakönyv feljegyzése alapján kimutatja, hogy „Török Istvánt és Ka­nizsai Fái fi lánost tarthatjuk hazánkban a presbyter hunok legelső megalkotóinak“. Tehát eddigi nyomozások szerint a mi Dunántúli kerületünkben léteztek legelsőben presby­­teriumok. Nagyon helyesen cselekedett Révész midőn hír­neves püspökünk Kanizsai Pálfi János naplóját 1634— 1637-ből szőszerint közölte értekezésében. Analog adattal én is tudom bizonyítani a Révész által napfényre hozott igazságot. A veszprémi reform, egyház 1614. éven kez­dődő anyakönyvében 1626. szeptember 2„ napjáról ez van feljegyezve: „Congregatio Ecclae Primoribus in hac Pa­­rochiali aéde. Választotta az egész sereg a templom épí­tésére néző dolgokban Palothai Ferencz lovas hadnagyot ő kegyelmét és Oroszi István gyalog vajdát, hogy ő ke­gyelmek prédikátor urunk Gál Imrével együtt, a templom­­építésére néző dolgokban gondot viseljenek, és valame­lyikünket a sereg közül mi dologban az épületre megta­lálnak, engedelmességgel leszünk.“ Majd megalkusznak a kőmivesekkel és igy zárják be: „Lett e végezés praesent. me Emer. Gál. Francisco Palothay; Steph. Oroszi, Georg. Hegedűs.“ Majd egy év és két nappal későbbről ez áll: „Anno Dni 1627. Sept. 28. Praesente Clarissimo Dno Jo­anne P. Caniseo, Ecclae Német-Újvár Ministro et seniore ceterisque ecclae huius primoribus facta dispono de fun-794 damento TempiL“ Ha a primoribus szónak eredete értel­mét vesszük, akkor is a veszprémi egyház legelőkelőbb tag­jairól van szó, s nem azok-e ma is a presbyterek.“ 1710 után, különösen Deáki István lelkészsége ideje alatt ép úgy felvannak jegyezve a veszprémi presbyterium tény­kedései, mint azt Kanizsai száz évvel előbb már csele­kedte. Mindkét füzetben van könyvismertetés. A III.-bau dr. Kvacsala János tart szemlét a legújabb Comenius iro­dalomról. A IV.-ben pedig dr. Horváth Iózsef pápai főis­kolánk illustris tanára nem csak ismerteti, hanem bírálja Müller Miksának a természeti theologiáról az oxfordi egyetemen tartott felolvasásait. Oly meggyőzően teszí meg észrevételeit, hogy önkénytelenül is megragadja figyel­münket. Hazai és külföldi irodalmi szemle zárja be mind a két tartalmas füzetet. Azoknak kedvükért, kik a magyar prot. irodalmi tár­saság tagjai óhajtanak lenni, szívesen jelezzük, hogy a titkár lakása Budapest IX. kér. Csepelrakpart 7. sz. EL em. 9. aki szívesen ad felvilágosítást, mindennemű tuda­kozódásra. Thüri Etele. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Lapunk t. olvasói közül azokat, kik az elő­fizetési díjjal hátralékban vannak, szeretettel kér­jük tartozásuknak minél előbb leendő kiegyenlíté­sére, hogy tetemesen felszaporodott nyomdai tarto­zásunknak mi is eleget tehessünk. — A pápai ev. rcf. egyház presbitériuma egy szé­pen megindokolt kérvényt intézett a veszprémmegyei bi­zottsági gyűléshez, melyben Pápa város kérelméhez csat­lakozva 20,000 írt kér a nemesi felkelési alapból, hogy a „Fehér ló“ telke az uj főgymnásiumi épület számára meg­szerezhető legyen. Adja Isten, hogy az egyesített kére­lemnek meglegyen a kívánt foganatja. — Uj árvaházak. A kultuszminiszter két uj árva­­házat állitt fel, egyiket Hódmezővásárhelyen, a másikat valószínűleg Debreczenben néptanítók árvái számára. Mind­egyikben mintegy 80—100 árva lesz elhelyezhető, kik a lehető leggondosabb nevelésben fognak részesülni s haj­lamuk és tehetségük szerint a megfelelő iskolákban ké­­peztetnek tovább. Az ilyen alkotásokat bizonyára Isten áldása kiséri. — A komáromi memorandum. A komáromi két­százas bizottság az egyházkerületi közgyűléshez benyúj­tandó emlékiratát elkészítette, melyet egy „Világi tanács­­biró“ hosszabb czikk keretében közöl és ismertet a Pr- Egyh. és Isk. L.-ban. Az ügyesen készített emlékirat első tekintetre igen szép képet mutat s nagy anyagi előnyök­kel látszik kecsegtetni az iskolát és az egyházkerületet az áthelyezés esetében, de ha szorosabb vizsgálat alá vesszük, csakhamar kitűnik, hogy a benne közölt szám­adatok a realitást nagy mértékben nélkülözik. így kerek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom