Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-04 / 49. szám
795 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 796 számban 328,853 frt 97 kr tőkeértéket Ígér, hogy a fentartó testületnek rendelkezésére bocsátja az iskola áthelyezése esetén. Csakhogy ebbe beleszámítja a pápai iskola épületek értékét kerek 100,000 forinttal, mely épületeket ily áron értékesíteni bizonyára lehetetlen volna épen az iskola elvitele esetén. De még ha lehető volna is, ezt a komáromi számla előnyére Írni, bizonyára kissé furcsa. Azutáu egész biztonsággal fölszámítja az emlékirat, bőgj7 a növendékek száma szaporodik 200-zal; ez 2800 frt tandíj-jövedelmet ad, a minek tőke értéke 70,000 frt. De erre már kénytelen az ember mosolyogni. Hol van az a statisztika, melynek alapján ezt a 200 főnyi növekedést oly biztosan kiszámították ? A pápaiak memoranduma alaposan megindokolva mutatja ki, hogy áthelyezés esetén is a növendékek szaporodása épen nem volna várható s igj az a 200 új növendék legfeljebb a holdból jöhetne, de onnét bajosan hoznának magukkal 70,000 osztr. forintokat. De ám legyen úgy! Fogadjuk el, hogy 200-al vagy többel is növekedik a növendékek száma. Csakhogy mi lenne annak legelső következménye ? Az, hogy legalább is 3 párhuzamos orsztályt s azokba új tanárokat kellene állítani, a mi kétszer annyinál is többet felemésztene, mint a kimutatott tandíjjövedelem. A többi felsorolt értékekből még éppen 38,534 frt 97 kr nem bir reális alappal s ha most ezeket együtt: vagyis 208.534 frt 97 krt levonjuk a fent említett összegből, azt látjuk, hogy épen 120,000 frt marad, mint a komáromiak eddigi fáradozásának igazi gyümölcse. Ennyi az általuk megajánlott s biztosan Ígérhető összeg. Mindenesetre ez is igen szép áldozat ebben a mi nehezen lelkesülő korunkban s elismerést érdemelnek azok a férfiak, kih ennyit elő tudtak teremteni; de az is bizonyos minden higgadtan gondolkozó előtt, hogy ezzel az összeggel épen nem lehetne oly fen}7es helyzetbe hozni iskolánkat, mint az emlékirat Ígéri, sőt tekintve az átköltözködéssel járó költségeket s az azután okvetlen beálló kiadásszaporulatot, még nehezebb helyzetbe jutna az, mint a milyenben most van. Azért, ha oly őszinte lelkesedés vezeti komáromi Miféléinkét, ne csupán az áthelyezés esetében ígérjék támogatásukat, hanem akkor is, ha itt Pápán marad az iskola, mert életérdeke úgy kívánja. B. I. — Újabb adomány a pápai iskola szamára. — Tek. Pósa Gábor, pápai hitsorsosunk, következő szép adományát jelentette be Baráth Ferencz urnáig mint a pápai egyházmegye gondnokánál. „Mint a pápai reform, főiskola egykoron volt növendéke vagyok bátor tisztelettel tudomásul hozni, hogy a tervbe vett iskola ujounani építéséhez segélyképen 10,000 azaz tízezer drb faltéglának adásával járulni késznek nyilatkozom. Kérem, ezen nyilatkozatomat az érdekeltekkel közölni.“ Az ily szép, kegyeletes szívre mutató tett nem szorul dicséretre, mert önmagát dicséri. — Magyar református templom Amerikában. A Pr. E. I. L.-ból vesszük át a következőket: Október 23-án szentelték fel Amerikában az első magyar református templomot, Pittsburgban. Magyar honfitársaink, bár nagyrészük szegény munkás, 7 ezer dollárt gyűjtöttek össze e szent czélra, hogy egy csinos templomot s mellette emeletes paplakot építhettek jelzálog hitel nélkül. A felszentelési ünnepre az egész környékről összesereglettek a magyarok s mintegy 1200 ember szorongott a csinos kis templomban. Ott volt a város polgármestere s több előkelő amerikai polgár. A tiszta magyar egyházi szertartást Kovács János pittsburgí ref. lelkész végezte Jurányi Gusztáv clevelandi lelkész segédlete mellett. Este az egybegyült 3000 magyar fáklyásmenetet rendezett. — Protestáns missio egyiptomi koptok közt. Mint az „Alig. Ev. Lutli. Kirchenzeitung“-ból olvassuk, az egyiptomi koptok közt, kiknek száma mintegy 400,000 az amerikai egyesült presbiteri egyház nagyeredményü missiót indított meg. Mintegy 6000 tanulót részesít rend szeres oktatásban, kik közül 800 mohamedán szülőktől származott. Úrvacsorával élők száma 3000-nél több. — Tömeges áttéiések. A „Reformátusok Lapjából“ olvassuk, hogy a tolnamegyei Kölesden 22 református tért át egy tömegben a kath. hitre. Éhez t. laptársunk a következő megjegyzéseket fűzi: „Mi lehet oka ott e bajnak? Kérdve kérdezzük dunántúli barátainkat. Ne takarjuk, ne titkoljuk az okot, bármi legyen is az. és siessünk elhárítani. Dunántúli hitsorsosaink között nemcsak a szőlőhegyeken, de a valláserkölcsi téren is pusztítani kezd a filloxera.^Vadházasság, egy gyermekrendszer, kitérések.... az egyházmegyéken, keiiileten viszálkodások, párttusák.“ Mind ezekre csak azt felelhetjük, hogy nagyon sajnáljuk, ha csakugyan megtöitént az a dolog, de bővebb felvilágositástj nemj tudunk adni. Legjobb le^z, ha must mái közösen intézzük az előbbi kérdéseket a dunamellékiekl ez, mert Kölesd véletlenül ahoz az egyházkerülethez tartozik. Megnyugtatásul még csak annyit inundkatunk, hogy baj ugyan van itt nálunk is, de — hála Istennek — még sem oly sok és nagy, mint távolról látszik. — Megrendelési felhívás jelent meg a következő ez. műre: A magyarországi népoktatásügy, kereskedelmi és ipari szakoktatás szervezete és közigazgatása. Tartalmazza a kisdedovásra, népoktatási tanintézetekre, felsőbb leányiskolákra, kereskedelmi tanintézetekre . . . stb. vonatkozó összes törvények, szabályrendeletek, utasítások, rendeletek, döntvények óriási tömegét szakszerűen s künynyeu áttekinthető módon rendezve. S igy szinte nélküiözhetlen segédeszköz lesz mindazokra nézve, kik az oktatásügy adminisztrácziójával foglalkoznak, vagy a tanítás teién működnek. Terjedelme 80—100 sűrűn nyomtatott nagy 8"/0 iyre van tervezve, ára pedig legfeljebb 8 frt lesz. melyet megjelenésekor kell lefizetni. Megjelenik legkésőbb 1893 végéig. Szerkeszti a kultuszminisztérium 3 hivatalnoka. Ajánljuk lelkészeink, tanítóink s iskolaszéki tagjaink figyelmébe. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: NÉMETH ISTVÁN Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 1892. az ev. ref. főiosjsla betüiveJ. ny. Kis Tivadar.
