Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-03 / 1. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. *-------------------------X ELŐFIZETÉSI DU: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. > _______________K Az egyház és iskola köréhői. AIIÍNTÜLIMF. ECYHÁZRER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. 3*-------------------------K HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij HO kr. A--------------------------3$ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Kerkapoly Károly meghalt. Révész Kálmán. — Előfizetési felhívás. — Az uj év küszöbén. Kis Ernő. — A bécsi békekötés története, magyar protestáns egyházügyi tekintetben. (Folyt, köv.) Irta Révész Imre. -1 skol a ügy: A csurgói főgymnasium első évtizede. (Vége köv.) Érdeklődő. — Tár ez a: Vasárnapi ének. Somogyi Antal. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. — Pályázat. A mitől hetek óta rettegtünk s a mi ma, az újév legelső napján a legmélyebb fájdalom érzetével tölti be keblünket, ime megtörtént. A haló év egy nagy halottat vitt magával, fekete gyászt hagyva az uj évben reánk. Kerkapoly Károly valóságos belső titkos tanácsos, a Lipót-rend nagykeresztese, a magyar tud. akadémia tagja, egyetemi tanár, főiskolánk világi gondnoka, egykor növendéke, majd tanára s mindenkor egyik fő büszkesége nincs többé! A hosszas és kinos betegség hatalmat vett a vasakaratu és vaserélyü emberen; az év utolsó napján, délután egy és fél órakor vágatott ki az élők sorából, hogy helyet foglaljon a halhatatlanok sorában. A politikai, társadalmi és tudományos közéletnek egyaránt oly kimagasló alakja volt ő, a milyent nem sokat birunk s ha elvesztünk, méltó joggal siratunk és gyászolunk. A nagy halott hatvanhét évre terjedő életpályája, mely örökre buzditó példánykép lehet az ész, szorgalom és kitartás embereinek, sokkal fényesebb és változatosabb, mintsem hogy azt, habár csak kimagasló mozzanataiban is, a gyász és fájdalom első óráinak közepette rajzolhatnók. Nem akarjuk azért most bővebben méltatni annak érdemeit, ki a hazáé és tudományé,— első sorban azonban egyházunké és főiskolánké volt; nem akarjuk, de az idő rövidsége miatt nem is vagyunk képesek a bennünket ért gyász és veszteség nagyságát méltó szinekkel ecsetelni; a gyászkeret, mely ime legelső számunkban kórt szomorú helyet magának, legyen kifejezője mindannak, a mit most el nem mondhatunk. Nyugodjanak a nagy halott porai békében. emlékezete pedig legyen örökre áldott! Révész Kálmán. Harmadik évfolyam. J. szám. Pápa 1892. január 3.
