Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-04 / 49. szám
791 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 792 Megokoltaknak találja a hangoztatott aggodalmakat, de mégse tartja helyesnek a szakasz elhagyását. Módosítást nyújt be a szakaszhoz, mely szerint a tanszabadság elvileg kimondatik, a mennyiben a vallási alapelveket és á képzés czélját nem veszélyezteti. A zsinat 50 szóval 40 ellen a tanszabadságról szóló szakaszt egészen elhagyta. Könyvismertetés. „Tájékozás a pápai ev. reform, kerületi főiskolának Rév-Komárom városába áthelyezése kérdésében.“ Ily czim alatt jelent meg a pápai egyházmegye és egyház által kiküldött vegyes bizottság munkálata, mely teljes világításba helyezi az egész kérdést s bizonyára a még eddig kételkedőket is meggyőzi, hogy egyedül az iskola érdekét véve tekintetbe semmi alapos indok sem hozható fel, a mely miatt érdemes volna intézetünket százados helyéről kimozdítani s teljesen kétes eredményű kísérlet tárgyává tenni. Különösen értékessé teszi a munkálatot nyugodt, minden szenvedélyességtől ment, tárgyilagos hangja; nincs ebben frázis vagy phantastikus számitgatás, hanem érvek és tények, melyek maguk beszélnek magukért. Kimutatja a munkálat, hogy a két előbbi kísérlet (a jelen század első évtizedében s a 40-es években) hasznot nem hanem csak nagy károkat okozott az iskolának ; hogy a mostani kísérlet is csak bajokat okozhat, sőt keresztül sem volna vihető a komáromiak által oly nagynak föltüntetett anyagi eszközökkel, mert a tőlük készített kimutatás saját ajánlataikról s az áthelyezés után várható jövedelem szaporulatról nem bir reális alappal; azután kimutatja a Pápa, mint székhely ellen felhozott kifogásoknak alaptalanságát. Nagyon helyesen mondja a munkálat epilógusában annak készítője : „Amint a természetben és társadalomban semmi, úgy az sem a véletlen dolga, hogy épen Pápán s nem Komáromban jött létre erős, százados intézet. . . . Nem uj hazát keresni, hanem az elfoglalt té" ren terjeszkedni, ez a kerület s a főiskola minden igaz hívének jelszava.“ B. I. * * * Kálvinnak és a genfi reformációnak történeti jelentősége. Merle eV Aubigné előadása. Németből fordította Rácz Károly, Szapáry-falvai ev. ref. lelkipásztor. Ára 25 kr. Fordító először is Merle d’ Aubigné-nek, ennek a hires „genfi lelkész- és történetírónak, élettörténetetét ismerteti röviden. Azután adja ama lélekemelő felolvasását, melyet az •evangyéliumi szövetségnek genfi összejövetele alkalmával tartott. Vaskos kötetek elolvasása után nem lehetne tisztább képet alkotni Kálvin nagy alakjáról, vallásos álláspontjáról Lutherhez, Zwinglihez s a többi reformátorokhoz viszonyítva, továbbá a protestántismus különféle ágazatainak egyesítésére irányzott nagyszerű munkálkodásáról, mint ha e kis 51 lapos füzetet átolvassuk. Bár a a fordítás néhol kissé nehézkes, azért nem zavarja a lelki gyönyörűséget, melyet a nemes tartalom olvasása nyújt. Melegen ajánljuk tehát mindenkinek. Olcsósága megengedné, tartalmánál fogva pedig megérdemelné, hogy a nép között is elterjedjen. B. I. * * * Protestáns Szemle. Szerkeszti Renessey Béla. Negyedik évfolyam. III. és IV. füzet. 241—606 lap. Magyar prot. irodalmi társaságunk ama kiváló időszaki folyóirata folyó évi két útolsó füzetének ismertetését már csak azért is adjuk Lapunkban, hogy az irók dolgozatait méltassuk, s olvasó közönségünk azon részének figyelmét, mely következetesen még mindig távol tartja magát a belépéstől — felhívjuk rá. S ha lesz abban czikk, melyre kifogást teszünk, ne ídegenitse őket kötelességük teljesítésében; mert önmagát tiszteli meg az, aki a magyar prot. irodalom e nemű termékeit pártolja és olvassa. S ha most a két utolsó füzetet, — miként a két elsőt — egyszerre ismertetjük, nem azért tesszük, mintha megjelenésük alkalmával nem hívták volna fel érdeklődésünket, hanem csupán azért, mert a két füzet együtt egészet alkot, három dolgozat lévén átvive egyikből a másikba. A harmadik füzet élén „Hugó Viktor és a XIX. század pantheismuscV czimíí aesthetico pliilosophicus világirodalomtörténeti tanulmány ékeskedik. Nem kifogásoljuk az ilyen tárgyú és irányú czikkeknek a Szemlében való megjelenését, mert ezeknek protestáns oldala is van, s ez nemcsak fontos, hanem tanulságos is reánk nézve. De olyan élvezhetlen kivitelben, mint jelen czikk szerzője cselekedte, elitéljük. Beszél oly stylusban, mely fenségesnek ígérkezik és nem mond semmit. Aki úgy ír, hogy kevesen értik meg, rendesen valami mélyreható nagy dolgot feszeget, s ebbe úgy elmerül, hogy nem talál gondolatainak megfelelő szavakat. De szerző Hugónak és a XIX. század pantheismusának akart tolmácsa lenni, és helyette irt nagy mondásokat, körmönfont gondolatmenettel, mely minden csak a czimben foglalt tartalom felelete nem. Saját szavai illenek szerzőre: dolgozata szók, szók, szók halomra rakása. Nem lehet kiokoskodni belőle egy eszmemenetet, s bizonyára élvezhetlen. De vau egy jó oldala. Szerfelett mulatságos. Az a tudat ez, hogy még mindig Hugóról olvasunk és még sem tudunk meg semmit. Sokkal szerencsésebb a második értekezés „A polgári házasság és a házassági bíráskodás“ dr. Bartha Bélától, mely a Szemléből külön füzetbe lenyomva is megjelent. Nagy apparátussal, s igen jól írt munka, mely a polgári házasság kötelezővé tételét, a házassági pereknek polgári bíróságokra utalását sürgeti, s nagy szerencsével ‘ oldja meg ezen fontos kérdést, kimutatván, hogy ha a mostani political hangulat a kötelező polgári házasságot kimondja, ebből reánk csak szellemi haszon háromlik. Noha nem vagyok barátja a polgári házasságnak, de élvezettel olvastam ezen mindvégig figyelemre méltó, értékes tanúlmányt. Rendkívül fontos és értékes tanulmány „4 ref. templomi énekes könyv története Szathmáry Józseftől. (III. fűz. 324—347. és IV. fliz. 446—488. 11.) A reformácziótól levezeti mostani énekes könyvünkig az e téren megjelent munkákat, sőt a kódexek s kéziratokra is kitérjeszkedik, s
