Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-27 / 48. szám

769 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 770 épen oda kellene hatnia, hogy minél előbb létre jöjjön az orsz. prot. tanáregyesület — mihez egyik legfontosabb té­nyező, a tanárok anyagi ügyeinek kedvező rendezése —; az­tán tegye át a bizottság munkálatának legtöbb pontját, hogy az újabb zsinatra, mint minden oldalról megvitatott ügyek kerülhessenek asztalára; a mostani szervezet nem annyira rossz, hogy tiz évig a lefolyt tiz évhez hasonló; vagy tán még jobb eredményeket nem lehetne várni. In­­tezivitás, önzetlen lelkesedés keltése, erkölcsileg s anya­gilag független szellemek nélkül hiába a sok tanügyi szabály, irány, mely a tanárokból lelketlen s kedvetlen falanszter munkásokat nevel. A betű öl, a lélek az, mely megelevenít. A prédikátor mintaképei. Dr. Stalker Jakab után angolból. VI. Felolvasás. (Folytatás.) A rendkívüli tehetségekkel bírás első tudata éppen nem ritkán a hiúság és önhittség gyarapodásával jár. Az ifjú szív dicsekszik, valószínűleg roppantul túlzott kitűnő­ségei érzetében és előre érzi, határtalan fokon, jövendő­beli diadalmait. De ezen fölfedezés másként is hathat. A rendkívüli tehetségek tudata járhat rendkívüli felelősség érzettel, a lélek kutatván, nyugtalanul, a czélt, hogy a minden adományok osztogatója mi végből adta azokat, így történt, hogy Jeremiás megilletődött vala az értesítés által, hogy különös tehetségek adományoztattak neki az alkalommal, melyről emlékeztünk már ezen felolvasásunk­ban. Mindjárt azt itélé, hogy ő kivételes talentumokkal áldatott vala meg, hogy szolgálná azokkal Istenét és ha­záját. S bizonyára nem lehet józanabb törekvése egy te- j hetséges egyénnek, mint ha eréjét, Isten engedőimével, j Szent Fiának szolgálatára szenteli. Nincs más foglalkozás, mely anyira magába fogadni és hasznosítani tudna mindennémü tehetséget. Világos az a Luther említette tehetségeket illletőleg — mint a jó hang. jó emlékező tehetség. I)e alig van valamiféle ké­pesség vagy szerzemény, minek hasznát ne venné a lel- j kész működésében. Miként válhat előnyére a philozophiai ; képesség, láthatjuk Dr. (diaimer predikáczióiból; kinek minden beszéde philosophiai jellemű. A bölcsészet nem volt nagyon mély, nem volt szerfölött nehéz a közönsé- j ges embernek, de a predikálásnak határozottan előkelő szint kölcsönzött. Hogyan lehet hasznosítani a tudomá­nyos ismereteket, mutatják néhány leghatásosabb prédi­kátorunk beszédei, kik világositó példáik kimerithetlen adatait tudományos tanulmányaik közben találják. A tu­dományos stylus szolgáltathatja a szárnyat, hogy az igaz­ság nyila, jelleme szerint repüljön. Hogy a költői tehet­ség hasznára lehet-e a prédikátornak, nem szükséges bi­­zonyitgatnunk akkor, midőn Ray Palmer megirá: ,,Hitem föltekint Te reád“ ! Gyakorlati képesség szükséges az egy­házi törvényhozásban és a gyülekezet igazgatásában.. Szá­mos egyéb foglalkozásban az emberek eltemetik tehetsé­geik felét; de a mienkben nincs tehetség, mely megfelelő és hasznos foglalkozást ne találna Mi azonban talán túl­ságos súlyt is fektetünk az értelmi tehetségek és ismere­tekre. Csupán ezekről adunk bizonyítványt collegiumi szi­­goilataink alkalmával; pedig az erkölcsi tulajdonságok ép oly lényegesek. A finomságot, kétségtelenül, nagyban elősegíti a ne­velés; de a velünk született tulajdonságok milyensége még inkább. Egy elmés könyvben, melyet egy múlt nem­zedékhez tartozott skót felvidéki nevezetes pap. Sage of Resolis „Reminiscences“ ez. alatt nem rég tett közzé, egy bírálat van elbeszélve, mit egy gyülekezeti tag egy bizo­nyos egyház három egymás után következett papjáról mondott: „Első papuuk — mondja — ember volt, de nem pap; a második pap, de nem ember, a mostani pedig se nem ember, se nem pap“. Nincs semmi, mit szigorúbban megköveteljen nap­jainkban a nép papjától mint, hogy legyen ember. Nem nagyon rég bizonyos tisztelet környezte a papot, csupán azért, mert a papi osztályhoz tartozott és papi öltönyt vi­selt. De a miénk demokratikus kor, s a közérzület ilye­tén állapota elmúlt. Az a pap, ki érdemes a pap neve­zetre, bizonyára, nem szűkölködik tiszteletben; talán több jut belőle neki, mint valaha. De nem igényelheti azt most a pap, hanem csupán a kimutatott érdem. A nép nem tiszteli most a ruhát, ha nem talál benne embert. Talán a nevelés általi előkészítés, melyen az iskolá­ban megyünk át, nem túlságos kedvező az e nemű tehet­ségre. A gyémánt, természetes alakjának köszörülése és csiszolása alkalmával, ki van téve annak, hogy alakja elváltozik. Midőn mi ugyanezen műveleten megyünk át, igen könynyen hasonlókép járhatunk. Az ember legyen önnönmaga. Az önök Emersouja hirdette ezt a tant fá­­radhatlau ékesszólással. Lehet, hogy ő túlságba vitte, de igaz tan az. és kiváltkép prédikátorok számára való tan. A mit a hallgató a beszéd anyagában, mindenek fölött, keres: a tapasztalás veresfonala; és az igazság kétszere­sen, háromszorosan igaz, mikor olyan embertől származik, ki úgy beszél, mintha működése és szenvedése közben ta­nulta volna azt. Meg kell jegyeznünk, általában, hogy mind abban,, ki mint prédikátor különös nyomot hágy, van az adomány vagy szerzemény valami sajátossága, miről tudja, hogy arra kell támaszkodnia. Lehet az megindító érzékenység, Maccheyneben, vagy erkölcsi hatály, mint' Robertson of Brightonban, vagy az elme finomsága, mint Candlishban vagy psychologiai belátás mint Becchesben. De kell lenni valami megkülönböztetőnek, s ennélfogva a legbölcsebb szabály: Műveljék saját erős oldalukat. De mind ennél fontosabb a személyiség a maga egé­szében. Ez egyike a fő kellékeknek a predikálásnál. A beszéd hallása mindenek előtt attól függ, mit mond; az­tán, hogy miként mondja; de nem kevésbé attól, a ki mondja azt. 'fannak emberek, mondja Emerson, kik hall­hatók a föld kerekségén, jóllehet suttogva beszélnek *). *) A legszebb leirás, mit szónokról ismerek, Lord Baconé Ben Johnson ,,Discoveries“-ben; s szemmellátható, hogy nem annyira a mód, vagy éppen az anyag, — hanem az ember tette a benyomást: »Volt pedig történetesen az én időmben egy kiváló szónok, kinek be­széde hatalommal teljes vala. Nyelvezete, tréfálgatás közben, neme­sen bíráló volt. Ember még nem beszélt kedvesebben, nyomosabban 48*

Next

/
Oldalképek
Tartalom