Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-27 / 48. szám

771 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 772 Úgy vagyunk alkotva, hogy a hallottnak sokban függ ha­tása attól, hogyan vagyunk hangolva az iránt, a ki mondja azt. A lelkész rendes hallgatói — legtöbbször öntudatla­nul — lassanként alkotnak róla elméjökben egy képet, melybe beleraknak mindent, mire emlékeznek felőle és mit saját elbeszéléséből hallottak; és midőn vasárnap a szó­székbe lép, abban a pillanatban nem a látható ember van ott, hogy hallgassák, hanem képmása, mely mögötte áll és meg adja a határozott súlyt és hatást minden mondat­nak, melyet kiejt. A személyiség erejével szorosan összefügg ama má­sik hatalom, melyet szent Pál oly igen magas fokon bírt, a mások iránt való érdeklődés. Emberi voltunk képesít bennünket, hogy megismerhetjük hallgatóink emberi ter­mészetét; és élettapasztalatot kell vala szereznünk, ha prédikálni akarunk az emberi életre. Némely lelkész végetleniil kevés gonddal van erre. Sem egy, sem két vasárnap reggel hallottam papot, ki midőn, a szószékben állva, imádkozni kezdett, azonnal theologiai elmélkedésbe merült; és összes délelőtti imái­ban alig volt egy egyszerű mondat mely vonatkozással lett volna a népnek a héten lefolyt életére. Ha egy má­sik planétából ide szakadt idegenek volnának Önök, ak­kor is megálmodhatták volna, hogy az emberi lén}Tek egy­begyűltek ott, hat napokon bajoskodván, örülvén, szomor­­kodván; hogy irgalmasságot [nyertek, az érte való hála­adásra, és bűnöket megbocsátásra; vagy hogy gyerme­keik vannak odahaza, kikért imádkozzanak és fiaik a ten­geren túl. Ez, ha szabad a kifejezést használnom, túlvilági pre­­dikálási modor, az emberi élet vére nélkül: az emberek terheikkel a templomban — a házi teher, a munka terhe, a napi problémák terhe — mig a szószékben a lelkész né­hány érdekes pontot fejteget, melyek tanulmányozása köz­ben megtetszettek neki, de rájuk nézve semmi érdekkel sem bir. Talán csak egy eltévedt mondat rázza föl egy­­szer-másszor kóborló figyelmüket Talán azt mondja: „Kö­­zületek választják némelyek; és erre következik egy el­lenvetés, melyet maga állított fői s mely élő emberi lény­nek solr sem jutna eszébe, hogy kigondolja. De ő készü­lettel hozzá kezd, hogy megczáfolja azt; azalatt a hall­gató, tudván, hogy nem az ő ellenvetése, visszavonul sa­ját belsejébe. Ha gondolóra vesszük azt, mit egy előző felolvasás­ban az ó és az ujtestamentomi predikálás határozott kü­lönbségéül felállítottunk, azonnal el kell ismernünk, mily vitális a dolog ezen oldala. Az ó-testamentumi próféták, általában, az ókor gondolkozóival együtt tömegekben vizs­gálták az embert, és az egyént egy nagyobb egész töre­dékének tekinték csupán. De Krisztus egészen uj gondol­kozásmódot alkotott. Szerinte az egyén egymagában teljes egész vala; még az ember család legalacsonyabb tagjá­nak öltözete alatt is el vala rejtve az, mi becsesebb az fontosabban, vsgy szenvedett kevesebb hiányban vagy fogyaskozás­­ban, mit róla mondanak. Beszédjének minden része csupa kellem vala. Hallgatói nem köhöghettek vagy nem nézhettek félre veszteség nélkül. A hol beszélt, ő uralkodott; és haragos biráit is'megnyerő áhitatosságával. Ember még nem állott nagyobb kedvességben. Min­denki, ki liallgatá őt, félt attól, hogy abba kell neki hagyni.“ egész anyagi világnál; és az élet mindennapi eseményein is halhatatlan végzet van felfüggesztve. Mondhatjuk, ez a hit tette Jézus Krisztust a világ Idvezitőjévé; mert látá az emberek elveszett gyermekeiben azt, mi erre készté, hogy éljen, hogy fölkeresse őket, és meghaljon, hogy megmentse azokat. És ugyanezen hit és látomás tesz képessé bárkit is, hogy Krisztusnak munkatársa le­gyen. Senki nem foglalkozhatok eredménynyel az emberi­ség üdvözitési munkájában, ki nem tekinti az embert a végetlenül legérdekesebb lénynek a világon, és rettegő félelemmel nem áll a komor végzet és a lélek magasztos képességei előtt. E hit növekedése és tüze méri meg az egész lelkészi működés értékét. Sokkal könnyebb azonban, elvoutau venni e felfo­gást, mint tényleg szeretettel viseltetni azon férfiak és asszonyok iránt, kik körünkben és szomszédságunkban élnek. Hogy az ember a legérdekesebb lény a világon, hogy a lélek becses; és hogy jobb az emberre, ha az egész világot elveszti is, mint életét veszteni el — mind közhelyek, melyet mindenki, ki a keresztyén nevet viseli, vallani fog. Valóságban mégis kevesen élnek ezen paran­csok szerint. Sokan, kik lefizették a szeretet és bámulat adóját Jézusnak, a kivetettek iránt való könyöríiletessé­­geért, és aszthetikai megindultsággal lágyultak el a há­zasságtörő asszonyt vagy a bűnös nőt ábrázoló festmény előtt, még egyszer sem kísérlettek megmenteni egy szint’ oly bűnben élő asszonyt városukban, és nemtudnak egy ilyen elveszett iránt a lélek mardosás órájában, teljes szánalomra indulni és védelmére kelni. Nagy különbség van a könyvbon vagy festményen levő bűnös és a test szerinti bűnös közt. A sokaság azt hiszi, hogy a neveze­tes és érdekes emberek rég ideje éltek, vagy ha egy-kettő van is ma életben, azok, minden esetre az ő szomszédsá­guktól számos mértföldre élnek. Hiszik, hogy voltak ne­vezetes emberek az első vagy a kilenczedik században, de semmikép sem a tizenkilenczedikben; hiszik, hogy van­nak érdekes emberek Parisban, Londonban vagy New- Yorkban, de soh1 sem fedeztek föl semmi csudálatra mél­tót a saját városukban vagy utczájukon élők között. So­kan, kik felvilágosodottaknak tartják magukat, azt mond­ják Önöknek, hogy szomszédjuk egy szegény ördög. Azt képzelik, hogy ha valahol másutt élnének, ötven vagy száz mértföldnyire, találnának magukhoz való társaságot; s ha megcsinálják a változtatást — egy ellen tízszer igy történik — új szomszédjuk megiut szegény ördög. Részlet Barcsi József székfoglaló értekezéséből. (Folytatás.) A sejtmag után megemlitendők, az úgynevezett Chro­­matophorák vagyis azon színes szemcsék, melyek ha zöl­dek chtorophyll szemcséknek — chloroplastoknak nevez­tetnek, ha más színűek chromoplastoknak; a fiatal sejtek protoplasmájában levő szemcsék a Leucoplastok és ezek csak akkor lesznek chloro- vagy chromoplastok, ha a fes­tékanyag képződéséhez alkalmas körülmények közé kerül­nek a sejtek. A chlorophyll szemcsék két részből állanak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom