Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-27 / 48. szám
767 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 768 nyait tekintve ? Különösen akkor, ha már több gyermekét kénytelen más városban neveltetni (elég luxus, hogy egy tanárnak több gyermeke is van) vagy a fővárosban, vagy (minthogy hozomány hiánya miatt leányai férjhez menésére alig gondolhat) valamely vidéki praeparendiában, a hol az évi rendes dij 215 frt, de a rendkivüliekkel biztosan fölmegy 300 írtra, s ha esetleg még egy gyermekére kell legkevesebb számítással 200 frtot költenie, akkor az összeget elvonva 1500 írtból — mert körülbelül ez ma a legmagasabb fizetés — mi marad a többi gyermekre a szülőket nem is számítva. De ha még nem kénytelen gyermekeit kiadni, otthon is többe kerül a protestáns tanárnak gyermekeinek neveltetése, mert tandijat kell fizetnie ; az állami intézetekben a tandijat elengedik, pedig menynyivel jobb anyagi javadalmazásuk van (még községi adót sem fizetnek.) 65. s 86. pontok egyről legalább tanúskodnak, hogy tán túlvagyunk azon lealázó megjegyzésen, melylyel találkoztak tanáraink, midőn fizetésjavitásért esedeztek: hiszen 1000 írtból csak megélhet egy tanár! persze! családja meg éljen meg, ahogy tud; a főhatóság tanárt választott, nem családot s ha a tanár külsőleg nem tudott nagy számú családjával rangjához képest élni, ki röstelte.“ Maradjanak meg a 65. s 86. pontok, de az okadatolás végső megjegyzése nélkül, legyen kiegészítve az ötödéves pótlékok szabályozásával, s egy uj pont szóljon a tanárok gyermekei részére a tandíj elengedéséről. A 74. §. a gymn. igazgató éveinek számát hatra emeli. Miért? Az okadatolásban csuk ennyi van: hosszas megfontolás után; de hát mit fontolt meg. A tanári testületek közü.1 egy sem kérte a hat évet; reformhoz szükséges, hogy a reformálandóuak hiányait, káros voltát mu. tassák ki, de ngy tudom, hogy a három éves igazgatósággal sehol sem volt baj, sőt általában — a ministeri jelentések szerint is — folytonos emelkedés észlelhető. S sajátszerü, az orsz. középisk. tanár egyesület kebelében — bizonyosan nem ok nélkül — épen a múlt évben vetették föl, hogy kérelmet intézzenek a ministerhez a három éves igazgatóságért, feltüntetve az állandó igazgatóságnak sok, nagyon sok káros oldalát tanügyi szempontból, s ime a mi felsőbb hatóságaink most akarnak átmenetileg odamenni! Ép így tettek tiz évvel ezelőtt. Elrendelték, hogy a tanári testületek tartsanak módszeres tanácskozásokat, s ezt akkor, midőn az állam az előtte való évben eltörölte a céltalan, teljesen chablonná vált értekezéseket; de a prot. tautigyi bizottság tagjai csak a múltat tudták, jó-e? nem-e? azt nem vizsgálták, hisz az államnál is úgy van — pedig éppen akkor szűnt meg. Nem akarom elősorolni az okokat, melyeket felhoztak a hoszszabb tartamú igazgatóság ellen, csak arra a valóban botrányos tényre liivom fel a figyelmet, hogy az igazgatók a legutóbbi állami tisztviselők díjazásának rendezése alkalmával, folyamodást adtak be azért, hogy az ő ügyük a tanárok ügyétől eltérőleg jöjjön döntés alá! Látjuk ebből, hogy ott az igazgatók nem tekintik magukat tanároknak, hanem fölöttük álló külön testületnek. Ne teremtsük meg ez állapotot; még az évek számának növelésével is (eddig az egyes kér. joga volt az évek számának megállapítása) érezze, tudja az igazgató, hogy ő is csak tanár — bár primus inter pares. A három éves igazgatóság biztos eszköze a tanári testület erkölcsi függetlenségének, nem alkalmas talaj az egyes allattomoskodók kifejlődésére, kik a tanügy örve alatt saját egyéni céljaik elérésére használják föl az igazgatót; s ha az igazgató nem válik be, sokkal hasznosabb attól három év múlva megszabadulni, mint hat év múlva: nem fordulhatnak a felekezetek az államtól gyakorolt kisegítő eszközhöz, nem tehetik át más intézethez, mint pl. a kecskeméti esetben tette az állam! Ne csorbítsuk, hanem inkább erősítsük az erkölcsi szellemet a gymn. tanárokban is, necsak az akadémiáikban, hol az egy éves sorba menő igazgatóság sem okoz kárt! S ha már a gymnsban az államot utánozzák, miért nem követik az akadémiánál, hisz az államnál az akadémiákon is állandó igazgatóság van. Bizonyára azért, mert a független erkölcsi szellem biztosabban óvható meg a jelenlegi prot. rendszer mellett. Miért alkalmaznának tehát kétféle mértékét?! Amint ott bevált az egy éves rendszer, úgy bevált itt a három éves. Semmi ok nincs arra, hogy a tanárok jogait csorbítsák! A 75. s 76. §§. magokban ugyan helyesek, de gyakorlatilag épen ellenkezőt találunk. Mint szülő úgy tapasztaltam, hogy a tanári testület sem didactikailag, sem paedagogiailag nem bir önálló intézkedéssel, minden az igazgató tanácstól függ, mely nem ellenőrző tisztet gyakorol, hanem beleavatkozik a tanításba, pedig csak jóváhagyásával kellene kisérnie a tanári testület paedagogiai s didaktikai s személyes intézkedéseit — ha azokban nincs túlzás. Nem lehet föltenni a tanári testületről, hogy nem a tanügy érdekében működik; itt kellene követni az államot, mely legújabb időben mind több s több önállóságot biztosit tanárainak. Előlegezzünk több bizalmat a gymn, tanároknak is, kik közül sokan négy évi tlieol. elvégzése után, két cursust végeztek az egyetemen. Tanári vizsgálatot tettek, ami bizony fáradságos munka gyümölcse ; szerető gondjaikat a bizottság tagjai inkább csak a főiskolákkal éreztették, mert 90. §. b) egészen a főiskola tanári testületébe teszi le az intézkedést, nem helyez föléje igazgató tanácsot, csak felügyelőt az egyházkerület személyében! Igen helyesen, mert csak erkölcsileg független szellemek, s mondjuk* ki szakemberek, vezethetik az iskola szellemi életet. A bizottság munkálatának legtöbb pontját függőben kellene hagyni s első sorban reá kellene bízni az alakulandó prot. tanáregyesületre, vitassák meg a tanárok s érdeklődők azokat, mert szakemberek, kik benn élnek, látnak jót, rosszat, készíthetik elő a kérdések helyes megfejtését s csak azután vegye azokat a zsinat munkakörébe. Elévülhetlenek az orsz. tanár egyesület érdemei a tanügy terén; hány s hány kérdést fejtett, melyeket aztán a közoktatási tanács s ministerium életre hivott. Nálunk épen az a nagy hiány, hogy a tanári testület mint ilyen nem nyilatkozhatik sehol. (Tán azért, hogy mások úgyis elvégzik helyettük, nélkülük, ők mint gépek csak eldolgoznak; nincs lelkes szellemi élet, egyesület hiánya miatt). A zsinatnak
