Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-31 / 5. szám

69

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

70

ben egy pútoklevet, melyben azt fogadják, hogy ők és maradékaik, a bécsi békét minden részben sértetlenül megtartják, s a cseh, morva, sziléziai és lausiczi rendekkel a jó szomszédságot és békét fentartják. Ezen rendek részéről is, 19 főrangú egyén aláírásával, 1606. szeptember 26-án Pécsben, hasonló tartalmú oklevél adatott ki, melyben Ígérik, hogy ő felsége a békét minden részben sértetlenül fentartja, s ők is maguk részéről a jó szomszédi viszonyt hiven megőrzik. (Lásd ez okleveleket egész terjedelemben részint: Wofg. Bethlen, História de rebus transilvanicis. Cibini 1799. Tom. AT. részint Katonánál: Hist. crit. regum Hung. Budáé. 1194. Tom. XXVIII.)

Létre jött volna tehát annyi kínos tanácskozási vajúdások után a bécsi békekötés; de a mely sem Rudolf sem Bocskainak és társainak kívánságát ki nem elégítette igazán. Rudolf, tüstént egy pár nappal annak általa történt megerősittetése után, igy nyilatkozott: ,.minthogy az utóbbi bécsi békének vallásügyre vonatkozó czikke, az ő szent esküvel kötelezett lelkiösmeretét terheli, Isten és emberek előtt, a legünnepélyesebben nyilvánítani kénytelen, hogy ő azt csak kényszerítve, és úgy erősittette meg, hogy azt magára nézve kötelezőnek tartani, vagy azt védelmezni, sem nem akarta, sem nem gondolta.“ Kessler. Gesell. d. Ungarn. Leipz. 1849. VII. B. 610.

Midőn Illésházi és társai a már aláirott békekötési Okmányt, Bocskaihoz és társaihoz lehozták, ezek több nehézségeket s kétértelmű kifejezéseket találván abban, s különösen aggódván az I. cikk e kifejezése felett: „de a római katholica egyház sérelme nélkül, és úgy, hogy a római katholica egyház papi rendje, templomai és gyülekezetei illetetlenül s szabadon maradjanak:“ Illésházit, Mágocsi Ferencz, Homonnai Drugeth György, Tliurzó Szaniszló, Ostrosits András, Vizkeleti Tamás, Apponyi Pál, Tököli Sebestyén, Hoffmann György és Mladosovits Péter társaságában legottan visszaküldötték Bécsbe, az említett nehézségek elhárítása végett. Beadattak tehát 1606 szept. 9. Mátyás herczeghez Írásban a nehézségi pontok. A herczeg, nem minden neheztelés nélkül, a Rudolf által már megerősített okmányt változliatlannak nyilvánítván, a kedélyek megnyugtatására mégis egy Pécsben, 1606 szeptember 23-ikán kelt oklevelet adott ki, melyben a kétséges pontok s lehető nehézségek megvitatását s eligazítását a közelebbi országgyűlésre halasztja, az 1-ső czikkre vagyis a vallásügyre nézve pedig kijelenti, hogy a nevezett békeszerződésben, valamint minden egyébb jó szándékkal intéztetett, úgy ama pont is: a r. kath. egyház sérelme nélkül stb. nem rossz szándékból tétetett oda, hanem azért, hogy a maga vallásában, annak gyakorlásában, s templomaiban egyik rész se háborgattassék. stb.“

Ily körülmények közt, czélszerünek látta Bocskai 1606. december 13 napjára, Kassára összehívni az országnak ő mellette tartó rendéit, hogy a következő országgyűlésre, az előleges tanácskozási készületet megtevén, egyező nézetekkel s akarattal jelenhessenek meg azon. A fejedelem gyűlést megnyitó beszédében, az ügy állását adván elő, igy szól a többek közt: „Intjük azért a nemes

országot, a conclusiókat renddel elő vévén, most végezzenek bizonyost felőle magok javára, és szabadságoknak örökös állandóságára, mint kellessék ott fenn ö felségekkel, és mi módjával complanáltatui. hogy az innét felmenő követeknek, lehessen arról teljes és egyenlő ér- I telemből tanúságok, holott nekünk úgy tetszett, hogy mind az első, harmad, nyolczad, kilenczed, tized, tizenkettedik articulusokban, vadnak complanálásra való difficultasok.“ Ez után, pontonként f.Tvevén a békekötést, a vallásügyi ül igy szól: „Kévántuk az előtt is, most penigh annál nyilvábban kévántassék, hogy nemcsak a poj zsonyi gyűlésben anno 1604 az religió szabadsága ellen végzett articulus delealtassék , hanem eleitül fogván akármely királyok gyűlésében, decretomokban, eonstitutiókbau emanaltatott articulusok expresse kiíratván, in perpetuum pro cassatis, iuvalidatis et annihilatis habeantur.“

Maguk a kassai gyűlésen jelenlevő rendek pedig, 1606. deczember 22-dikén kelt ezikkeikben, legelőször erélyes óvást tesznek Rudolf büubocsáuatot hirdető oklevele ellen, a mennyiben az őket lázzadóknak (rebelles) nevezi, s úgy tünteti elő, mintha valami kegyelemért esedeztek volna, holott csak szabadságuk védelmére és viszszaállitására voltak kénytelenek fegyvert fogni. A bécsi békekötés pontjairól pedig, azt nyilvánítják, hogy noha azokban még igen nagy nehézségek vannak, ám maradjanak meg nagy részben, de a következő országgyűlésen, az alább előadandó módon ki kell igazittatniok és egyenlittetniök, s a rendek erősen követeljék és akarják, hogy a pontok, az előbb előadandó módon kiigazítva menjenek be az ország törvényvébe.

A vallásügyre vonatkozólag, következő pontban állapodtak meg:

„A vallás szabad gyakorlatáról kiadott cikk, maradjon meg ugyan akként, a mint fogalmazva van, de hozzá kell tenni e kifejezést is -. falukban; hogy t. i. a vallásnak a falukban is, épen úgy mint más helyeken, gyakorlata lehessen. Ezenkívül ugyanazon cikkben, azon végső mondatot: „de a római katholika egyház sérelme nélkül“ egészen végig, ki kell hagyni.“

Érdekes a gyűlés annyiban is, a mennyiben ez, azt is határozottan kívánta, hogy „a közönséges végzések, ezentúl mindenkor magyar nyelven fogalmaztassanak és adattassanak ki.“ Sylloge actorum etc. p. 60.

E kassai gyűlés hatázatainák megerősítése utolsó müve volt Bocskai Istvánnak, ki nem sokkal azután, 1606 deczember 29-ikén, titkon katholica hitre tért kancellárja Kátaí Mihály által megmérgeztetve, életének 50-dik évében meghalt. így lett vége Bocskai Istvánnak, ki mint sirirata mondja „nagy fontosságú tetteivel a haza atyjának címét érdemiette ki; ki Magyarország romlásnak indult ősi szabadságát s az igaz vallásnak meggátolt gyakorlatát, bosszúálló fegyvert ragadván, hősi, sőt óriási vitézséggel visszaállította“ stb. (Wagner. Collectanea genealog hist, illust. Hung. fám. Decas IV. 1802. 22.)

A Bocskai halála után keveset gondolt Rudolf, vagyis azon környezet, melynek vezérlete alatt volt, a bécsi békekötéssel, azt nemcsak végrehajtani nem igen szándékozott, sőt több pontjait nyilván megtörte annak. E mi-5*