Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-31 / 5. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 68 67 leletünket, az ő segélyül hívásával kell kezdenünk is. Az első imádság után leghelyesebbnek kell tartanunk mindjárt az alapigéknek felolvasását, mert az első imádság rendszerint tárgyi leven, nem indokolt dolog a folytonosságnak megszakítása az „úri ima“ által sem, mely sok- , kai inkább helyet foglalhat a második, beszéd ; utáni ima után, mint a melyben úgyis kérések sorozata jő elő s azokat mintegy összefoglaljuk aztán az úri imában. Különben az úri imának kétszer való mondása határozottan mellőzendő, mert a kétszeri használat minden nagyobb s I mélyebb gondolkodás nélkül is azt a gondolatot költheti fel. hogy az egyszeri mondást talán nem is hallgatná meg az Isten. Ettől pedig meg kell kímélnünk hallgatóink vallásos érzületét. Az alapigék előtti éneklés, mint mivel sem indokolható, szintén mellőzendő. Arra nem szolgálhat, hogy tartama alatt a lelkész kipihenje magát s uj erőt gyűjtsön, mert egy imádságnak elmondása a leggyöngébb idegzetű lelkészt sem meríti ki. A predicatió utáni imádságnak elhagyása indoko- 1 latlan, legfölebb akkor mellőzhető, mikor pl. úr- í vacsora osztás következik. A megáldó vagy zárimádságban, a mely gyanánt rendesen Pál apostolnak egy általánosan ismeretes mondatát használjuk. az apostol szavainak önkényes megváltoztatása, mely a szt. háromság tanától való idegenkedés színezetét viseli magán, indokolatlan. A délutáni isteni tiszteletek még nagyobb eltérést mutatnak. Ugyanis egyes helyeken egyházi beszéddel történik, más helyeken írás- vagy káté magyarázattal, talán a legtöbb helyen egyszerű könyörgéssel. Ez utóbbi szokást a legtöbb helyen azzal védik, hogy elég egy nap egyszer predicálni. Az igaz okot abban kell valószinüleg keresni, hogy kényelmesebb könyörgést elolvasni. 1 mint predicátiót tanulni. Szerintünk a délutáni ; istenitiszteleten is egyházi beszédet kell tartani? j vagy legalább is gyakorlati irásmagyarázatot, | még pedig ezt is a lelkész s ne a tanító vé- j gézzé. íme ig\' lehetne a rendes istenitiszteleteket minden nagyobb megrázkódtatás nélkül egyöntetűvé tenni. A rendkívüli istenitiszteletek egyenlősítéséről majd más alkalommal. Extranaeus. A bécsi békekötés rövid története, magyar protestáns egyházügyi tekintetben. Irta RÉVÉSZ IBIRE. (Folytatás.) A bizottmánynak, mely Becsben az itt küzlött nehézségeket tárgyalás alá vette, tagjai voltak : Trantsolm Pál tiroli marsai stb ; Lichtenstein Károly morvái főparancsnok stb; Makara Erneszt alsó-ausztriai helytartó stb. Sreiner Kristóf alsó-ausztriai kamara elnök; Gr. Erdődi Tamás fő tárnok, Turzó György fő asztalnok, Forgács Zsigmond fő pohárnok mester. Krenberg Pirik b. t. tanácsos stb ; Bocskai részéről Illésházi és társai. A nyitrai püspöknek Forgács Ferencznek kizáratását mindjárt a tárgyalások előtt Illésházi kívánta, s meg is nyerte, Makara és Erdődy neveztetvén ki Mátyás herczeg által helyette. — Erős vitatkozás után elkészült végre, s 1606. Június 23-dikáu ünnepélyesen aláíratott Mátyás herczeg s a nevezett bizottmányi tagok által a békekötési okmány, melynek a protestánsok vallás ügyeire vonatkozó pontjai a következők : I. „A mi azért a vallás ügyét illeti, ellent nem áilván a régibb köz határozmányok, sem az 1604-dik évi utolsó cikk (minthogy az, az országgyűlésen kívül, s a nemzet beleegyezése nélkül tétetett oda: s ennélfogva ki is töröltetik) elhatároztatott, hogy ő cs. k. felségének előbbi válasza szerént, a melyhez az ország rendel, a maguk válaszában tartják magukatt. i.. hogy a karokat és rendeke'. összesen és egyenként, kik Magyarország földén élnek, szintúgy a mágnásokat és nemeseket, mint a szabad és szabadalmazott városokat, melyek közvetlenül a koronához tartoznak ; mintsziute a magyarországi határszéleken lévő magyar katonákat, a maguk vallásában s confessiójábau sehol és soha nem háboritandja, sem mások által háborítani vagy akadályozni nem engedi. Hanem minden említett karoknak és rendeknek, vallásuknak szabad gyakorlata és használata engedtetik; de a római katliolika vallás sérelme nélkül, és ugv, hogy a római katholikusok papi rendje, templomai és egyházai illetetieuek és szabadok maradjanak, és azok, melyek e zavaros időben mindkét részről eifoglaltattak, egymásnak visszaadassanak.“ ,.IX. . . mind a nagyobb mind a kisebb országos tisztségeket, magyaroknak, s a valláskülönbségre való minden tekintet nélkül adja ő Felsége.“ A külhatalmak általi biztosításról ezen oklevél csak azt ismétli, mit a febr. 9-iki válaszból közlöttiink ; és igy a németbirodalombeli választófejedelmek s a lengyel király általi biztosittatás nem sikerült. Az ekként elkészült és aláírott békötést Rudolf császár 1606. aug. 6 napján Prágában kelt rövid oklevelében hagyta helyben s erősítette meg. A magyarországi karok és rendek pedig, négy katholikus püspök, harminczegy magyar főrendit, s a kapcsolt részekből két követ aláírásával 1606. szeptember 23-ikán adtak ki Becs
