Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-24 / 4. szám
61 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 62 A mi Istenünknek, a ki a jó kedvű adakozót szereti, legyen dicséret és dicsőség! Temesvár, 1891. október hó. A temesvári ev. ref. egyház presbyteriuma s ennek nevében I)r. Bécsi Gedeon főgondnok. Mágori Mihály gondnok. Futó Zoltán lelkész. * E felhívás után nekünk más szavunk nem lehet, minthogy a legszívesebb készséggel fogadunk el adományokat a temesvári uj anyaegyház részére. Szerkesztő. ÜL Könyvismertetés. „Szent-István király levelei és a Szilveszter-Bulla.“ Diplomatikai 'Tanulmány. Irta: J)r. Karácsonyi János. Közrebocsátja a m. tud. akadémia történelmi bizottsága. Budapest, kiadja a m. tud. akadémia 1891. üzimzett problémák megfejtése szerzőnek sok fáradságba. fejtörésbe kerülhetett az össze vissza kuszáit szálak lebonyolításánál. Horváth Mihály a veszprémvölgyi apáczáknak adott görög nyelvű alapitó, — aravennai Szent-Péter monostor adományleveleit, és az 1024-iki zalavári oklevelet kivéve mind,— hiperkritikus Szalay László a pannonhalmit, Fejérpataky a bakonybélit, Knauz a pécsváradit, Pauler a zalavári monostorok alapitó leveleit; Racki és Klaic liorvát történészek a pécsi püspökség! okleveleket tartják koholtaknak. íme a káptalanok kapzsi bekeblezései! úgy hogy csodaszámra megy, hogy még ma is vannak pápista papijavak alapitó levelek nélkül. Évszázados küzdelem folyik a felett, igaz-e, valódi-e az a levél, melyet átalában csak Szilveszter-féle bullának tartunk? Átment ez a nemzeti tudatba, a jogtudósok előtt óriási horderejű, rá építik a politikusok .a magy. r. kath. egyház és az állam viszonyának épületét. Es hitelessége ma sincs eldöntve. Hamisnak, koholtnak bizonyítják, jobbára csak pápista padok védelmezik. Derék szerzőnk a történelemnek egy segéd tudományához, a diplomatikához folyamodik, az igazi oklevelet a hamistól, a valódit a koholttól megkülönböztetendő. Mert Fejérpataky Lászlót kivéve, egész teljességükben az oklevéltan fegyvereit az igazság kiderítésére nem használták. A mű természetesen két részre oszlik: 1) Egyenként ismerteti Szent-István valódi okleveleit és az ő nevében koholt hamisítványokat. 2) Szilveszter bullája hitelességét s ezzel kapcsolatban Szent-István egyházjogi kiváltságát tárgyalja. Hivatkozva őseink szigorú törvényeire az oklevél hamisítók ellen, névszerint felsorolja a szántszándékos hamisítás bűnével beszennyezett írókat (papokat, kanonokokat. prépostokat) némelyeknek máglyán stb. történt bünhödésükkel egyben, mintha oklevélhamisitó gyárak lettek volna hazánkban. Szent-István valódi és koholt leveleit ujjainkon megszámlálhatjuk, lévén azok száma 10. Zomlini egy maga 48 hamis oklevelet készített. Valamint a külföldön Nagy Károly, úgy hazánkban Szent-István és Szenc-László nevét használták czégérül. Az oklevéltan valódi ismertető jelei szerint Szent- István levelei közül csak egy maradt fenn eredetiben, a többi mind átirat, — s ezek mind a középkorban vagy legalább a XVIII. század előtt készültek. Ismeretjelei az oklevéltannak a következők: I. Megegyezik-e az oklevél tartalma a kor viszonyaival V II. Megegyezik-e az oklevél tartalma és alakja az egykorú oklevelekkel ? III. Megegyezik-e az oklevél tartalma a későbbi hiteles oklevelek adataival? E kritériumok között mozogva szerző kharakterizálja a következő okmányokat: I. A ravennai adomány-levél. II. A Veszprém völgyi alapítólevél. III. A pécsi alapitólevél. IV. A veszprémi alapitó levél. V. A pécsváradí alapítólevél. VI. A pannonhalmi kiváltságlevél. VII. A nyitrai adománylevél. Vili. A zalavári 1019-iki alapítólevél. IX. A zalavári 1024-ki alapitó levél. X. A bakonybéli alapitólevél. X. A pannonhalmi kiváltságlevél utóirata. Ezek után következik a Szilveszter-bulla. Egyébiránt a jeles szerző a következőkben eoneludál: Szent-István valódi oklevelei: a ravennai, a veszprémvölgyi, a pécsi, veszprémi és pécsváradí alapítólevelek, nem különben a pannonhalmi kiváltságlevél, de ez utolsónak utóirata későbbi, jóhiszemű hozzátoldás. Ellenben a nyitrai, zalavári és bakonybéli alapítólevelek koholtak. A magyar történetírók előtt Szilveszter-bulla néven ismeretes irat egész újkori, 1576 után készült hamisítvány. Pedig hát mit tartalmaz? A pápa Szent-Istvánt megajándékozza a koronával, a királyi névvel, az apostoli szentszéknek fölajánlott országot neki visszaadja; megengedi, hogy maga előtt keresztet vitethessen és ax egyházakat rendezhesse. Az az összhangzás, a mely az előadottak nyomán * Xl-ik század történeti kutforrásai közt előáll; az a világosság a mely ily módon az eddig megoldhatlan kérdéseken egyszerre elterül, fényes győzelme a magyar diplomatikának. Tisza-Földvár, jan. 15. 1892. Vári Szaró Sámuel. ev. ref. lelkész.
