Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-24 / 4. szám

H armadik évfolya na.

4. Stellt!.

Pápa 1892. jam már 24.

DUNÁNTÚLI

PROTESTÁNS LAP

*--------------------------Sf

ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt.

X_________________X

Az egyház és iskola köréhői.

if-----------------;-------- x

HIRDETÉSEK DÍJA:

4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr.

#_____—___________H

~© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SÓTARTALOM: Statútum és döntvény. B. — A bécsi békekötés története, magyar protestáns egyházügyi tekintetben.

(Folyt, köv.) Irta Révész Imre. — A keresztség, a confirmatio s kiszolgáltatásuk. Patai/ Káról;/. — E gy házi élet: Temesvári uj egyházunk. — Könyvismertetés: Szent-István király oklevelei és a Szilveszter-Bulla. Vári Szabó Sámuel. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész.

Statútum és döntvény.

Az 1881—2-ik évi egyházi törvények és a konventi javaslat egybehangzóig fentartják a fokozatos egyházi hatóságok azon jogát, hogy törvényes hatáskörükben s ügyeikre vonatkozólag az egyetemesen megállapított törvények s illető felsőbb testületeik rendszabályainak sérelme nélkül, külön rendszabályokat és utasításokat (statútum) alkothassanak. ■— E jog szükségességét tagadni nem lehet; czélszerüsége mellett eléggé beszélnek az alkotott és bevált statútumok

Fontos kérdés azonban, vájjon nem volna-e czélszerü és szükséges e jognak kiterjesztése, ha nem is mindenik, de legalább egy, a zsinat fenhatósága alatt közvetlenül álló s az egész magyarországi ev. ref. egyház egyetemes ügyeiben intézkedő testületnél, úgy is, mint legfelső törvénykezési fórumnál, az egyetemes konventnél.

A régi 9. § kimondta, az uj meghagyta azt az elvet, hogy a szentesített egyházi törvényeket csak zsinat magyarázhatja, módosíthatja vagy törölheti el. — Módosítás, törlés legyen a zsinat joga, a mint azénak is kell lennie; de a magyarázat jogára nézve lehet is, van is kifogásunk.

E jognak, a tör vény magyar ázás jogának a zsinat számára lett fentartása, mint a lefolyt évtized megmutatta, minden lelkészt, minden egyházi ügyekben forgalódni szerető, sőt minden

akadékoskodó embert •— akarva nem akarva — törvénymagyarázóvá tett, úgy annyira, hogy ha egy német isagogus a szentirást olyan erdőnek tartotta, melyben mindenki megtalálhatja a botot, melylyel ellenfelét ag}7on verje: a mi törvénykönyvünket bátran lehet egy olyan tóhoz hasonlítani, melyből mindenki kihalászni vélte a maga, különben igaztalan igazságát. Ezért lón sok ügyesbajos dologban az igazságszolgáltatás a kon vent által ekként formulázva: „a zsinati törvények

9. §-a szerint a szentesített törvényt csak törvényes zsinat magyarázhatja.“ És ebben meg kellett nyugodni a feleknek; még csak nem is neheztelhetett egyik sem az Ítélet hozóira. — Jóízű mosolygással mondhatjuk el, hogy ez> salamoni Ítélet — de tartalom nélküli. — Valóban nevetséges egy legfőbb itélő-szék az, melynek keze ily kötött.

Az ilyen kuriózumoknak elkerülése végett szükségesnek véljük a konventet felruházni azon joggal, melynél fogva elvi jelentőségű határozatokat hozhasson (döntvény) s azok szerint ítélhessen. Ezzel vége szakad sok hajszának;1 megtalálja az igaz, a mit keres ; elveszti támaszát a kanyargós utón járni szerető.

Tudom, hogy ez ellen első tekintetre sokaknak van szava; de csak első tekintetre. — Méltóztassék utánam jönni; ezt a kévét nyugodt lélekkel összeköthetjük a nélkül, hogy bárki

vetéséből eltulajdonítanánk csak egyetlen kalászt is.

4