Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-17 / 3. szám
45 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 46 tanuló korában az ő filosoíiáját nagyon jól értette; beszédbe ereszkedett vele, de úgy vette észre, hogy az ő jó tanítványa mióta falusi pappá lett, nem sokat foglalkozott a tudomáuynyal és egy kissé elmaradt a világtól ; szemére is vetette az illetőnek, hogy miért nem képezi magát, miért nem olvasgat? A kérdezett kissé szégyenkezve menti magát. „Hja tekintetes uram, a szegény papi fizetésből nem kerül ám ki, hogy az ember könyvtárt rendezzen be és abban búvárkodjék.“ Mit? veti oda Kerkapoly. „könyvtárt rendezzen be? okos ember nem olvas el egy esztendőben többet egy darab tudományos könyvnél. de azt aztán jól elolvassa. Egy darab könyvet pedig évenként a legszegényebb papi fizetésből is be lehet szerezni.“ * Bizalmasan kérdezték egyszer Kerkapolyt, hogy mondja meg csakugyan, mivel keltette azt a nagy feltűnést az első delegatioban, mint hadügyi bizottsági előadó, és hogy mennyi a híresztelésekben a valóságos igazság. Nohát. felelt ő, biz én meghozattam a porosz táborkarnak többféle munkálatait, azokat tanulmányoztam három nap, három éjjel, úgy irtain meg jelentésemet, ami oly nagy sikert aratott. De a tábornokok előtt mégsem ez adta ám meg tekintélyemet, hanem az. hog}T amint végig néztem a hadügyi költségvetést, láttam a nyugdijak között, hogy némelyek már 30—40 éve húzzák árvasegélypénzüket. Uraim, — mondom a hadügyminiszter képviselőinek, — sem az osztrák sem a magyar törvény szerint nincs 24 évnél idősebb árva, mert hisz különben mind árvák vagyunk, ezek az illetékek nagyrészben törlendők és meglehet takarítani ez által az államnak legalább 250,000 forintot. Az illetők összenéztek, mintha magukban mondták volna, „ez csakugyan okos ember.“ * Ugyan az első delegatio alkalmával a hadügyminiszter megkérdi Kerkapolyt, hogy melyik ezredben szolgált? Nem szolgáltam éu, - feleli — egyikben sem, talán egy hónapig voltam népfelkelő 1849-ben. Hát micsoda hivatalban volt eddig? Biz én Pápán voltam a collegiumban a filosoíia tanára. Ugyan mi volt a fizetése? 840 forint évenként. De hogy lehetett ilyen embernek anuyi pénzért szolgálni ? Nagyon egyszerű, mert akkor nálunk tisztességes embernek és becsülettel nem lehetett más hivatalt viselni. Erre a hadügyminiszter tovább ment. * Kerkapoly mikor pénzügyminiszterré lett, az eskü letételére Bécsbe kellett mennie az 0 Felsége által kijelölt időre, azonban a gyorsvonathoz későn érkezett s igy lekésett. Az állomásfőnök, hogy a nagy bajon segítsen, felajánlotta a külön vonatot, amelyen még idejében oda érkezett volna, aminek a dija azonban 300 írt lett volna. Kerkapoly visszautasította az ajánlatot, mert az nem szegény embernek való és egy nappal később jelentkezett az eskütételre. Pénzügyminiszter korában szóba hozták egyszer előtte, hogy a fogyasztási adók megdrágítják az életet, ámbár még az ő minisztersége alatt ezek nem voltak annyira kihasználva, amint később lettek. Sok a fogyasztási adó? szól Kerkapoly, „persze hogy sok annak, aki sokat akar ! fizetni.“ „Engem adóztasson meg a pénzügyminiszter, mikor én se sört, se bort, se pálinkát nem iszom, czukrot nem eszem, nem dohányzom. Tegyen igy más is, mindjárt nem lesz sok a fogyasztási adó.“ * 1867-ben Pápára jött a húsvéti vacatioban valami gazdasági dolga rövid elintézésére; sietett, hogy még az nap tovább utazhassák bálatonmelléki rokonai látogatására. A Griffben, hol megszállt, elkezdett panaszkodni V, K. törvényszéki biró barátjának, hogy milyen zsarolók ezek a győri fiakkerok. mintha csak tudnák, hogy ő most; sietni akar és nem várhatja meg a Brader et comp. czég lassan ballagó társas kocsiját, semmikép nem hozták el 10 forinton alul Pápára s neki most Győrtől Pápáig többet kellet fizetni, mint Budapesttől Győrig fizetett. „Nem zsarolók azok Károly, mondja V. K., hanem valóságos gazemberek, mikor téged elhoznak 10 forintért, engem meg még sohase hoztak el 14 forinton alul Győrből ide.“ És Kerkapoly ezen egy kissé megnyugodott. * Az építés volt legnagyobb passiója; amely ház az 5 kezén keresztül ment, azt mind megépitetie, de az építésnél rendesen volt valami malheurje. Pápai házánál kimaradt a tervből a lépcsőház, pesti házánál leszakadt a folyosó, a collegium épületénél a földszinti mennyezetnek alá kellett gerendázui. És ez mind azért volt, hogy amit egyszer eszébe vett, azon nem akart sehogy változtatni, inkább felhasználta annak keresztül vitelére a legmesterségesebb módokat és eszközöket. Jelszava volt, hogy „a mai építési technika előtt nincs nehézség.“ Mintha csak minden épületet azért építtetett volna, hogy benne minél nagyobb technikai nehézségek győzessenek le. Az újonnan építendő pápai főgymuasiumnak azon terve is, mely szerint az uj collegium udvarában emeltetnék az épület, nagy részben azért tetszett neki, mivel nagyon mesterséges lett volna, lett volna benne nappal is lámpával világított folyosó, kétfelől lichthóf, csigalépcső, sarokból nyiló ajtó, üvegpadlón keresztül világosságot nyerő ablak stb, * Egyszer eg}Tik vidéki ismerőse a délelőtti órákban találkozik vele a Holzwart vendéglőben. No, mondja Kerkapoly, jöjjön ki a gellérthegyi szőlőmbe, innét egyenesen oda megyek. Hát az egyetemen nincs ma előadás? kérdé a vidéki ismerős. „Nincs ám, mert valami emlékünnepet tartanak, mert nem úgy van ám itt. mint a mi kálvinista iskoláinkban. Yacatio itt minden katholiku» ünnep, sok élő és megholt nagyjaink születése — halála, napja stb. legalább is minden harmadik nap; úgy hogy valóságos tudomány volna, ha az ember megtanulná, annak a kitalálása, hogy mikor kell és mikor nem kell előadást tartani; hanem én rendesen bemegyek az egyetemre minden nap, a vasárnapot kivéve, a pedellus aztán figyelmeztet, hogy ma nem lesz előadás, mert ünnep van.
