Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-26 / 26. szám
421 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 422 nádból és fából épült hajlékban, a községgel együtt a könyörgéstétel, mind eddig az ideig gyakoroltatott, és most is gyakoroltatik. Ugyanabban a hajlékban a Praedikator is folytatta mindaz 1718 esztendeig a maga hivatalát, mert már ez előtt régen, a kőtemplom a reformátusoktól el vétetett. A királyi parancsolat pedig, a mely mellett 1718-ikban mind a Praedikator, mind a mester a szolgálattól eltiltattak, kétségkívül, azon processusbau complectálva vagyon, melyet az elmúlt Júniusban, a nemes- vármegyétől kiváltottunk, és tekintetes Vechelius ur kezébe által adtunk. A könyörgésbeli istenitiszteletnek gyakorlásáért, minthogy ususában voltunk, nem instáltunk, hanem a fentebb említett alázatos hajléknak reparatiójáért 1754 esztendőben, a tekintetes Vármegyén instáltunk, de a Clerus ellenünk protestálván, semmit sem nyertünk, sőt a nemes Vármegye, terhes processust erigált ellenünk és communicáltattunk, de mivel nemes fimduson vagyon az istenitiszteletnek helye, az executiót nem admittáltuk, Annakutánna az ellenünk erigált processus, a Vármegye által a felséges Camarára felküldetvén, ott depón áltatott, és ig}r az időtől fogva toleráltatván, mindeddig az ideig ugyanazon oratóriumban a könyörgéstétel gyakoroltatott, most pedig csak a helyén gyakoroltatik, mert ezen folyó 1775 esztendőben, die septima április az oratórium 14 házakkal együtt földig leégett. Ebben az ekklésiában vágynak Reformátusok 235. Pápisták legfeljebb 450. Praedicátióra és Communióra járnak Turi-Szakállosra, mint egy fél postamértföldnyire, de télen, őszszel és tavaszszal, a vizek miatt semmiképen nem lehet menni, a mikor pedig elmehetnek, mivel 6 árva ekklésiából való nép szokott odajárni, többször esik, hogy a népnek fele része is alig fér be az ottani templomba, a kik pedig kívül maradnak, a praedicátiót nem érthetik. A reformátusoktól elvetetett kőtemplom, — melyet ők építettek — előszövi elvételének idejét, bizonyosan nem tudhatják, hanem az 1647 esztendőben királyi Commissarius urak, u. m. Soós István és Erdődi György által, a reformátusoknak két haranggal és a templomhoz tartozó egyéb instrumentumokkal vissza adatott, nem különben a parochialis ház mindennemű appertinentiáival egybe ; de ismét 1672-ik évben, Brachiummal visszavétetett eleiktől. Annakutánna circa 1705-ben. az akkori revolució alkalmatosságával, ismét kezekbe ment, és azmleik attól fogva mintegy 6 esztendeig bírták; de circa 1712-ikben, az akkori földes uraság Gróf Zichy Péter, a Vármegyével értvén egyet, erővel tőlök végképpen elvették, és attól fogva mind ez ideig, azon eleiktől fundált és épített templomot bírják a pápisták, a cserép fedelét, mellyel még a reformátusok mintegy 30 esztendővel ezelőtt fedték be, most pedig ezen folyó 1775-ik évben egy darab kő fallal meghosszabbították, azon toldásba, kőtorony! is építtetvén. Vagyon újnak építésére mind erejek, mind pedig nagy kedvek. Mesterek vagyon, ki szabad Curián lakván gyermekeiket tanittya, és minden nap könyörgést teszen kétszer. Halottjaikat a magok mestere énekszóval temeti, de a harangozásért a pápista mester resumal gyakrabban 50 pénzt, legalább 32 pénzt. A Plebánus pedig az öregrenden levőkért gyakrabban 2 forintot, a kis gyermekektől, a mint véle megalkudhatni, hol egy tallért, hol 25 garast szokott venni. A Plebánus keresztel, és a kiket uj kenettel keresztel, azoktól két marj ást, a többiektől egyet, egyházkelőtől is egy márjást. Nemkülönben a házasokat ő copulálja a magok cerimóniája szerint, azoktól is sub titulo liberae stolae 2. 3 forintokat desumál és alább igen ritkán. A stólán kiviil a református ns. emberek a kik kuriálisták, a plebánusnak semmit se fizetnek, a paraszt személyek pedig valamint a maga hallgatói, t. i. primo búzát egy pozsonyi mérőt, és egy mérőnek harmad részét, 2(‘ pénzt 50 pénzt, 3° nádat hat kévét, és fára 6 garasokat: az ilyen paraszt emberek a stólát a szerint fizetik, mint a maga hallgatói, u. m. a temetésért 50 dénárt, a copulatióért 50 dénárt, a pápista mesternek a református személyek búzát harmadrészt pozsonyi mérőt, nádat 3 kévét, halotttói pedig 25 dénárt. Mivel a reformátusok curialista és árendás nemes emberekből állók, és csak kevesen vágynak paraszt személyek, azért a contribute) sem sokra megyen. Huszadik árva ecclésia Izmp. Komárom Vármegyében vagyon, Nagy-Megyerhüz igen közel; eleitől fogva a reformátusok isteni tiszteletre oda szoktak járni, ezelőtt pedig 25 esztendőkkel a nagy-megyeri mester oda is minden héten 2-szer t. i. Szerdán és Szombaton, és minden 3-ik vasárnap délyesti könyörgést tenni által ment, és egy Curiálista nemes ember házánál, szokta a községgel végbe vinni, egyébb napokon pedig ugyan azon háznál, egybe gyűlvén egy arra rendeltetett kegyes ember által gyakorlottak az istenitiszteletet mindaddig, mígnem a feljebb megnevezett esztendőben a nagy-megyeri mester az odavaló által járástól, a Plebánusnak csak maga auctovitása által eltiltatott, és már attól fogva egybegyülni nem mernek, mind az által Nagy-Megyerre, nem csak vasárnap, hanem egyébb napon is könyörgésre által jőnek. Ebben a helységben reformátusok 165. vágynak, Pápisták 65, földes urok Gróf Zichy István ur, de a helységnek egy részét curiálista nemes emberek bírják. Vaginák a reformátusok közül árendás nemesek* is, kik az uraság fundusán laknak. A nótáriusok református, ezelőtt 2 esztendővel vitték be. de az Uraság a maga fundusán helyt néki nem adván, egy Curialista nemes ember fimdusára szállították, és ott lakik. A gyermekeket is, mind a reformátusokat, mind a pápistákat, ott tanítja. Mivel pedig ez a helység is nagy-megyeri Plebánus filiája, azért halottjaikat a pápista mester temeti, a plebánus keresztel, töket. A eurialisták a szerint űzetnek, mind a Plebánusnak. mind a pápista mesternek, valamint a nagy-megyeri curiális: ák ; az árendás nemes emberek pedig ebben a helységben a parasztokkal együtt mind ft
