Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-17 / 3. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

35

mai nap már nehéz volna ép példányban ráakadni.

Kerkapoly azon időtől lógva, midőn Pápán tanárrá lett, élénk részt vett a pápai főiskola anyagi és szellemi ügyeinek vezetésében és intézésében is.

A tanácskozásokban szava, belátásánál és véleményének mindig indokolt voltánál fogva, döntő sulylyal birt. Az iskolaügyeknek az egyházkerületen is erős szószólója volt s ha néha tekintélyes emberek véleményével jött ellentétbe, czélját mégis diadalra vitte. Néha gyanúsítással is léptek fel ellene, de a gyanúsítást visszaverte es legyőzte.

Midőn középiskoláinkban a Thun-féle Entwurf lépett életbe, bár a pápai főiskola azt egészben soha el nem fogadta, mégis alkalmazkodni kellett hozzá. Az előbbi 6 osztályú, kevés praeceptorok által vezetett gymnasiumból lett 8 osztályú főgymnasium, melybe állandó tanerőket kellett alkalmazni nagyobb számban, hogy a szakrendszer szerinti oktatás keresztül vihető legyen. Bár ezen tanárok évi fizetése egyelőre igen csekély 400—600 forintban állapíttatott meg, a főiskola jövedelmei ezt még sem bírták meg. uj jövedelmi forrásról kellett tehát gondoskodni. Ezen uj jövedelmi forrás lett a gyülekezetek középtanodai évi segély ajánlata, melyről kötelezvények vetettek, azon kikötéssel, hogy addig fizetendők csak, mig a középtanodának e segélyre szüksége leend. A tervbe vett és sikerrel keresztül vitt jövedelmi forrás mint egy 4000 forinttal szaporította a főiskola jövedelmeit. Úgy a tervezésnél, mint a keresztül vitelnél, különösen az ellenkezők, nehezen mozdulók és maradók meggyőződésénél Kerkapoly eszének és ékesszóllásának lényeges és sikeres szerepe jutott.

Már régebb idő óta érlelődött a főiskola és egyházkerület vezérférfiaiban a gondolat, hogy a főiskola részére nyilt és térés helyen, díszes uj épület volna emelendő az O-Collegium helyett. E czélból szereztett meg a nagy terjedelmű Csuzi ház és kert; de egy szerencsétlen órában a kerület vezetői azon czélból, hogy a főiskolát annál könnyebben vihessék át Komáromba, e telket eladták. Az ötvenes években meg érett még is az eszme annyira, hogy az egyházkerület elhatározta uj-épület emelését. De mert a rendelkezésre álló összeget majd egészben elnyelte az építés czéljára megvásárolt 2 ház és telek vé-3t?

felára, a megkezdett építés, melynek vezetésével és felügyeletével Kerkapoly volt megbízva, csaknem fennakadt. Az egyházkerület ekkor, hogy a nagy bajból szabaduljon, Kerkapoly ajánlatára ismét a nemes hívek, különösen az iskola volt növendékeinek áldozatkészségéhez fordult. Kibocsátott 50 pengő forintról szólló kamat nélküli kölcsönkötvényeket, az«»n ígérettel, hogy azok időkoronként sorsolás utján be fognak váltatni. A merész eszme szép sikert aratott, mert e czimen befolyt az építésre mintegy 16000 forint. Az építésre szükséges többi pénz pedig a főiskola más czélra szolgáló tőkéiből vetetett fel kölcsönkép, részben utólagos jóváhagyás reményében, a mely adósság „beépített tőkék“ czime alatt szerepelt egész a múlt évig a főiskola számadásaiban a midőn utolsó részlete is törlesztetett.

Az ötvenes években szünetelvén minden köz és politicai élet, Kerkapoly is az iskolának és tanulmányainak élt, de a mint a politicai élet sorompói a nemzet ujraébredésével 1860-ban megnyíltak, mindjárt fényes szerepet kezdett játszani. Úgy Pápa város, mint Veszprém megye gyüléstermeiben megbámulták tudományát, mély belátását, meggyőző rendszeres érvelését, politikai képzettségét, általános figyelmet keltő ékesszóllását. Alig hogy a politikai életben szerepelni kezdett, már 1861-ben némelyek az alispáni székbe, mások országgyűlési képviselőnek szánták. E tervezgetésből azonban akkor, közbejött betegsége miatt nem lett semmi. A mi azonban ekkor nem sikerült, bekövetkezett 1865-ben, midőn az enyingi választókerület ritka lelkesedéssel választotta meg országgyűlési képviselőjének utat nyitva fényes tehetségének, hogy az, az eddiginél fényesebb és magasabb körben érvényesüljön. Mi is tudtuk, ő maga is tudta, hogy e lépéssel végleg megvált a pápai főiskolai bölcsészeti tanszéktől, a hol, mint később mondá „szerencsés volt előkészíteni a jövőt“; de a tanszékről hivatalosan nem mondott le mindaddig, mig honvédelmi államtitkárrá ki nem neveztetett. Később lépett ismét közelebbi de már nem oly szoros összeköttetésbe a dunántúli ref. egyházkerülettel és annak főiskolájával, a midőn 1883- ban egyházkerületi tanácsbiróvá s azután főiskolai világi gondnokká megválasztatott.

Kerkapolyi Károlynak 1865-ik év utáni életpályája és szereplése általánosan ismeretes. A