Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-17 / 16. szám
253 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 254 eredményében lehet negativ is, tagadhatja a vallásnak jogosultságát, mig a dogmatika mindenkép pozitív tudomány. Ezen felsorolt okok nem engedik, hogy a vallásbölcsészetet és dogmatikát azonosítsuk, bár a kettő szoros összefüggését elismerjük ; egy más okot hoz fel azonban legutóbb Kuttner*) a két tudomány azonosítása, illetve a vallásbölesészetnek a dogmatikától való függése mellett, kinek idevágó nézeteit a következő sorokban óhajtjuk ismertetni s bírálat alá venni. Kuttner szerint a vallásbölcsészetnek, mint önálló tudománynak nincs létjogosultsága azért, mert kiindulási pontja, a melyről a vallást vizsgálja, egy meghatározott — és pedig hozzá tehetjük, — dogmatikailag meghatározott fogalom, ügy áll ugyanis, szerinte, a dolog, hogy „tulajdonképen nem a vallásbölcsészeti kutatás ad nekem felvilágosítást a vallás lényege felől, hanem ellenkezőleg én kezdek a vallásbölcsészeti kutatásba bizonyos képzetekkel a vallás felől, mely képzetek bennem saját vallásos tapasztalataim folytán állottak elő s az egyoldalúságoktól lehetőleg megvannak tisztítva. Ezek a képzetek nyújtják azután állítólag azt eredmény gyanánt, a mi tudományosan szólva saját személyiségemnek volt petitió principii-je.u „Ennélfogva nem úgy van a dolog, mintha bizonyos tények minden előfeltételek nélkül konstatáltattak s ezek alapján a vallás lényege és előállása meghatároztatott volna, hanem ki-ki saját világnézlete szerint tekinti ugyanazon tüneményeket majd vallásosaknak, majd nem vallásosaknak.“ „Ezen bírálatból a vallásbölcsészet nevével nevezett kísérleteknek nem a teljes értéktelensége következik, hanem az, hogy minden vallásbölcsészeti kísérletnek szolgál előföltéteiül valami, a mi mint a személyes meggyőződés lényege nagyon is figyelembe veendő, a mi azonban más vallásbölcsészeti kísérletekkel szemben dogmatikai elfogultságnak tekinthető. Ebből az következik, hogy egy, a dogmatikától független vallásbölcsészeti tudomány nem létezik. Dogmatikát, természetesen a legszélesebb értelemben véve.“**) Ezen sorok logikai hibája a „sokat bizonyítás“ s épen ezért áll reájuk is a logikai szabály: „qui nimium probat, nihil probat.“ Midőn Kuttner azt igazolja, hogy bizonyos előre képzett fogalmak nélkül nem kezdhetünk a vallásbölcsészeti megvizsgálásába, nem bizonyítja egyúttal azt is, hogy ezen fogalmak szükségképen dogmatikai fogalmak s épen ezért bizonyítása érvényes csak akkor volna, ha mi minden fogalmat, melylyel valaki a vallás vizsgálatába kezd, dogmatikainak neveznénk, vagyis ha mi e kettőt azonosnak tartanok, a minek azonban ellenmond a dogmatikának százados meghatározása, mely szerint ez valamely egyház vagy egyes hittudatának rendszeres kifejezése. *) Dr. 0. Kuttner Eine neue Religionsphilosophie (D. L. W. E_ Rauwenhoffs) und der zweifelhafte Wert der Religionsphilosophie als Wissenschaft. Posen, 1891. **) Id. mű 35. 1. A „sokat bizonyítás“ mindig valami mélyebben rejlő formai vagy anyagi hibára utal vissza s ha Kuttner idézett okoskodását megtekintjük, úgy találjuk, hogy Kuttner a dogmatizmust, a mely módszer s a dogmatikáit, a mely a hittudat rendszere, azonosnak veszi, mi által három fogalom helyett tényleg négy szerepel következtetésében (quaternio terminorum.) Az ilyen logikai hibákat legkönyebbeu felismerjük, ha a gondolatmenetet egy Syllogismus alakjába öntjük. Kuttner gondolatmenete ez alakban igy hangzanék: Az a tudomány, mely bizonyos alapfogalmakat nyíltan vagy hallgatólag előre föltételez, dogmatisztikus. A vallásbölcsészet ilyen tudomány. Tehát A vallásbölcsészet nem független a dogmatikától. Ezen alakban, azt hisszük, a hiba azonnal szembetűnik s ez fölment bennünket attól, hogy a dogmatika és vallásbölcsészet közötti különbségeket, melyeket czikkünk elején röviden említettünk, itt részletesebben fejtegessük. Dogmatika és vallásbölcsészet szoros kapcsolatban vannak ugyan, de nem úgy, hogy ez utóbbi amaz nélkül nem létezhetnék — egy materialisztikus álláspontu valiásbölcsészet nem tartozik a csak képzelt dolgok közé — hanem (ha egyáltalán függési viszonyról szólhatunk) úgy, hogy a dogmatika a vallásbölcsészeti kutatás eredményére támaszkodva, veszi kiindulási pontját a vallásnak, mint a lélek objektiv jogosult tüneményének, fogalmából. A viszony tehát épen megfordítható s a prioritás nem a dogmatikát, hanem a vallásbölcsészetet illeti meg. Nem feleltünk meg azonban még ezzel arra a kérdésre, a mi Kuttner okoskodásának tulajdonképeni alapját képezi: valóban dogmatisztikus-e a vallásbölcsészet eljárása? s ha igen, —- számithat-e a tudományos névre vagy értéke csak oly kétes, a milyennek azt Kuttner állítja ? (Vége köv.) Antal Géza. ISKOtAÜGY. Protestáns egyházunk és iskolái. Egyházunk történetében olvassuk, hogy valamikor, a 16. és 17. században a prot. egyház csudálatra méltó dolgokat volt képes mivelni; a tisztelet, a bámulat érzetétől áthatva érezzük magunkat, ha ez ősök alakjai elvonulnak ledki szemeink előtt ■ egyszerű falusi tanítók, papok, a közép- és főnemességből is számosán, kiknek a „hegyeket megmozgató“ hitéről, jeles cselekedeteiről büszkén szólhat a krónika. Azt az időt nem kívánhatjuk vissza minden járulékaival egyetemben. De van valami ez élénk szivverésü 16*
