Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-03-27 / 13. szám
195 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 196 mint vele egyezkedtek, a mely föltétetelek alatt a kölcsönt fölvették. A záradék, melyre Thury ur hivatkozik, mely szerint a tőke törlesztéséül megállapított 1 *| 2 °J0 a kerületi pénztárba fizetendő, igen is bent van azon adósok kötelezvényében, kik a kölcsönt a kerülettől vették föl; de bogy bárkinek is activ adóssága, melyet mi nem is tudhatunk, hogy mily mérvű és minő föltételek alatt köttetett, a kerületnél törlesztessék, ez úgy a hitelezőre, mint a kerületre nézve valami h allatlan, ha csak az illető hitelező azt a kerületnek nem engedményezte (cedálta) De nem is kivihető, hogy ezen másfél százalékot, mint Tury ur akarja, akár mint betétet akár mint letétet az egyházkerület 32 évig kezelje, és akkor fizesse ki vele a gyülekezet adósságát. Mert a betéteket a bankok, takarékpénztárak és ezekkel rokon természetű pénzintézetek, a letéteket (depositum) pedig, ma napság, a magy. kir. adóhivatalok kezelik csak. Egyébiránt a szóban forgó 1.'|2°l0 törlesztés mind a betét, mind a letét természetével teljesen ellenkező, mert a betétet a betevő bármikor — legfölebb egy kis rövid felmondási időre — visszaveheti, ellenben a törlesztés vissza nem adható; — letétbe pedig csak olyan pénzeket, értékpapírokat, vagy drágaságokat szoktak elhelyezni, melyekhez a tulajdonjog még kétes és valamely bírói Ítélettől, vagy egyezségtől függ, hogy az kié legyen, a l‘|.2"'0-nek azonban meg van a maga bizonyos gazdája. Ha pedig valamely érték őrizetkép van letétbe helyezve, úgy azon nemben, fajban és mennyiségben kell azt, a letevőnek, vagy annak, a kinek a számára letétetett ki- vagy vissza- adni. A 1‘|, °[0 tehát, sem mint betét, sem mint letét, a kerület által nem kezelhető. Hol van tehát a hiba? méltóztassék a következményt levonni. Ha a nagy közönségnek ezen fölriasztása és a kér. pénztár hitelének megrenditése, mit föltenni hajlandó nem vagyok, szándékosan történt, igen nagy bűn, — ha pedig tudatlanságból történt, igen nagy hiba, mert a ki illyen komoly és fontos dologhoz nyilvánosan szóhii akar, annak kötelessége előbb az ügy állásáról magát helyesen tájékozni és biztos tudomást szerezni. Baráth Ferencz. ZSINATI TUDÓSÍTÁS. Nyolcxadik ülés, márcsius 18. Peterdi Károly tiszántúli képviselő helyettt a póttag Sütő Kálmán igazoltatik. Az országos lelkészt értekezlet (ismeretes kérvénye áttétetik a zsinati bizottsághoz. Ezután a közigazgatási és fegyelmi bíráskodás körében felmerülő elvi kérdések eldöntése következett. Tisza Kálmán v. alelnök a következő kérdéseket tette fel a zsinat helyeslése mellett: 1. A közigazgatási vitás ügyek az illető közgyűlések, vagy pedig bíróság által intéztessenek-e el s az utóbbi esetben külön közig, bíróság járjon-e el, vagy azon bíróság, mely a fegyelmi ügyekben Ítél ? 2. Miképen legyen a bíróság szervezve átalában s különösen elnökség tekintetében ? (kettős vagy egyes elnökség.) 3. Lehet-e a közig, vitás ügyeket a konventre fellebezni, vagy az egyházkerület legyen a végső fórum? 4: A szóbeliség és közvetlenség csak az első fokra szorittassék, vagy a felsőbb fokokon is meglegyen ? 5. A vád- és véd'képviselet mikép rendeztessék ? Mindjárt az első kérdésnél kétfelé vált a vita folyamának medre; az egyik hatalmas ártól duzzadozott, a másik sekély, sőt száraz maradt. A felől folyt ugyanis a vita, hogy a javaslat 2S4. §-ában felsorolt közigazgatási vitás ügyek az illető közgyűlések, vagy a közig, biróság által intéztessenek-e el. mert azzal mindenki tisztában volt, hogy ha a zsinat többsége a közig, bíráskodás mellett dönt. erre nézve külön közeget nem kell felállítani, hanem az egyházi bíróság, mely a fegyelmi bíráskodást gyakorolja, e functióval is megbizható. A szónokok két határozott csoportra különültek el. Az egyik rész az illető közgyűléseknek vindikálta a közig, peres ügyek feletti döntés jogát, főkép az eddigi állapotra és azon érvre hivatkozván, hogy ellenkező esetben a közgyűléseknek nem marad fontos tárgyuk s igy irántuk az érdeklődés csökkenni fog; a másik rész az eljárás egyöntetűsége és gyorsasága, továbbá a jogbiztonság szempontjából a bírósághoz kívánta utalni a közig, peres ügyek ellátását. Azok részéről, kik a közig, peres ügyeket a közgyűlésekhez akarták utalni, felszólaltak : Meczner Béla, Vécsey József\ fí. Vay Béla, és Kis Albert, a bírósági ellátás mellett pedig Karap Ferencz, Molnár Béla, tjr. Tisza Lajos, gr. Degenfeld József, Tisza Kálmán. Várady Gábor és Beöthy Zsigmond. Ezen felszólalások után a tárgy bőségesen ki lévén merítve, több tag kívánatéra névszerinti szavazás rendeltetett el azon kérdés felett, hogy elfogadtatik-e a konventi jegyzőkönyv 115. pontjában foglalt álláspont, hogy t. i. a közig, peres ügyek biróság által láttassanak e\; igen, vagy nem ? Elnökség nem szavazván, elhangzott 87 szavazat, melyből 60 igent, 27 nemet mondott; tehát a közig, peres ügyek bíróságok általi ellátása 33 szótöbbség-
