Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-15 / 46. szám

739 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 740 1. Tiszántúli egyházkerület. Egyháziak : Szeremley József, *Soltész László, *Szabó János, *Peterdy Károly, Szabó Károly, *Dávidházy János, ♦Tóth Sámuel, *Szőke János, *Lukács Ödön, Dorogi La­jos, Győri Lajos, Csernák István, *Bencsik István, Seges­vári József, Szél Kálmán, *id. Kiss Áron (mint helyettes püspök, hivatalból lévén tag, helyette valószínűleg a pót­tag : Szarka Boldizsár megy.) Egy tag (a békésbánáti egyházmegyéből) választás alatt. Világiak: Gr. Dégenfeld József, ^Lengyel Imre, *Gr. Háday Gedeon, *Kovács Ferencz, Uray Imre, *Ritoók Zsigmond, *Bernáth István, Szunyogh Szabolcs, *Fráter Imre, Gencsy Albert, *Horthy István, Losonczy Mihály, ♦Varady Gábor, Ujfalussy Sándor, *Kulin Imre, dr. Tisza István. Isaák Dezső. Tanári képviselők: Géresi Kálmán, Futó Mihály. II Erch ílyi egyházkerület. Egyháziak: *Hegediis Lajos, *Szász Gerő, jYass Ta­más, Somkereki Miklós, *Bartha Lajos, Nagy László, Dé­­zsi Gyula, Lénárt József, Pánczél Károly. Világiak: Gr. Bethlen Gábor, Gr. Künn Géza, *Mezei Albert, Gyarmati Miklós, *dr. Kolosvári Sándor, *Parády Kálmán, Hegedűs Sándor, Zeyk Gábor, Dull László. Tanári képviselők-. Váró Ferencz, Bedőházy János. III. Dunamelléki egyházkerület. Egyháziak: Szilády Áron, *Kovács Antal, Szalai Fe­­rencz, *Sipos Pál, *Baksay Sándor, *Koncz Imre, Ádám Kálmán. Egy tag (a tolnai egyházmegyéből) választás alatt. Világiak'. Cseh Ervin, Szilágyi Dezső, *Antos János, ♦Décsey Lajos, Gr. Teleky József, Kerkapoly Károly, Szi­­lassi Aladár, Gr. Dégenfeld Lajos. Tanári képviselők-. *Kovács Albert, Nagy Ferencz. 1V. Tiszáninneni egyházkerület. Egyháziak: *Béky Sámuel (meghalt; póttag Antalfy László.) Bornemisza József, *Kopré Ferencz, *Debreczeni Gábor, Nagy Pál, *Fejes István, Szabó Endre. Világiak: Meczner József, *Br. Vay Béla, Meczner Béla, Ragályi Béla, Bernáth Elemér, Farkas Ábrahám, ♦Kovács Károly. Tanári képviselők: *Mitrovics Gyula, *Szinyei Gerzson. V. Dunántúli egyházkerület. Egyháziak: Kis Gábor, *('sonka Ferencz, *Vályi La­jos, *Körmendy Sándor, Czike Lajos, *Antal Gábor. Világiak : *Beőthy Zsigmond, *Molnár Béla, *Vég­­hely Dezső, Darányi Ignácz, Szabó Kálmán, * Konkoly Th. Gyula. Tanári képviselők: Révész Kálmán, ^Szilágyi József. Százkét rendes képviselő neve tehát már ismeretes; csak még a hiányzó kettőt kell bepótolni s teljes lesz a névsor. A nevök előtt *gal jelöltek részt vettek az 1881—2 évi debreczeni zsinaton is. Ezek száma — kivéve néhai Béky Sámuelt és id. Kiss Áront, ki hivatalból lesz jelen — összesen 45, az uj tagok száma tehát eddig tizenkettővel több, vagyis 57. A hivatalból tagok (püspökök és főgondnokok) közül nem vettek részt a múlt zsinaton: Szász Károly püspök, Tisza Kálmán. Gr. Tisza Lajos és Báró Bánffy Dezső fő­gondnokok; mig a 4 püspök közül 2 (Kun Bertalan, Pap Gábor) mint ilyen, 2 (Szász Domokos, Kis Áron) mint vá­lasztott tag; a 2 főgondnok közül Báró Vay Miklós mint ilyen, Vályi János pedig az 1882. évi zsinaton mint fő­­gondnok-helyettes vettek részt. Tehát a püspök és gondnok urak közt 6 régi és 4 uj tag van; vagyis összesen az eddig ismert 112 tag közül 51 régi és 61 uj tag. É—N. A győri ref. egyház történetéhez. A múlt század (XVII.) utolján, miután Leopold csá­szár és király a törökkel az élet-halál harczot diadalom­mal megvívta, a győri helvét és ágostai hitvallásnak egy­házai számban és fényben nem keveset nevekedtek. A két prot. felekezet tagjai közül számosán voltak ő felsége ka­tonai szolgálatában. Az alsó városban elég díszes és tá­gas templomaik, iskoláik és paplakjaik voltak. Az iskolák teli alumnusokkal, s azokban logica, rbetorica és pliilo­­sophiai tudományok is taníttattak. A jelenleg folyó (XVIII) század elején is még elég tűrhető volt ezen eklézsiák ál­lapota, — ámbár a lutheránusok eklézsiája a reformátust nemcsak számban, hanem vagyon és gazdagságban is fe­lülmúlta. A Magyarországból kiűzött törökkel megköttet­vén a béke, számos reform, vallásu, s a törökkel folyt háború ideje alatt Győrbe menekült nemes hagyta el a várost, gazdasági ügyei könnyebb és sikeresebb intézése végett falukra és pusztákra vonult, minek folytán a ref. egyház számban és erőben (facultas) nagyon megcsökkent. Mindazáltal nem gyengült el annyira, hogy két prédiká­tort, és az akadémikus rektor mellett tanítókat, és az is­kolában alumnusokat tartani képes ne lett volna. És ezt meg is cselekedte. A külső akadémiákra kimenő, vagy onnét hazatérő ifjak számára tisztességes és alkalmas szál­lást tartott, s ekképen azoknak nagy könnyebbségére és vigasztalására volt. Azoknak, kik a környéken a vallás szabad gyakorlatától megfosztalak, s innen-onnan össze futottak, a győri prédikátorok hirdették az Isten igéjét^ szolgáltatták ki a sz. sákramentomokat, s voltak lelki vigasztalásukra. Alább s alább szállott azonban az ekklé. zsiák állapota, a luthereké éppen úgy mint a kálvinistáké, midőn a győri katonák tisztüktől megfosztatva elbocsát­tattak, — majd Mária Terézia alatt mindenfelül hábor­­gattatván, csak nagy megerőltetéssel bírták iskoláikat fentartani; végre pedig az ellenkezők lelkében az üldö­zési düh annyira nevekedett, hogy mindkét ekklézsia temp­loma, minden iskolája, paplaka és szabad vallásgyakorla­tától, az 1749 martius 18-án a pozsonyi kir. helytartóta­

Next

/
Oldalképek
Tartalom