Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-15 / 46. szám

741 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 742 nácshoz, s onnét minden késedelem nélkül a győrvárosi magistratus és senatushoz végrehajtás végett leküldött királyi rendelet erejénél fogva megfoszfcatott; s ezen hó 19-én a lutheránusok temploma, 22-én pedig a reformátu­soké pápista szertartás szerint fölszenteltetett. (Az emlí­tett kir. rendelet lásd: Liszkai J. „A győri ref. egyh. múltja és jelene“ 34 lap, mely szóról-szóra egyez a dunam, sup. régi jegyzőkönyvében 403. lapon följegyzettel) Ezek eképpen történvén, alig lehet azt kibeszélni, hogy a mindkét felekezetit népeu elkövetett sérelem ezen véletlen esetének minő következménye volt? Mennyi pa­nasz, jaj és siralom hangzott mindenek ajkáról ? Néme­lyek majdnem félholtakhoz voltak hasonlók. A tisztelendő öreg Komáromi Pállal, az ottani ekklé­­zsia tevékeny első papjával majdnem az történt, a mit a szentirások Héli papról beszélnek I. Sám. IV. 18. A papiakról elüzetve, eg}’, az alsó városban lakó Hittiné ne­vezetű asszonynak házában vonta meg magát, hol sok lelki testi bajokkal küzködve, — midőn hosszabb ideig nem maradhatott volna, Takácsi községbe költözött, s ott rövid idő múlva bevégezte szomorú életét. Az ekklézsia második prédikátora Csokonai László számos és elég terhelő okoknál fogva, a templom, papiak és iskolák elfoglalását kevés napokkal megelőzőleg hiva­talától megfosztatott és a kömlődi ekklézsiába vitetett. Az is­kola rektorát Dancsházi József akadémikust*) az árva ekklé­zsia magánál tartotta, hogy ha a királyi felségtől megvi­­gasztaltatuék, a szent hivatal folytatására kéznél legyen. Bécsi ágensünk Írja levelében a superintendensnek (Helmeci Istvánnak), hogy a templomaiktól megfosztott győriek érdekében augusztus 30-án 0 Felségétől szemé­lyes kihallgatást nyert, s az ezen ígéretével vigasztalta meg őket, hogy keresni fog valami módot, mely által szo­morú állapotukon segítve legyen. Más oldalról azonban az ország Cancellárja Nádasdi Leopold nem kevéssé .szomo­rította el őket, esküvel erősítvén, „hogy ő a győriek meg­­vigasztaltatásának útját állja, ha szinte 0 Felsége haj­landó lenne is vigasztaltatásukra valamit tenni.“ Mondta ezenfelül: ha akarják, kérjenek engedelmet a legközelebb^ helyen való vallásgyakorlatra, a hova most járnak isten­­tisztelet végett, — és 0 Felsége meg fogja engedni, hogy ott alkalmas templomot és iskolát építsenek, melyben a grammatikáig a szokott tudományokat taníthatják. De a győriek nem egyeztek bele. Dancsházi József a győri reformátusok templomának elfoglalása után is ott tartózkodván, a karácsonyi ünne­pek előtt egy memóriáiét nyújtott be — mint superinten­ded úrral levélben tudatja — Pozsonyba, s ott Nogell úrtól (ágost. hitvallású) értette, hogy az akadémiákról visszatért tanulóknak Pozsonyban vagy másutt elvett könyveik visszaadatnak, csak menjenek Pozsonyba és a a többi közül válogassák ki azokat. Ezt hallván nevezett Dancsházi József, Nogell úrral elment a harminczados házához, és ott, annak engedőimével, a visszaadandó *)Dancsházi Józsefet 1752-ben a népes ceglédi ref. egy­ház választotta meg papjának, s midőn a templom, iskolák itt is erőszakkal elfoglaltattak, a szintén előkelő jász-kiséri ekklé­zsiába vitetett prédikátorul. könyvek seriesét átnézte. A series elfoglal két iv papírt, ilyen titulussal: „Libri, qui Inspectore R. Patre N. N. ademti sunt, et secundum Resolutiones Regias reddendí sunt, sequentes.“ Post librorum series haec legebantur: „Reliqui quoque ex aliis cistis reddendi etc. Res haee qualiter implementum sortita est, horum scriptorem adhue latét.“ (J. k. 409.) 1750. márt. 27. Írják Győrből: a lielv. és ágost. hit­vallásnak az 1749-ben elvett templomuk, iskolájuk érde­kében benyújtott instantiájukkal mit sem értek eddig; — a húsvéti ünnepek után követeket küldve Bécsbe, meg­ismételik az instálást. (463. lap.) Jóformán még el sem hangzott a hatalom parancs­szava: „ut liberum Helvetiern confessionis exercitium, in Ci~ vitate Jauriensi hactenus incompetenter continuation, cas­setur et abrogeturf épen azokban a szomorú napokban, mi­dőn a ref. gyülekezet tagjai megfosztattak attól, a mi szemeik fénye, lábaik szövétneke volt, szent vallásuk nyil­vános gyakorlásától, — midőn hontalanokká lettek saját tűzhelyeiknél, akadt két, magát lutheránus vallásunak kiadott csaló, ki még a mai korban is számot tevő hal­latlan vakmerőséggel és szemtelen ravaszsággal járta sorba a ref. ekklézsiákat és zsarolta azokat, az állítólag templomot s iskolát építő győri ref. egyház számára se­­gélygyüjtés költött ürügye alatt. Gálád eljárásuk támo­gatására furfangosan kigondolt s ravasz ügyességgel fel­szerelt hamis okmányokkal, jelesen egy királyi engedélylyel és a győri ref. egyház elöljárói kérő és ajánló levelével látták el magukat. (Vége köv.) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — A református zsinat tagjai, a megnyitást meg­előző napon, deczember 4-én délután 4 órakor értekezletre jőnek össze a budapesti reform, főgimnázium (Lányai utcza) dísztermében. — A protestáns tanároknak az állami nyugdíj­intézet kötelékébe leendő felvételére vonatkozó lépések megtételére hívja fel az illető felekezeti közép és főisko­lák tanári testületéit egy körlevél, melyet a budapesti két prot. főgimn. igazgatói Bőlim Károly és Vámossy Mihály bocsátottak ki az illető gimn. tanárkarok nevében. Min­denesetre kívánatos és szükséges dolog, hogy e tekintet­ben — mint a körlevél óhajtja — a tanárképviselők be­adványára a két zsinat megtegye a kellő lépéseket. — A reformátio emlékünnepélye, mint egy hoz­zánk e hó 7-n, tehát igen későn érkezett tudósításból örömmel értesülünk, a csurgói főgimnázium kebelében is megtartatott, mely alkalommal Kis József vallástanár tar­tott sikerült alkalmi beszédet, melyet éneklés előzött meg és követett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom