Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-06 / 36. szám

571

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

572

Tormássi János a dunamelléki ref. püspökökről.

(Folyt.)

A superintendent}a cassája, mely ekkor a superintendensnél állott, még- az nap számba vétetvén, találtatott benne 509 frt 33 denar, mely szegény cassával hogy Patai János hűségesen bánt, megtetszik abból, hogy szegénységben halt meg annyira, hogy temettetésének is a superintendentia költségével kellett lenni. 1744. esztendő 12. Febr. tartatott consistoriumban özvegye felsegélésére 15 frt. adattak.

Volt Patai János egy tanult, igazgatásra termett és sok bajai között is vig-elméjü ember, a kinek elmés szavait, mondásait még közelebb élt idős prédikátorok emlegették, melyek oda illenek Catonak elmés szavai közé.

Maradt a többek között egy fia, Patai János, ki atyja után sziget-szentmiklósi prédikátor lett 1741-ben, de ez nem töltötte be az ő atyja életének esztendeinek napjait, meghalván Sziget-Szent-Miklőson 1753. esztendőben.

Általmenvén az örökkévalóságra Patai János, a superiutendentia nagy árvaságra jutott. Nemcsak az által, hogy főigazgatójától megfosztatott, hanem annyiban is, hogy ezt kevés időre követte a koporsóba Veresmarti L. Péter generális nótárius, fitlöpszállási prédikátor, ki 1739- ben novembernek 29. napján a mérges pestis által elragadtatott. Ezenkívül esperes nélkül voltak a kecskeméti, pesti, vértesalljai és tolnai tractusok. Kívánták hát mindenek szívszakadva, hogy ezek az ürességek kipótoltassanak.

Azonban az a gyanúság származott némely prédikátorokban, mintha a világi renden lévők a prédikátorok szokott voksaiknak elmellőzésével, egyedül a magok kívánságok és szabad tetszések szerint igyekeznének superintendenst tenni. Volt-e ennek a gyanúnak valami fundamentuma? és ha volt, micsoda? azt ma tudni nem lehet, Ha volt, lehet csudáim, hogy a világi rend most egyszerre anyucira interressálta magát az eklézsia dolgaiba, melyeket addig annyira elmulatott, hogy alig találkozott valaki ebben a superintendentiában. a ki azokra csak rá tekintett volna is, minek utánna meghalt a közjónak megsirathatatlan kárával ama minden tekintetben nagy Ráday Pál. Akárhonnét származott a gyanú, azt nagyon sajnálták kivált a nagyobb eklézsiák lelki pásztori. A hóimét ezeknek megegyezésekből gyűlést rendeltek Nagy-Kőrösre 1740. esztendő márczius 29. napjára oly véggel, hogy ott a restauratió iránt rendelések tétessenek.

Ebben a gyűlésben jelen voltak: Debreczeni Magvas János, solti prédikátor és esperest, -— Helmeczi István, körösi, — Öl vádi András, kecskeméti, — Kovács Debreczeni János, duna-vecsei, — Pallos István, gyóni — és Piszkát/ Miklós, sziget-szentmártoni prédikátorok. A külső rendből: oberster Halász Péter és a körösi és a kecskeméti eklézsiák némely elöljárói.

Ebben a gjülésben a supeiintendens választása iránt, ilyen rendelések tétettek:

1 ., A választásra való jus megmarad a prédikátoroknál, — nem rekesztetvén ki a világiak is.

2., kandidátusok ne tétessenek, hanem a toto corpore legyen a választás, mint Patai János választásakor,

3., Szabad kinek-kinek azt választani, akit akar, csakhogy az Dunán innen levő prédikátor legyen — a sok alkalmatlanságok eltávoztatásokra.

4., Debreczeni Magvas János küldjön currenst a tractusokba a voksok elkészítések és beküldések iránt.

5., Június 22. napja legyen a gyűlés ideje Kőrösön,

E szerint a rendelés szerint Debreczeni Magvas János

kiküldvén mindenfelé a currenst, a meghatározott napon és időben megjelentek: 1). Magvas János solti, Daln Sámuel, dömsödi, Őri Pál ráczkevi Olvadt- András, kecskeméti, Veresmartí Sámuel, péczeli, -- Körösi Bűz József, monori, — Kovács Debreczeni János, vecsei, — Molnár Mihálg, halasi prédikátorok, A külső rendből : Tekintetes nemes Beleznai János, pestvármegyei assessor, Halász Péter oberster, Farkas István, pestvármegyei assessor, Nyári Mihály és Pataki István, körösi, — Farkas János, Kalocsa András, Somogyi András, Sárközi Pál, kecskeméti senátorok, Beszennényi Mihály, halasi deputatus. A két baranyai és a somogyi esperesek meg nem jelenhettek, a felsőbb rendelések miatt még ekkor is a pestis miatt bezárva volt utak miatt, de a votumokat tractusaikból beküldötték.

Ebben a gyűlésben modemtorrá, vagy praesessé választatott ama nagy tudományi! és ékesen szálló Őri Pál, ráczkevei prédikátor, a ki a gyűlésnek okát előadta és az előttek levő dolgoknak folytatásokra mindeneket hathatósan serkengetett.

Nevezetesen:

22. Janii a superintendes választása előtt- következendő végzések lettek.

1., Nógrád vármegyei substitutus v.-ispán tekintetes Gyürky Istváu úr megesmertetik a mi superintendentiánktól a maga fő-kuratorának, teljes reménységgel lévén, hogy ő kegyelme úgy fogja moderálni az eklézsiái dolgokat, hogy az egyházi jussoknak, melyek a kánonokon fundáltattanak, nem fog praejudicalni.

Ez a végzés azért lett, mivel a tisztelt ur mind eddig közmegegyezéssel nem lévén curatorrá tétetve, olyannak sokaktól nem ismertetett.

Gyürky István ur volt tehát a Dunán innen levő superintendentia legelső curatora.

2., Midőn a sutfragiumok praesentáItatni fognak, azoknak megvizsgálására és számlálásokra három eeclesiastieusok és három világiak rendeltessenek.

3., Most ezúttal mind superiutendens, mind generalis nótárius választassák, mi hogy jobb móddal legyen: a ki a superintens után legtöbb votumokat nyer, az legyen generális nótárius.

4., A superintendens fizetése 100, a- generális nótáriusé 50 fi. rendeltetett. A superintendentia cassájának administrator a generalis nótárius legyen, a ki de perceptis et erogatis minden esztendőben számot fog adni, mely zámadásnál a saecularisok közül is ketten jelen legyenek.

5., Eddig tapasztaltatok, hogy a superintendensek a seniorok auctoritását sokképpen limitálták, dimínuáltak, sőt