Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-22 / 12. szám
181 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. ben szolgáló segéd- vagy helyettes lelkész nem pályázhat.“ Vegyük ismét az eőrségi és drégelpalánki egyházmegyét. Mindkettőben jelenleg egy-egy segédlelkész van. Ha üresedésbe jő egy olyan egyház, bármelyik egyházmegyében a kettő közül, melybe a segédlelkész minősitvényénél fogva választható és pályázni is kiván, helyettesül oda nem rendelhető. Hát akkor ezen idő alatt, mig a választás megtörténik, ki végzi ott a lelkészi teendőket ? Honnan vesz az esperes káplánt, mikor egyházmegyéjében csak egy van s rendelkező hatalma a megye határánál végződik, honnan vesz az esperes olyan segédlelkészt, ki vagy nem választható, vagy pályázni nem kiván és így oda rendelhető volna? A legtöbb esetben^ különösen a mai szűk világban, nem fog kapni. Kénytelen lesz hát, mert „el nem kerülhető,“ azt rendelni oda, a ki van és ez aztán „általában“ nem pályázhat. Szegény első és utolsó, azaz egyetlen káplán, mikor lesz igy belőled pap? És a javaslat szerzői, mint a javaslat indokolásában ki is jelentik a „specialitásokénak (bátran nevezhetjük az egyházmegyei káplánrendszert is annak) nem barátjai. A közhangulat is az ő részükön van és méltán, mert ha a káplánokat a püspök rendeli — és ez alapja az idézett paragraphusoknak is — akkor a mellett, hogy az emlitett akadályok többé fen nem forognak, a gyülekezetek is, miután a kerület akármely részéből rendelhető hozzájuk káplán, több embert ismerhetnek meg és viszont a káplánok is több helyen ismertethetik meg magukat, mi a javaslatban tervezett meghívásnál, mindkettőre nézve sok előnynyel jár. Nem is a mai korba való az egyházmegyei káplánrendszer. Ezt kerületünk is elismerte, midőn ennek édes testvérét, a kápláni sorrendet eltörölte. Ugyde ez csak fél lépés, a másik fele ennek az, hogy el kell törölni az egyházmegyei káplánrendszert is, mert a káplánokra nézve, az egyházmegyék közt még most fenálló chinai falak csak igy lesznek teljesen lerombolva. Ha ez igy nem történik, a kerület összes káplánai egymás közt nem versenyezhetnek, ez pedig in ultima analyei „a szabad választásnak torzképe.“ A szabad verseny, a szellemi téren is a haladásnak mozgató eleme, és pedig annál nagyobb mértékben, minél nagyobb téren mozog. 182 Menj hát kerületünk „specialitása“, „a sza badválasztás torzképe“, menj sirodba és pihenj békében! Felső-Eőr. Csiszér András ref. tanító-káplán. EGYHÁZI ELET. A farkasok panasza a bárányok ellen. (Legújabb mese.) A veszprémi r. kath. papok ugyancsak jaj veszélyeinek az ő hivatalos közlönyükben azon okból, hogy újonnan kiuevezett kanonok plébánosukat — Rédeit — egy ágost. hitv. evaug. gyermek elkereszteléseért Horváth Dezső evang. lelkész a helybeli rendőrkapitány által 10 írtra megblintettette. A „Veszprémi Közlöny“ közelebbi számában közlött czikkben iszonyúan lamentálnak a „törvényes téren álló“ fekete lovagok, nevetségesen vagdalkoznak rozsdás fringiájukkal nem az evang., hanem „az elbizakodott református egyház és papság“ ellen; elmondják, hogy ezek folytatják a kath. egyház és papság ellen a kíméletlen hajszát — de hiába! Mert nekik a „szabadságot s a szülék természetes jogait" nem szabad feláldozniok még akkor sem, „ha azt az állam törvénye parancsolná“ (sic!) Hát kérem ezeknek a pápista papoknak ez esetben evangélikus pappal van dolguk és mégis a reformátusokat füstölgetik az „ördögűzővel“, lázitólag „vigyázatra intik“ híveiket a reformátusokkal szembeu. Miért sanda mészároskodnak? Azért, mert az evangélikusokat, kik jelentékeny kisebbségben élnek itt a reformátusok mellett, kicsinyük ellenségükül s nagy dölyfíikben a nagyrészt vegyes házasságban élő református intelligent iát hurczolják elő, hogy azon üthessenek egyet, „de csak úgy, ha lehet“(!) Öt éves veszprémi lelkészkedésem ideje alatt 7 református gyermeket kereszteltek meg az itteni kath. plébánián s mindannyit minden felszólítás nélkül — a stólával együtt — áttették lelkészi hivatalomhoz! Csodálatos, hogy csak most kezdik törni a lándzsát a „szabadság és a szülők természetes joga mellett“, hát csak most ébredtek volna fel ezek tudatára és védelmére?! Ezeknek az uraknak nincs okuk a reform, papság ellen semmiféle kifakadásra, hiszen tudtommal közülünk messze környékben senki sem biintettetett meg plébánost, de hát volt-e a mesebeli farkasnak oka vádolni a bárányt, mégis vádolta, mert kellemes ízűnek tartotta a pecsenyéjét s tudta, hogy fegyvereik nem egyenlők. Mily pressiót gyakorol itt a püspöki székhelyen — bizonyosan a püspök utasításából — a papság a vegyes házasokkal szemben, az nevetséges, — ha olyan komoly dolog nem volna. Nyilvánosan kihirdették a főtemplomban, hogy vegyes házasokat — bármelyik fél legyen más vallásit — kihirdetni nem fognak és meg nem esketnek — 13
