Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-15 / 11. szám
171 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 172 E darab már maga olyan, hogy olvasás által is képes az ember szemeiből könnyeket facsarni. A szavaló, ki teljesen át van hatva az abban kifejezett mély érzelemtől s azt fellépés, hang és arczjáték által kifejezni tudja, a hatásra bizton számíthat. Őzike jó hanganyaggal rendelkezik, arez és szemjátéka nem mindennapi, mozdulatai elég routint árulnak el. Különösen a darab vége felé szavaiéi tehetségének szép jelét adta s a tapsokra nem volt méltatlan. Ezt követte Gáthy Zoltán érzéssel előadott hegedű játéka, majd ,,A gyilkos, vagy mikor pattant, nem hittem volnau czimii Kisfaludy Károly által irt vígjáték került előadásra. Őzike Pál lovasdi postamester jól fogta fel és ügyesen játszta szerepét. Az éltesebb férfit, ki kandi szemekkel néz a szép árvaleány Rozira (Miklós Mariska Szemeréről), valamint a pénzsóvár postást élénken alakította. Fia Sándor (iíj. Szekeres Mihály) mint hős szerelmes, kit az érzelem s a czél, majd mint egy nagy világi urat, majd mint lengj’el zsidót állít atyja elé, teljesen megfelelt a várakozásnak s a többi szereplők is, Bállá Ida (A. Tévéiről), Bállá Dezső (Izsák zsidó), Nagy István (mint Miké parasztlegény) derekasan megállták helyüket. Kis Tivadar Pápa élénk könyvkereskedője „Magánjelenetében“ a különbféle áruczikkek zamatos kifejezésekkel való kínálásával ügyességének szép jelét adta. A másik egy felvonásos vígjáték Kövér Lajostól „Egyik a kettő közül“ czimü volt. Szerző tárgyát a mai időkből merítette s vidéki műkedvelőknek — rövidsége miatt is — ajánlandó. Yerényi birtokos (ifj. Szekeres Mihály), Zoltán falusi gavallér (Őzike Pál), a nagyvárosi daiuli (Nagy István) szerepüket fokozódó tűzzel és elevenséggel adták. E darabban a női szerepeket Szekeres Gizella (mint Sára gazdasszony) és Szekeres Flóra (mint Betti, Merényi gyám leánya) dicséretet érdemlőleg töltötték be. Miután még Paizs Géza adóhivatalnok tilinkó játékában gyönyörködtünk s a fennebb említettek énekét hallgattuk, az estélynek művészi része befejezést nyert. A tágas iskola csakhamar tánczteremmé alakult s még a felkelő napsugár is a legjobb hangulatban találta a fiatalságot, Az igazság ellen vétenék, ha csak a szereplőket említeném fel s az elismerés babérját Nt. Szekeres Mihály esperes urnák és kedves nejének, mint rendezőknek nem nyújtanám, kik nem kiméivé időt, áldozatot, mindent elkövettek. hogy az estét minél élvezetesebbé tegyék és tétessék. A fiatal Timotheusoknak, kik elég szép számmal jelentek meg, elég jó alkalmuk nyílt példát állítani szemük elé, hogy milyennek kell lenni a ref. lelkésznek, mint családfőnek, papnak és házigazdának. Dicséret illeti még Takácsi község derék tanítóját és elöljáróságát, kik a vezér mellett hű liarczosként működtek közre. Ott láttuk a közönség soraiban egyházkerületünk jelesei közül Nt, Csonka Ferencz és Kis Gábor urakat, kik érdekkel kisérték az ifjú Timotheusoknak a nemes czél érdekében való működését. A márczius elsei élvezetes estély, a nőnövelde javára 75 frtot jövedelmezett. Seregély dezsö. Könyvismertetés. „Die Hauptpunkte der christlichen Glaubenslehre.“ Irta Lipsius R. A. — Braunschweig. II. kiadás. (Vége.) A vallás, s közelebbről a keresztyén vallás eredetéről, forrásáról, tartalmáról szóló eme nézetek azt hiszem teljesen elfogadhatók. — A ki a kér. vallás forrásául a szentirást úgy fogadja el, mint szerző, az az igaz hitnek vallója s tételei ellen nem emelhetünk kifogást. De nem szólhatunk a többi fejtegetések ellen sem, melyekben a kér. Istenhitről, Isten s a világról, Isten s emberi szabadságról s emberi bűnről van szó. Keresztyén hitünk szerint Istent atyának hisszük, ki fiában mint engesztelő s megváltó szeretet jelenté ki magát s a szent lélekben a hívők számára mint szeretetközösség közié magát. Ez az isteni kijelentés — háromság magának az Istennek a lényén alapszik, kell, hogy azon alapuljon. Emberi gondolatunk, ismeretünk azonban távol áll attól, hogy valami logikai szilárdságot érjen el a transcendens isteni lényben levő benső különbséget, különösen pedig az isteni személyiségben levő személyi különbséget illetőleg. Maguk e kifejezések: atya, fiú, szentlélek: Istennek az emberekhez való hármas viszonyát jelentik. S Istennek személynek kell lennie, mert csak mint személy jelenthető ki magát. — Mint személy teremtő, teremthető az embert, ki fölött gondviselése őrködik. Az ember függ Istentől, hiszen Isten vezeti őt az élet utjain. Hogy szabadságunk van-e mégis? . . . olyan kérdés, melyet megfejteni alig lehet. Az isteni gondviselés utai megismerhetlenek. Jót és rosszat teszünk. Azt mondjuk: magunktól. S ebben találjuk az emberi szabadságot. Hogy aztán a bűnt, a rossznak cselekvését, ha ez kárunkat, veszedelmünket okozza, visszavigyük az isteni gondviselésre, nem keresztény hitből eredő gondolkozás, hiszen tudjuk, hogy a bűn saját törvényismeretünk megsértésének eredménye, mert „a bűn a törvény által lön.“ Az eredendő bűn. mit az egyház tanít, bűn. Elfogadható, csak helyes magyarázatot kell hozzá csatolnunk. A bűn egyéni, személyi volta az, a mi büntetésre méltó. Az eredendő bűn, ha nem volna személyi, nem volna kárhozatos. Csakhogj' személyi! Igen, mert a bűn az emberiség társadalmi életében folytonosan meg van, s az az egyén, ki e társadalomnak tagja, fölveszi e bűnt, nem azért mert eredendő, tehát annak birtokosává kell lennie akarva, nem akarva, hanem igenis bűnös lesz, mert a bűnt akarva teszi tulajdonává. — Ember bűn nélkül nincsen. A bűn elválaszthatlanul hozzá van fűzve. Miért? mert törvény van. — Miért van törvény ? . . . Erre a hit ád feleletet.
