Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-15 / 11. szám
169 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 170 EGYHÁZI ÉLET. A fehérvár-csurgói ev. reform, egyházról.*) Veszprémi egyházmegyénk Csurgói gyülekezetében történt mozzanatokról akarom tudósítani e lap t. olvasóit, nem azért, mintha dicsekedni volna szándékom, hanem csupán azért, hogy a mai szűkkeblű és anyagiakért küzdő korunkban, felmutassam ezen gyülekezet túlbuzgóságát, áldozatkészségét, minden jóra és szükségesre fogékony érzületét. Iskolás gyermekeink száma oly magasra növekedett a közel múltban, hogy második iskoláról kellett gondoskodnunk. Ezen a czimen megadóztattuk önmagunkat és befolyt e czélra 1890 frt, mind a hívek hozzájárulásából. Ugyanezen czélra megszavazta 1890. évi konventünk 1000 frt tőke segély 5%-át, melyet egyházunk a veszprémi egyházmegye közpánztárából fel is vett. Most már Istennek hála iskolánk is készen van; építettünk pedig két uj tantermet, egy másod tanítói szobát, teljesen újból, fazsindelyre. A régi fazsindelyes iskolát (1871-ben épült) pedig átalakítottuk orgonista tanítónk lakásául, kerülvén belőle 3 szoba (padlózva) s egy zárt konyha. Mindezen építés belekerült 2600 írtunkba. Tavaly volt templomunk száz éves, ennek évfordulójára egy ünnepélyt tartottunk; a hívek önkénytes adakozásából befolyt 380 forintot az eg\diáz pénztára 60 írttal megtoldván, templomunkat kívül, belül csinosan renováltuk s imé ma elmondhatjuk az irás szavait: „mindenek megújultak körülöttünk“; magunk pedig nem vagyunk szegényebbek az áldozatok után, sőt gazdagabbak vagyunk, mert van tisztes pap és tanító házunk, uj iskolánk két tanteremmel és templomunk az Istenháza is íelékesittetett, melybe lelki örömmel járnak híveink az Ur igéjének hallgatására. I)e itt még nincs vége az áldozatok sorának. Maradt egy kis pénzünk az iskola építésből. Tehát oda adtuk az alma maternek, a pápai főiskolának, vagyis az 1854. évben magunkra vállalt 18 frt 90 kr. évi járulékot 378 frt tőkének befizetésével megszüntettük. Jól van ez igy, ebben az unitárismusra hajló világban, legalább egyszer s mindenkorra megmenekült a csurgói reform egyház attól a szégyentől, a mit sok helyen kezdenek gyakorlatba venni ma már. hogy megtagadják a főiskolai ajánlat fizetését. Pedig azok a lelki atyák is a pápai főiskolában tanultak, s nagy baj, ha mégis ők élesztik ezt a rósz tüzet. Pedig élesztik ám! Csurgó a 378 írttal sem lett szegényebb. Eddig fizettünk 18 írt 90 krt a pápai főiskolára, ez most már megszűnik; fizetünk helyette az 1000 frt konventi segély helyreállítására 15 forintot 32 éven keresztül, tehát még 3 frt 9o kr. tiszta hasznunk is van és lesz évenként azon felül, hogy 600 frtot az iskolákba beépítettünk az 1000 forint segélyből. Még a második tanító fizetésének alaptőkéjéről kell gondoskodnunk és teljesen rendben leszünk. Van egy magtárunk, melyet arra a czélra tőkésítünk, hogy a másodtanitó fizetését ne kelljen kivetésből fedezni. Ma 36 hektoliter tiszta búza, 35 hektoliter rozs és 20 hektoliter zab a tiszta vagyona. Mivel 20°/„-ra adjuk, két év múlva ezek jövedelme fogja fedezni a második tanító fizetését. Van ezeken felyül 1000 frt tőkepénzünk és a vasárnapi perselypénz postatakarékpénztári könyvén 75 forintunk, mely a templomalapra tőkésitettik, mely összegek hogy gyarapodjanak, s Istennek e helyre települt népe menjen mind előbbre-előbbre külsőképen is, szivéből kívánja Thury Etele. lelkész. —--TÁRCZA, Műkedvelői előadás Takácsin. Mélt. Pap Gábor püspök urnák a dunántúli egyházkerület kebelében felállítandó prot. felső leánynevelő intézet tárgyában f. évi január hóban kibocsátott lelkes, buzdító sorai Euying után — tudtommal — legélénkebb viszhangra találtak Takácsin. Miután Szekeres esperes ur körlevélben felhívta az egyházmegye lelkészi karát, hogy ki-ki a szép eszmét tehetsége szerint a valósulás felé vigye, egyszersmind nem kis fáradság és áldozatkészséggel példát is szolgáltatott arra, hogy miként lehet e czélra a mostani viszonyok között a szükséges anyagot gyűjteni. Az előadás programúi küldés, majd e lapok közlése folytán. már előre vetette árnyékát s azon kör, mely az ügy s a derék család iránt érdeklődött, nem kevés kíváncsisággal várt a megjelölt estére. A vasárnap délutáni vonat Pápáról szép számmal vitte a vendégeket, ugyaunyira, hogy esperes ur vendégszerető háza jól megtelt s 40 —50-en foglaltak helyet a különbféle izes ételek és italok alatt görnyedő asztalok körül. Az előadás hét órakor vette kezdetét. A változatos és sok szakértelemmel összeállított programúi e következő részekből állt: 1. Dalár induló. Gáthy Zoltán ének s zenetanár vezetése alatt előadták: Györy János, ifj. Szekeres Mihály, Bállá Dezső, Nagy István, Czike Pál és Czike Imre. Gáthy ur, mint zene-tanár budapesti működése alatt is kiérdemelte már mind a szakértők, mind pedig a szülék elismerését s egyáltalán nincs szüksége arra, hogy zenei képességéről bővebben szóljak s midőn e sorokat leirom, mint mindig, úgy most is emlékemben van Deák Ferencz sajtó törvénye, mely szerint: „csak igazat szabad írni“, s Gáthy, hogy úgy is mint énektanár megállja helyét, azt a szabatosan előadott induló is sejteti. Azután Czike Pál theologus szavalt Petőfi „Apostolából“ egy részletet. *) Tárgyhalmaz miatt késett. S z e r k.
