Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-15 / 11. szám

163 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 164 kimondani, liogy amely tanácsbirót esetleg az esperes felkér néhány egyháznak megvizsgálá­sára, az a rábízott tisztet felelősség terhe mel­lett tartozik teljesíteni.“ Közgy. jkv. Igaz ugyan, hogy e végből nem volt szük­séges az esperes urnák határozatot kérni, mert az Egyh. Törv. 132 §-a szerint „ha e látogatást egyházmegyéjük nagy kiterjedése vagy bármi ok miatt önmaguk (t. i. az esperesek) nem vé­gezhetik, akkor maguk helyett egyházmegyei lelkészi tanácsbirót vagy rendes lelkipásztort is bizhatnak meg,“ de mégis nagyon helyesen tette, hogy figyelmünket az eddigi egyházlátogatási eljárás tarthatatlan voltára legalább felhívta. Azonban szerintem az lett volna a leghelyesebb, ha a törv. 132. §-a értelmében indítványt tett volna „több látogató küldöttség szervezésére.“ Bizony beláthatatlanul fárasztó munka az, 84 egyház sok aprólékos ügyét baját a törv. 134. §-a szerint lelkiismeresen, ügy megvizsgálni s az előforduló panaszokat, ha lehet, nyomban ügy elintézni, hogy jó lelkiismerettel tehessen jelentést az esperes az egyházmegyei közgyűlés­nek. Hogy elő ne forduljon az a kissé különös dolog, hogy mig az esperesi jelentés szerint „számbavehető panasz egyetlen egyházban sem jelentetett a lelkész és tanitó szolgálata ellen:“ addig ugyanazon közgyűlés jkv. szerint két ta­nitó „fegyelmi eljárás alá vonatik“ s egy helyen „a békeségnek helyreállitása czéljából mindenek előtt a lelkésznek állomásáról leendő eltétele kí­vánatos.“ S a lelkész tényleg át is helyeztetett. Az esperesnek egyházlátogatási nagy ter­hén Körmedy ur annak idején az által vélt könn}7iteni, hogy az egyházlátogatás idejét vál­toztatta meg, a téli hónapokról április és má­jusra tevén azt. Ez azonban csak némi látszóla­gos könnyítés; igy tapasztalja ezt Begedy espe­res úr is. Begedy esperes úr visitája „majdnem két hónapig“ tartott. A vasárnapokat, meg a családja meglátogatását is leszámítva, körülbelül 45 nap marad folytonos munkára. Egy egyházra — az utazást is számitva — fél napnál több semmi esetre se jut. Ez pedig nagyon csekéty idő. Szám­adó könyveket, kötvényeket, leltárakat, iskolát megvizsgálni 4—4 óra kevés. Maga az iskola igényel legalább két órát. En azonban — mint azt a múlt évben e lapban kifejtettem — nem mernék 2 órai látogatás után jelentésemnek az iskola valódi mivoltának megfelelő igazságáról kezeskedni; nem mernék osztályozni. Az is elő­fordulhat nem egy helyen, hogy bonyolult szám­adás vagy valami viszás ügy hosszabb ideig, talán egész nap igénybe veszi a vizsgálást s a másik gyülekezet rovására ez nem történhetvén, napokkal messzebb nyúlik a vizsgálat ideje. En­nek az esperes kifárasztásán, hogy ne mondjam elcsigázásán kivül az a kára is van, hogy a vi­­sitálás ideje alatt az esperesi hivatalhoz esetleg érkező sürgős megkeresések 3, 4, 5, 6 hétig is válasz nélkül maradnak. De meg az esperes a saját egyházát se lökheti el magától; pedig ily nagy egyházmegyében ha utón van, akkor az utazás, ha otthon van, akkor a felhalmozódott irodai teendők vonják el az esperest, mint pa­pot a saját egyházától. Ezek s más eféle indokok bírták a törvény­könyv készítőit is arra, hogy törvénybe iktassák „több látogató küldöttség“ szervezhetését. Ezen okok indítanak engem is, hogy több látogató küldöttség szervezését szóba hozzam. A felső-borsodi egyházmegyében ha 4 kül­döttség működik: akkor egy-egy egyházra egész nap jut. így aztán a küldöttség már nem csak hetekint, hanem vizsgál. Pedig ha meggondoljuk^ hogy nálunk nincs számvevőszék, mely a gyüleke­zetek számadásait felülvizsgálná s melynek föl­állítására Körmendy S. ur mint lelépő esperes az 1888-ik évi őszi közgyűlésen indítványt tett: be­láthatjuk, hogy az egyházlátogatásnak nálunk tüzetesebbnek, körültekintőbbnek kellene lenni, még mint ott. Az őrségi és a drégel-paiánki egyházmegyé­ben már nem volna helyes másnak, mint magá­nak az esperesnek végezni a látogatást. A többi egyházmegyékben azonban 2, 3, 4 látogató bi­zottság nag}Ton elkelne! Az esperes minden év­ben felváltva szintén meglátogatna egy-egy ki­sebb kört a látogató küldöttséggel együtt. A Szabó ír áltel említett s Körmendy espe­­ressége idejében nálunk is használt kérdő pon­tokat jó segédeszköznek tartom. Csurgó. Kis József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom