Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-15 / 11. szám
165 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 166 Vallás és természettudomány.*) Dr. Nendtwich Károly úrtól, legközelebb megjelent röpiratáról lapunk 9. számában közölt ismertetésünkre, e hó 4-n a következő nyilatkozatot vettük: Tisztelt Szerkesztőség! A „Dunántúli Protestáns Lap“ e hó 1-én kelt számában méltóztatott a kis röpiratomat, melynek czime „Nyilt levél Dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi püspök úrhoz, mint a m. orvosok és természetvizsgálók N. Váradon tartott gyülekezetének elnökéhez“ figyelemre méltatni, és kritikájában megütközését nyilvánítani az iránt, hogy megtagadom a képességet és jogosultságot a természettudományok újabb vívmányai fölött való itéletmondásra mindenkitől, aki a természettel tudományosan nem foglalkozik; maga azonban hivatottnak érzi magát, hogy a vallások, különösen pedig a rom. kath. vallás fölött Ítéletet mondjon. Hát igen tisztelt szerkesztő ur! nem méltóztatik egy kis különbséget találni a természettudományok és a katholika vallás némely tantételei között V vagy tán azt tetszik hinni, hogy ugyanazon tudomány kívántatik a transsubstantiatio, a pápa csalhatatlansága, a Szűz Mária szeplőtlen fogantatása, az egyedül üdvözítő vallás dogmájának, a gyónás, a jezsuiták hatásáról az emberiség erkölcsiségére, a pokol és a purgatoriumról érvényes és alapos ítéletet mondani, mint a természettudományokról, melyeknek mezeje olyan határtalan, mint a természet maga? Hát micsoda tudomány kell ahoz, hogy valaki a pápa csalhatatlanságáról, az egyedül üdvözítő vallásról, a gyónás veszedelmes voltáról, a transsubstantiatio dogmájáról ítéletet mondjon? Az én nézetem és meggyőződésem szerint a keresztyén vallásnak egyedüli kutforrása az uj testamentom, és én ezentúl mást nem ismerek el. Ha t. szerkesztő ur még mást ismer el, ám legyen, én hitében nem akarom zavarni. Legyen mindenkinek a maga hite szerint, de én azt hiszem, hogy a református vallás más kutforrást nem ismer el, és ebből a kutforrásból meg kell Ítélni minden keresztyén vallásnak tantételeit. Vagy tán nem ért egyet azokkal, amiket én a kath. vallás dogmáiról mondottam? tessék az kijelölni, miben egyet nem ért, és engem arra figyelmeztetni, ami a szentirásnak meg nem felel. Nekünk mindegyikünknek a szentirás nyitott könyv, melyhez mindenki férhet. Én tehát azt állítom, és amellett maradok, hogy a vallásos tantételek és a kath. vallás dogmáinak megítélésére csak ép és felvilágosodott ész kell. és semmi más. Vagy pedig szerkesztő ur a kath. egyház tanai szerint szintén azt állítja, hogy a vallásban vakon hinni kell. és az észnek nincsen semmi köze hozzá? Ha azt hiszi, hát akkor csak térjen át az egyedül üdvözítő vallásra, mert akkor helye nincsen se a református, se az ágostai hitvallásban helye. És ezután, ha ezzel szemben a természettudományokat veszi tekintetbe, hát ezekről is azt lehet mondani. hogy ezeknek megítélésére szintén elegendő az ép és egészséges ész? Már csak a Darvinismus megítélésére szükséges, hogy az ember a természettudományok legtöbb ágaiban nemcsak jártas, hanem maga azokban működött légyen; hogy ismerje nemcsak a zoológiát és botanikát, hanem a geológiát, a palaeontologiát, az anatómia comparativát, az embriológiát, a physiologiát és számos más tudományokat, melyeket behatóan tanulmányozni kell, különben annyit sem ér az Ítélet Huxley szerint, mint a papiros, melyre Írva van. Vagy tán azt hiszi, hogy a Spectralanalysis megítélésére, a nap vagy hold fogyatkozásának, vagy égi testek mozgásainak meghatározására csak annyi tudomány kell. mint a pápa csalhatatlanságának, vagy az indulgentiák hatásának megítélésére? Aki azt állítani merészel, az maga tudományának csak igen csekély méitékét árulja el. — Hiszen erről még sokat lehetne Írni, ki nem fogynánk a tárgyból. De azért befejezzük azzal a kéréssel és azzal a feltevéssel, hogy lesz szerkesztő urban annyi lovagiasság, hogy lapjában e viszonzást Ítéletére közölni fogja. Hogy pedig a magyar nyelvet oly correct nem tudom, és nem Írom,*) mint egy Pápán vagy Debreczenben született és ott nevekedett református pap, azt könnyen meg fogja érteni az, aki tudja, hogy én oly időben és oly helyen születtem és nevekedtem, amidőn és ahol a magyar nyelv helyett a latin nyelv divatban volt. Különben is a természet- és orvosi tudományok nem igen arra szolgálnak, hogy a fiatal ember magát a magyar nyelvben kiművelje, miután minden munkák, melyekből tudományát merítheti, idegen nyelvekben Írva vannak. Budapest, 1891. márczius 3. Dr. Nendtwich Károly. * * * Közöltük eme nyilatkozatot egész terjedelmében, beküldőjének kora és kétségtelen tudományos érdemei iránt való tekintetből, és pedig közölhettük volna, ha csupán lapuuk olvasóit tartjuk szem előtt, minden megjegyzés nélkül. Meg vagyunk róla győződve, hogy lapunk f. é. 9. számában Nendtwich ur röpiratának ajánlásához (és nem mint szerző véli. kritikájához) fűzött s szerző által annyira zokon vett megjegyzésünk helyességét a fentebbi nyilatkozat csak megerősíti; valamint arról is, hogy Nendtwich uron kívül senki sem fogja az ott mondottakban a katholikus tanok védelmezését, avagy az „ép és felvilágosodott *) Hogy N. ur csakugyan igen hiányosan ösmeri a magyar nyelvet, annak — röpiratán kivül — elég bizonyítéka mostani válasza. melyet a maga eredeti valóságában, minden változtatás nélkül közlünk. De ha valaki, nyelvünk alapos ismerete nélkül, mint magyar iró akar szerepelni, ne sajnálja átnézés végett olyan egyénnek adni át munkáját, ki jól tud magyarul, s csak annak javítása után adja kéziratát sajtó alá. Egy ilyen jóakaratu bizalmas egyént könnyen találhatott volna N. ur a nagy Budapesten, aki talán azt is megmondta volna neki, hogy Coligny nem hittagadó, de vértanú volt s hogy (I.) Rákóczy Györgynek semmi köze a bécsi békekötéshez. No de sebaj! hiszen mindezek csak »kisebb tévedések« a pesti »Prot. egyh. és isk. lap* szerint. Szerkesztő. *) Múlt számunkból tér szűke miatt maradt ki. Szerk.
