Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 10 fizetnének, akik akarnak, mert hisz nem muszáj ! Ez a vad communismus programmjába való modus vivendi. Ekkor lennének ám uj idők és uj emberek! Azonban Szalay atyafi nem esik zavarba, segít a ba­jon leleményes uton-módon. Legelőször is int, hogy „más vallásunkkal nem kell gondolni“! Erre az a czigány jut eszembe, akit a főbíró deresre liuzatván, rá parancsolt, hogy meg ne merjen ám mozdulni! „Én ugyan nem tekin­tetes uram, csak az érdemes hajdú ur meg ne mozduljon." Hát eddig mennyiben gondoltunk mi az ultramontá­­nokkal, kik alkalmat kerestek belénk kapni?! Mi nem gondoltunk az ő csalhatatlan pápájokkal, sem a barátok­kal, apáczákkal, trienti szent zsinat anathémáival, sem semmiféle tradicziókkal, de még a nagyhangú Encyclikák sem zavartak meg; főzzön kiki a maga konyhájában és egye is meg. 2. A második portban igen tisztességes czélra törek­szik Szalay kollega, arra t. i. hogy „egyházi tisztviselő­inknek a mai kor viszonyaihoz és társadalmi állásához méltó ellátása legyen.“ Ez is helyes. De miként lehetne ez? Semmi fönnakadás, Szalay atyánkfia hamar segít a bajon — kitárván a kapukat a vendégek, boldog és bol­dogtalan előtt, mint a boldogult táblabirói kor curiális ne­mesei tették. No ez bizony nem is rósz — már t. i. azokra nézve, kiket a gyomor hajt! Csakhogy elhagyta vagy kifelejtette az atyafi azt, hogy nem rendelkezhetünk — bár Krisztus követőinek valljuk magunkat — azzal az étlappal, amivel a szegény názáreti próféta ezereket tractált meg! De még itt sem állapodik meg a jószivíi kollega, hanem rendez „thea-estélyeket,“ kávés összejöveteleket! már ez aztán valóban modern kúra. Tessék, czukros li­­quidumokkal is lehet a tévelygő nyájat összetartani! Iga­zán uj emberek, uj idők! Hanem egy baj vau atyafi, ha elfogy a thea- és kávékészlet, quid tunc? Yan-e Hitel vagy mi? Meghalt a gyermek, oda a komaság. Az is csinos ötlet, hogy a pap­­nékat is belehozza a mulatságba, uj asszonyok, uj idők! Ez is jó. Mert ha valahol fele segítség az asszony, főkép a papoknál lehet ezt practicusan alkalmazni! Ki is kell uagysámékat venni már valahára ebből a slendrián, kálvinista szokásból, hogy fonjanak, zsákot, kabátot foltozzanak, tyúkokat ültessenek! A papné legyen egyházi személy — punctum! A publicum asszony részé­nek is legyen példányképe! Mindezekhez pedig — pénz kell, még pedig mini­mum 3000 forint, ha ugyan kifutja?! Attól függ, hogy a kávé, meg a thea és más gyomor argumentumok, melyek a dicső haladás bacillusait termelik — nem ugranak-e föl ? 3. Végre a harmadik pontban szól a kollega ur az „Egyházi kormányzatról.“ — No még ez legtürhetőbb, lé­vén benne elég tisztességes terv. Csakhogy itt alulról akarja Sz. ur kezdeni a reformot, előbb pedig a papoknál látta jobbnak és pedig jobban is van igy. Majd ha reformáljuk a papokat, teremtenek azok uj kort és lesz idő, midőn a nép keresi a papot, nem pedig megfordítva r- mint most! Hogy pedig Szalay kollega annyira ajánlja a „Köz­papok Lapját,“ mint vezérszellemü regenerátort, — ez ugyan szép, kivált ha meg is tud a fölvállalt szerepnek felelni. Én szivemből kívánom! Tartsa meg „létjogát,“ küzdjön a törvénytelenség, szabálytalanság ellen, nyese­gesse a vad hajtásokat; csakhogy ne polemizáljon s a tanárok indokolatlan és ügyetlen csipkedésétől óvakodjék. Első és szem elől nem tévesztendő törvény a szeretet, mely összetart, kibékít és biztosítja a „létjogot.“ Nem kell ehez sem kávé, sem thea, sem czukor, sem rum; elmarad­hatnak a szapora indítványok, diszlakomák, fáklyásmene­tek, pártszereplések s más ily auyagu modern terjesz­kedések ! Adja Isten, hogy ennek az áldott szeretetnek újító lehelletére legyen uj ég és uj föld, amelyben lakozzék igazság, melyet ha megismerünk, szabadok leszünk. Nemeske. Szabó József, r. lelkész. TÁHCZA. A somogy-szobi ágostai és helvéthitYallá­­suak között kötött szerződés 1800-ból.*) Alább megirattak, mint ezen Tekintetes Nemes So­mogy vármegyének e végre kiküldött feő Szolga bírái, adjuk tudtokra mindeneknek, akiknek illik, hogy mi a mai alulmegirt napon és esztendőben Szobi helységben levő Augustana és Helvét Confessiót valló lakosok közt az eddig volt felebaráti szeretetnek s jó Barátságnak helyreállítását és azon végre a fentirt falu derékon fent álló Reformátusok templomának az Augustana Confession levők által is lehető némünemü liasználhatását munkálko­dásunknak tárgyává vevén, legelsőben is, és mindeneknek előtte a két vallásbelieknek különböző gondolkozását ekké­­pen értettük meg, úgymint Az augusztánusok részéről a templom építéshez ha nem egészen annyiba is, mint a Reformátusok, de csak­ugyan szép segítséggel lévén annak idejében a praeorans református mesternek fizetéséhez is concurráltak, ezen ok­­bul tehát meg nem elégedvén azzal, hogy a Reformátu­sokhoz imádságra szabadon bebocsáttattak, hanem azt is kívánván, hogy minden holnapban egy Vasárnapon a Ve­séről által járni szokott augustana Confession levő lelki atya, nem mint eddig csak egy pajtában tegyen Prediká­­tiót, hanem engedjék meg a reformátusok, hogy azon Va­*) Mint a két protestáns felekezet hivei között kerületünk egyik egyházában ezelőtt 90 évvel fenálló viszonynak érdekes rajzát kö­zöljük ez egyesség-levelet. Ha mindenütt ily szabatosan rendezték volna a két felekezet közötti viszonyt, sohasem merülnének fel né­zeteltérések vagy perlekedések, amilyen legközelebb Resiczabányán^ v«n. Szerkesztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom