Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-04 / 1. szám
9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 10 fizetnének, akik akarnak, mert hisz nem muszáj ! Ez a vad communismus programmjába való modus vivendi. Ekkor lennének ám uj idők és uj emberek! Azonban Szalay atyafi nem esik zavarba, segít a bajon leleményes uton-módon. Legelőször is int, hogy „más vallásunkkal nem kell gondolni“! Erre az a czigány jut eszembe, akit a főbíró deresre liuzatván, rá parancsolt, hogy meg ne merjen ám mozdulni! „Én ugyan nem tekintetes uram, csak az érdemes hajdú ur meg ne mozduljon." Hát eddig mennyiben gondoltunk mi az ultramontánokkal, kik alkalmat kerestek belénk kapni?! Mi nem gondoltunk az ő csalhatatlan pápájokkal, sem a barátokkal, apáczákkal, trienti szent zsinat anathémáival, sem semmiféle tradicziókkal, de még a nagyhangú Encyclikák sem zavartak meg; főzzön kiki a maga konyhájában és egye is meg. 2. A második portban igen tisztességes czélra törekszik Szalay kollega, arra t. i. hogy „egyházi tisztviselőinknek a mai kor viszonyaihoz és társadalmi állásához méltó ellátása legyen.“ Ez is helyes. De miként lehetne ez? Semmi fönnakadás, Szalay atyánkfia hamar segít a bajon — kitárván a kapukat a vendégek, boldog és boldogtalan előtt, mint a boldogult táblabirói kor curiális nemesei tették. No ez bizony nem is rósz — már t. i. azokra nézve, kiket a gyomor hajt! Csakhogy elhagyta vagy kifelejtette az atyafi azt, hogy nem rendelkezhetünk — bár Krisztus követőinek valljuk magunkat — azzal az étlappal, amivel a szegény názáreti próféta ezereket tractált meg! De még itt sem állapodik meg a jószivíi kollega, hanem rendez „thea-estélyeket,“ kávés összejöveteleket! már ez aztán valóban modern kúra. Tessék, czukros liquidumokkal is lehet a tévelygő nyájat összetartani! Igazán uj emberek, uj idők! Hanem egy baj vau atyafi, ha elfogy a thea- és kávékészlet, quid tunc? Yan-e Hitel vagy mi? Meghalt a gyermek, oda a komaság. Az is csinos ötlet, hogy a papnékat is belehozza a mulatságba, uj asszonyok, uj idők! Ez is jó. Mert ha valahol fele segítség az asszony, főkép a papoknál lehet ezt practicusan alkalmazni! Ki is kell uagysámékat venni már valahára ebből a slendrián, kálvinista szokásból, hogy fonjanak, zsákot, kabátot foltozzanak, tyúkokat ültessenek! A papné legyen egyházi személy — punctum! A publicum asszony részének is legyen példányképe! Mindezekhez pedig — pénz kell, még pedig minimum 3000 forint, ha ugyan kifutja?! Attól függ, hogy a kávé, meg a thea és más gyomor argumentumok, melyek a dicső haladás bacillusait termelik — nem ugranak-e föl ? 3. Végre a harmadik pontban szól a kollega ur az „Egyházi kormányzatról.“ — No még ez legtürhetőbb, lévén benne elég tisztességes terv. Csakhogy itt alulról akarja Sz. ur kezdeni a reformot, előbb pedig a papoknál látta jobbnak és pedig jobban is van igy. Majd ha reformáljuk a papokat, teremtenek azok uj kort és lesz idő, midőn a nép keresi a papot, nem pedig megfordítva r- mint most! Hogy pedig Szalay kollega annyira ajánlja a „Közpapok Lapját,“ mint vezérszellemü regenerátort, — ez ugyan szép, kivált ha meg is tud a fölvállalt szerepnek felelni. Én szivemből kívánom! Tartsa meg „létjogát,“ küzdjön a törvénytelenség, szabálytalanság ellen, nyesegesse a vad hajtásokat; csakhogy ne polemizáljon s a tanárok indokolatlan és ügyetlen csipkedésétől óvakodjék. Első és szem elől nem tévesztendő törvény a szeretet, mely összetart, kibékít és biztosítja a „létjogot.“ Nem kell ehez sem kávé, sem thea, sem czukor, sem rum; elmaradhatnak a szapora indítványok, diszlakomák, fáklyásmenetek, pártszereplések s más ily auyagu modern terjeszkedések ! Adja Isten, hogy ennek az áldott szeretetnek újító lehelletére legyen uj ég és uj föld, amelyben lakozzék igazság, melyet ha megismerünk, szabadok leszünk. Nemeske. Szabó József, r. lelkész. TÁHCZA. A somogy-szobi ágostai és helvéthitYallásuak között kötött szerződés 1800-ból.*) Alább megirattak, mint ezen Tekintetes Nemes Somogy vármegyének e végre kiküldött feő Szolga bírái, adjuk tudtokra mindeneknek, akiknek illik, hogy mi a mai alulmegirt napon és esztendőben Szobi helységben levő Augustana és Helvét Confessiót valló lakosok közt az eddig volt felebaráti szeretetnek s jó Barátságnak helyreállítását és azon végre a fentirt falu derékon fent álló Reformátusok templomának az Augustana Confession levők által is lehető némünemü liasználhatását munkálkodásunknak tárgyává vevén, legelsőben is, és mindeneknek előtte a két vallásbelieknek különböző gondolkozását ekképen értettük meg, úgymint Az augusztánusok részéről a templom építéshez ha nem egészen annyiba is, mint a Reformátusok, de csakugyan szép segítséggel lévén annak idejében a praeorans református mesternek fizetéséhez is concurráltak, ezen okbul tehát meg nem elégedvén azzal, hogy a Reformátusokhoz imádságra szabadon bebocsáttattak, hanem azt is kívánván, hogy minden holnapban egy Vasárnapon a Veséről által járni szokott augustana Confession levő lelki atya, nem mint eddig csak egy pajtában tegyen Predikátiót, hanem engedjék meg a reformátusok, hogy azon Va*) Mint a két protestáns felekezet hivei között kerületünk egyik egyházában ezelőtt 90 évvel fenálló viszonynak érdekes rajzát közöljük ez egyesség-levelet. Ha mindenütt ily szabatosan rendezték volna a két felekezet közötti viszonyt, sohasem merülnének fel nézeteltérések vagy perlekedések, amilyen legközelebb Resiczabányán^ v«n. Szerkesztő.
