Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-01 / 9. szám
139 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 140 Nagy titokban — próbálgatták. Nevetett is jót felette! Többeket hajt az önérzet, Szemük magas czélra nézett: Esperesi díszes székre Hátha beleülnek végre?! . . . Ámde az a hamis sapka, Rá nem illett a fejőkre, Akár csak a tejes bögre . . . Keseregtek is miatta! Mégis jó, hogy az ily bánat, Elenyészik, amint támad. Sok baj között, a sok terv, gond, Újat támaszt, régit elront. Az esperes igy a sapkát, Diadallal csak viselte, — Ép maradt a teste, lelke, Nem tiporták le a sarkát. Élt sokáig becsülettel, Munkálkodni nem feledt el. Illett neki a szép sapka S olykor olykor félre csapta! Somogyi Antal. Könyvismertetés. jElőmunkálatok a magyarországi református egyház megújítandó énekes könyvéhez. 1. füzet: a boldogult Nagy Péter által kibocsátott három füzetből bírálatra alkalmasnak talált darabok. II. füzet: 41 zsoltár és 10 dicséret bírálat végett kibocsátva egy szerzőtől. Kiadta Fejes István az egyetemes ének ügyi bizottság elnöke. Sárospatak 1890. — 8. r. (Vége.) A II. füzet névtelen szerzője, úgy látszik, hogy több zsoltárnál, ha a régi alakot csak megközelítőleg is jónak találta* nem tett feltűnő változtatást; de e mellett vannak gyökeresen átdolgozott darabok, melyek közül néhány sikerült is, de több nem üti meg a kellő mértéket. Lássuk csak az énekeket egyenként. Mindjárt az I. zsoltár átdolgozása nem valami sikerült. Hiányzik belőle a költői lendület, igazi kenetteljes hang. Második versének első része sem felel meg a bibliai szövegnek, ső annak határozott elferdítése. Hasonlóképen annak sincs semmi magyarázata, miért választá átdolgozó a 23-ik zsoltár dallamát, mikor az eredeti is igen szép és használható ! Jobb ennél, sőt használható is az V-ik zsoltár, ha egypár sora verselési tekintetben simítva lesz; de már a YHI-ik zsoltárt nemcsak eme kifejezései: töd, földön végig hanem több helyen nehézkes menete is használhatatlanná teszik. A XV-ik zsoltár átdolgozása közepes, de jobbnak j híján megállhat; azonban a XVI-ik zsoltárhoz már több kifogás fér. Kiküszöbölendők a fület sértő ván vén igealakok; nem bibliaszerü ezen sora sem: Szép örökségét én velem megosztván, t. i. az Isten; mert a szöveg azt mondja, hogy „az Ur az én örökségemnek része.“ Nehézkes több helyen a vers menete s bizonyára nehéz énekelni az effélét, mint e sornak : „Nem hogy veled tegyek jót ó fő jóság“ második felét. A XVII., XXIII. és XXIV. zsoltár körülbelül egyértékiiek. Megjegyzést igénylő feltűnőbb hiba csak a 24-iknek eme sorában van: „Ó bírja a föld kerekségéi\ mely mint germanismus kijavítandó, azonfelül egy-két sor javítása még verselési tekintetben sem árt. A XXV. zsoltár néhány strófája teljesen sikerültnek mondható, azonban 2—4. és 6-iknak egypár sora igazítást kíván. Egészen más véleményt mondhatok a XXVI-ról, mert az szerintem minden javítás nélkül is elfogadható. A XXXII. Zsoltár változtatás nélkül is megállja helyét; de a XXXVII-iknek 7. és 8-ik versszaka teljesen újra átdolgozandó hogy a többi részhez méltó legyen, mert igy egészen érthetetlen. Az L., LL, LVIL, LX. zsoltárok kevés változtatással beválnak s jelen alakjukban is a sikerültebbek közé tartoznak. A javítás is néhány kifejezés és verselési hiba kiigazítása miatt szükséges. A LXI. és LXII. zsoltár körülbelül egyértékü nemcsak a közepes kidolgozás miatt, a mi a magasabb szárnyalást eo ipso kizárja; hanem a szokatlan kifejezések miatt is, melyek a 62-ben feltűnően fordulnak elő. Szerintem mindegyik uj átdolgozást igényel. Jobb ezeknél a LX1II. zsoltár átirata a 42. zsoltár dallamára; sőt néhány sora változtatásával el is fogadható; de annál szebb a következő, különben most is kedves énekünknek a LXV-nek átdolgozása s ha a 3 első strófája még verselésileg simítva lesz, az egész kitűnő darabbá válik. Hasonlókép megállja helyét s mondhatnám változtatás nélkül elfogadható a LXVI. zsoltár ; de már a LXVII. zsoltárnak különösen első szaka nagyobb mérvű átalakítást kivan; még inkább nem nyilatkozhatni elismeréssel a LXXI. zsoltárról, mely teljesen hidegen hagy s mintegy érezhető, hogy nem ihlet szülhette. Minden javítás nélkül megállhat aLXXII. zsoltár, mely ezen alakjában sikerült királyt dicsérő ének; deaLXXIII-iknak jelen átdolgozása nem maradhat meg javítás nélkül különösen kirí az ilyen kifejezés: elvesztsem, a mi úgy látszik, kedvencz szava szerzőuek. Kevés változtatás kell a LXXVII. s még inkább a LXXIX. zsoltárnak; de utóbbiban a pogány szó mindenesetre mással helyettesítendő, talán ellenség-gel-, mert igy inkább alkalmas lehet a mai viszonyokra, — szóval e megrázó tartalmú ének megérdemli, hogy nemzeti vonatkozásúvá tétessék. Szép rímek vannak a LXXXIV-ik, ma is kedvelt énekünk átdolgozásában, de néliány sora javítást igényel • hasonlókép a LXXXVI-ikban is van egy pár sikerült strófa, azonban ez még gyökeresebb javításokra szoruj
