Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-01 / 9. szám
141 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 142 több liefen. Mig a XC-ik zsoltárhoz majdnem alig fér kifogás s ezen alakjában is megállja helyét. A XCL, XCIL, XCV., XCVI. zsoltárok szerintem körülbelöl egy színvonalon állanak. Kidolgozásuk közepes; hiányzik belőlük az erő, tömörség, költői lendület, mely jellemző tulajdonoknak megvalósítására e zsoltároknak különben is magvas tartalma mintegy fenhangon kínálkozik. Jobb ezeknél a XCVIII-ik zsoltár, de az első strófa, és a másodiknak első fele szerintem sikeresebben is átdolgozható, mig a XCIX. zsoltár, bár versalakja nagyon megnehezíti, határozottan szebb kidolgozásra érdemes. A következő C. zsoltár egyike a leggyengébbeknek; a CXXII. zsoltár most használatos szövegében pedig határozottan több erő s melegség van, mint az itt levő átdolgozásban; ugyanezt mondhatom részemről a CXXX-ikról is, melyhez a 38-ik zsoltár dallama alkalmaztatott. Azonban a CXXVIII. zsoltár nehéz versalakja daczára is itt meglehetősen sikerült s kevés változtatással beválik, mig az utolsó CL. zsoltár, legalább véleményem szerint, szerző átdolgozásában javítás nélkül is a használhatók közé tartozik. Tehát, a mint az eddig tett megjegyzésekből kitűnik, a JI-ik füzet zsoltárai között a legtöbb közepes kidolgozású, melyek helyett a következő füzetekben bizonyára lesz alkalmunk sikerültebbeket olvasni s csak miutegy 8—10 mutatkozik kifogás nélkül, vagy kevés megjegyzéssel használhatónak. De ez is elég eredmény aránylag s szerző e működésért elismerést érdemel. De lássuk a még hátralevő 10 dicséretet is. Az 5-ik dicséretnek eredetije is majdnem változtatás nélkül megmaradhatna; szerző csak a 2-ik részben tett változtatást rajta, de ez indokolt és találó is. Epigy kevés változtatás van a 37-ik dicséreten, de csaknem szükségtelen is, mert az eredeti oly szép, ol}r megszokott, hogy nagyobb változtatás csak kárára lehetne. Ez átdolgozásban csakis eme sort kifogásolhatom: Istent atyánkként tisztelnünk; mert éneklésre nehéz s nem is fejezi ki oly határozottan, mint az eredeti, hogy az Isten atyánk. A 70. és 74-ik dicséret átdolgozásánál szerintem majdnem jobb az eredeti; mert ha verselési tekintetben simítva vannak is, de az a vallásos melegség, erő és kenetteljes hang, mi azokat jellemzi, itt hiányzik. A 137-ik dicséretre nincs érdemleges megjegyzésem, maradhat változtatás nélkül. A 153. dicséret kevés változtatáson ment át; de jobb is, mert sokszor egy kevéssé találó uj kifejezés az egész jó hangulatot lerontja. A 162. dicséretben alkalmazott refrain általában minden strófához simul s szerintem az egész megállhat ez átdolgozásban; de a következő 163-ik dicséreten már nem sikerült szerzőnek ily megfelelő változtatást tenni. A 173. dicséret teljesen sikerültnek mondható; de az utolsó — az erdélyi énekes könyvnek 34-ik dicsérete — mint tartalmilag is valóban szép darab, még igazítást igényel, mert hogy többet ne említsek, én az ilyen kifejezést: szélvész sikoltása“ énekben viszásnak találom. Általában a Il-ik füzet szerzője meglehetős gyakorlott kézzel végezte az átdolgozásokat; de nem sikerült mindig kellően eltalálni a szívhez szóló meleg hangot, vallásos felbuzdulást; szóval érvényesíteni a zsoltár költészet jellemző sajátságait. A munka azonban már eddig is szépen megindult s vajha még nagyobb buzgalommal folynék tovább, hogy a várva-várt eredményben mielőbb gyönyörködhetnénk! Fülöp József. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Révész Imre Egyházi beszédeinek VII. (utolsó) füzete megjelent s az előfizetőknek megküldetett. — A takácsii ref. egyház elöljárósága által a pápai leánynevelde javára rendezett tánczczal egybekötött műkedvelői előadás ma tartatik meg az iskola helyiségében. Lefolyásáról jövő számunkban emlékezünk meg. — Katholikus lélekhalászat. Mint a pápai egyházmegye nagytiszteletü esperesétől [értesülünk, Bán János ref. vallása pápai lakos panaszt tett előtte amiatt, hogy Nórápon szolgáló egyetlen leányát, Bán Juliánnát a pápa-kovácsi r. kath. plébános, Aszner János, az ide vonatkozó törvény rendelkezéseinek mellőzésével, a kath. egyházba felvette és egy kath. férfival összeeskette. Az áttérésnél tanukként szereplő Bene testvérek (Nórápról) határozottan állítják, hogy az egész ügy egy hét alatt végbe ment. Az esperesi hivatal fölterjesztette e sérelmi esetet a püspöki hivatalhoz. — Szives tudomásul. A Pápán felállítandó ref. felsőbb leányiskola alapjára beérkező egyes adományokat nem esetről-esetre, hanem csak hónaponként fogja e lapban nyugtázni a kér. pénztári hivatal, miről a t. adományozók e helyen értesittetnek. — Xyilt levél Dr. Schlauch Lőriucz püspökhöz czim alatt Dr. NemUwich Károly agg természettudós egy 85 lapra terjedő érdekes füzetet bocsátott közre, mely Kókay Lajos budapesti ösmert könyvkiadó bizományában, bérmentes küldéssel 65 krajczárért kapható. A darwinista szerző „megtagadja a képességet és jogosultságot a természettudományok újabb vívmányai felett való itéletmondásra mindenkitől, aki a természettel tudományosan nem foglalkozik ;u maga azonban hivatottnak érzi magát, hogy a vallások s különösen a r. kath. vallás felett ítéletet mondjon. — Ez ellenmondástól eltekintve, munkája sok érdekes, bárha nem is uj dolgot elmond, a r. katholicismust erősen ostromolja s e tekintetben részünkről is figyelemre méltó; bár néhány történeti botlás és a magyar nyelv hiányos ismerete sokat levon a munkának azon értékéből, melyet a vallásról egy természettudós által írott értekezésnek tulajdoníthatunk. Annyi azonban tény, hogy Schlauch püspök ur bőven rászolgált a magyar orvosok és természetvizsgálóknak Nagyváradon tartott tavalyi