Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-01 / 9. szám

Második évfolya m. 9. S'/áltl. Pápa 1891. márezius 1. DUNÁNTÚLI-33 MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. TARTALOM: Szent István napja, mint nemzeti ünnep. Révész Kálmán. — Egyházi élet: Törvényjavaslat az egy­házi adóról. (Vége.) — Statistikai adatok a pápai egyházmegyéből. Szekeres Mihály. — Szűcs István em­lékezete. B. X. — Tárcza: Az espérési sapka. Somogyi Antal. — Könyvismertetés: Énekügyi előmunkálatok. (Vége.) Fiilop József. — V e g y es k ö z 1 e m é n y e k. — Hivatalos r é s z. Szent István napja, mint nemzeti ünnep. Az a dagálya a valódi liberalismusnak, me­lyet a szabadéivüség őszinte barátai ol}’ kitörő örömmel s emelkedett szavakkal üdvözöltek nem­rég az elkeresztelési vita alkalmával, úgy látszik, igen hamar ellenkező irányt vett, sőt nagy hir­telenséggel valóságos ultrámon tán apálylyá vál­tozott át, mielőtt még a hajósok voltaképen hozzá nyúlhattak volna az evezőkhöz! Mindenki tudni fogja, hogy az ipari mun­kaszünetről szóló javaslat tárgyalása közben csak úgy mellékesen és hirtelen „nem­zeti ünneppé“ nyilvánított Szent István napjáról akarunk beszélni. Mint jó hazafiakhoz illik, teljes tisztelettel viseltetünk a népképviselők testületé irányában; de a tisztelet épen nem tartóztathat vissza ben­nünket attól, hogy a képviselőháznak egyik vagy másik, meggyőződésünk szerint tévesztett intéz­kedéséről, véleményünket a legnagyobb őszinte­séggel és szabadsággal ki ne nyilvánítsuk. S ilyen tévesztett intézkedésnek mondjuk mi, egész bátorsággal és határozottsággal, Szent István napjának nemzeti ünneppé nyilvánítását. Bizonyára senki sem akarja közülünk egy perezre is állítani, hogy a törvényhozás ténye­zőinek *egy7 vagy több nemzeti ünnepnap meg­alkotására, illetőleg kijelölésére kétségtelen joga ne volna. De az ily ünnepnap azután legyen va­lóban nemzeti, vagyis olyan, melyen a nemzet minden tagja, valláskülönbség nélkül egy szív­vel-lélekkel ünnepelhet; legyen olyan, hogy az ország egyetlen polgárának, a nemzet egyetlen tagjának vallásos hitével, lelkiismeretének szent meggyőződésével ellenkezésbe ne jöjjön. A Szent Istvánnap pedig egyáltalában nem ilyen. E nap, mindezideig pusztán és egyr edül római katholikus hazánkfiainak e g }T h á z i jellegű ünnepe volt, szentté avatott első királyunk tiszteletére; sőt kiválólag egyházi ünnep maradna e nap katholikus hazánkfiainál még ab­ban az esetben is, ha nemzeti ünnepnek declaráitatnék; s ekép a többi egyhá­zak tagjai egy idegen ünnep megtar­tóinak látszanának. Annyira kizárólag egy­házi jellegű vala ez ünnep, hogy egészen e szá­zad második tizedének végéig (1819) még a ka­tholikus va 11 ásu állami és kir á 1 yi hiva­talnokok sem vettek részt az e napi szertartáson, úgy hogy Kovalik János ak­kori esztergomi érseki helynök sürgetésére ren­delte el a m. k. helytartó-tanács, hogy az e napi ünnepélyességen a Budán és Pesten levő állami és királyi hatóságok is részt vegyenek. Igaz, hogy már nyolez év múlva, vagyis 1827 január hó 2-án kérdést intézett a helytartó­tanács a helvét hitvallású superintendentiákhoz, 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom