Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-22 / 8. szám
119 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 120 megszabott korlátok között továbbra is terményekben, szolgálmány okban, _ készpénzben, vagy esetleg kizárólag csak készpénzben is történhetik. 3. §. Az adók kivetése, beszedése, esetleg behajtása és beszolgáltatása a presbyterium kötelessége. 4. §. E végből minden egyház presbyteriuma, amenynyiben ez eddig meg nem történt volna — 1- ör: készíttet rendes vagyonkönyvet, mely magában foglalja az egyházi és iskolai épületeket, az azokhoz tartozó ingóságokkal együtt, továbbá az egyház és iskola föld- és házbirtokait, tökepénzeit, alapítványait, hasznos jogait, azoknak remélhető évi jövedelmét kitüntetve. 2- or: összeállittatja egy külön rovatos kimutatásba az egyháznak rendszerint változás alá nem eső, és évenkint feltétlenül fedezendő szükségleteit, u. m.: a) a lelkészi, tanítói, esetleg orgonista és énekvezéri dijlevelekben megállapított fizetéseket. b) az egyházi és iskolai épületek évi rendes tatarozására és jó karban tartására, valamint tűzkár elleni biztosítására, — c) az urvacsorai kenyér és bor beszerzésére (amenynyiben az egyes hívek buzgósága által külön nem fedeztetnének) szükséges összegeket. d) az egyházközség terhére eső állami, illeték-egyenértéki és más adókat. e) a lelkészi, tanári, tanítói gyámegyletek vagy nyugdíjintézetek részére megállapított járulékokat. f) a központi, egyházmegyei és kerületi kormányzat, a konventi és zsinati költségek fedezésére a felsőbb hatóság által megállapított összegeket. 5. §. Ezen vagyonkönyvet és rovatos kimutatást a presbyterium megvizsgálás és helybenhagyás végett az egyházmegyéhez felterjeszti, az attól nyert helybenhagyás, esetleg helyesbítés után, mindeniknek egy egy másodpéldányát készíttet és azt megküldi az esperesi levéltár számára megőrzés végett. Az egyház vagyonállagában, vagy a változás alá nem eső rendes szükségleteiben időnként netalán beállott változásokat, a presbyterium a vagvonkönyvben, illetőleg a rovatos kimutatásban bejegyezteti, ezekről egyúttal jelentést tesz az esperesnek, aki ezen változásoknak az irattárban őrzött másodpéldányokba való bevezettetése felől gondoskodik. 6. §. A vagyonkönyv, illetőleg rovatos kimutatás felhasználásával, a presbyterium az év első felében kellő időben elkészíti az egyháznak jövő évi „rendes költség előirányzatát,''' 7. §. Ezen rendes előirányzat a szükséglet rovata alatt magában -foglalja : a) A 4 §-a. felsorolt rendesen változás alá nem eshető és igy a gyülekezet által évenkint feltétlenül teljesítendő kiadásokat. b) Továbbá az egyházközség által bár módosítható avagy a körülmények szerint módosulható, de szintén évenkint előforduló költségeket, minők: aa) az egyházfi, harangozó, pénzszedők, gondnokok dijjai. bb) a felsőbb iskolák suplikationális segélyezésére, ünnepi követek dijjazására vagy dijjpótlékára, az emberbaráti intézmények, szegények gyámolitására fizetendő összegek. A fedezet rovatában pedig : a) a 4 §-ban felsorolt egyházi vagyon jövedelmeiből, a perselypénzekből, az egyházak közszükségleteire nyújtott adományokból, várható összegeket. b) a hívekre kivetett évi személyes járandóságokból, illetőleg a hívek évi egyházi adójából befolyandó értékeket. 8. §. Évi személyes járandóság avagy rendes egyházi adó fizetésére kötelezett: a) minden családfő. b) a 16-ik életévét betöltött, ennélfogva keresetképes, minden családtag. c) a vegyes házasságban élő ev. ref. vallása házastárs. d) az özvegy nő. A b) c) d) alatt felsoroltak azonban a családfőre kivetett évi járandóságnak csak felével rovandók meg. — Kivétetnek ezen szabály alól azon családfők és családtagok, kik egészen vagyontalanok és e mellett keresetképtelenek és igy köz- vagy magánadakozásból élnek — ezek mint nem adóképesek, az egyházi adó kirovásnál figyelmen kívül hagyandók. Ezen személyes járandóság, illetőleg adó, egyházközségenkint vagyonosságra való tekintet nélkül, mindenkire egyformán rovandó ki. Magasságának megállapításánál irányadó, hogy azt az egyházközség legkevésbé vagyonos adóköteles tagjai is teljesíteni képesek legyenek. 9. §. A rendes évi kiadások fedezésére első helyen az itt felsorolt bevételek szolgálnak. 10. §. Amennyiben a most felsorolt forrásokból befolyó jövedelem egyes egyházakban az egyházi vagyonnak aránylag csekély jövedelmezősége és a helyi viszonyok megkövetelte szükséglet nagysága miatt, nem volua elégséges az egyháznak megállapított évi rendes szükségleteinek fedezésére, az egyházközségnek jogában áll híveit vagyonosságuk avagy keresetük mérvére való tekintettel fokozódó osztályokba sorozni és reájok, alaposan vélelmezhető jövedelműk arányában, az osztálynak, melybe soroztainak, megfelelőleg, a személyes járandóságnál magasabb évi terheket is kiróvni. Ily esetben a legalsó osztályba sorozandók azok, kik csupán csak a személyes járulék czimen megállapított összeget fogják fizetni. Az évi jövedelmükre vágj* keresetükre való tekintettel ezen legalsó osztálynál magasabb osztályokba sorozottaknak s igy magasabb összeggel megrovottaknak személyes adójuk ezen osztályadójukba betudandó. 11. §. Az osztályokba való sorozás az illetőknek vagyoni avagy kereseti viszonyaikra való tekintettel, esetleg létező terlieiknek figyelembe vételével történjék. Oly esetekben, midőn az illető fél azon osztályt, melybe őt a presbyterium sorozta, magára nézve túl magasnak és igy törvénytelennek találná, s ezen osztályozás ellen az egyházmegyére illetőleg egyházkerületre felebbezne, az osztályozás helyes vagy helytelen voltának megbirálhatása czéljából, az anyagi helyzetnek kinyomozására nézve, az országos törvénykönyvnek 1875. XXIX. és XLVII-ik törvényezikkeiben, a keresmény és a tiszta jövedelem kipuhatolására előirt eljárás szolgáljon tájékoztatóul. Ezen az egyház évi rendes szükségletei fedezésére szolgáló adót, legyen az személyes járulék, vagy osztályadó, — a törvényben előirt felsőbb jóváhagyással már ellátott kivetés szerint tartozik fizetni: a) Mindazon adóképes egyháztag, kinek illetősége azon községben van, melyben az egyházközség kebelezett, b) és mindaz, aki, ha más községben illetékes is, még ha a szóban levő községben ingatlannal nem bír is, de abban a községben (például egyik vagy másik nagyobb városban) rendes lakást tart, habár nem lakja is azt egész éven át, vagy abban üzlete van. Ezen esetekben a lakásbér értéke az osztályba sorozásra, illetőleg a fizetendő adó magasságának meghatározására egyik főtényező lesz. Amennyiben az utóbbi pont alá eső egyháztag kimutatja, hogy illetőségi helyén rendes egyházi adót fizet, más egyházban a különben reá eső adónak csak felével róvható meg.
