Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-13 / 50. szám
«11 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 812 változtatni való nem volna is rajtuk, de még nagyon sokat kellene hozzájuk tenni, hogy először is protestáns tanügyet teremthessünk, azután pedig virágzóvá és erőssé tehessiik. Az „Egyetértés múlt vasárnapi számának tanügyi rovatában egy valaki ugyancsak harapós gunynyal szól ez alapelvek nagy részéről, sőt általában az egész úgynevezett protestáns tanügyről. Czikkében sok az igaztalan, és sértő, de a gúnynak van némi alapja is. Avagy mire jók azok az alapelvek, melyek pl. a kisdedovók, felsőbb népiskolák, tanárképezde, egyetem szervezetére vonatkoznak, mely intézmények nem léteznek, hanem még igen soká nyugszanak a mély álom ölében? Jobb lenne biz ezek helyett egy életre való eszme, mely a nevelés és oktatás mikéntjére vonatkozik. Halaszthatlan szükség tehát, hogy zsinatunk ne elégedjék meg ily platonikus elvek elfogadásával, melyek tetszetősek lehetnek ugyan, de semmi hasznot nem nyújtanak; hanem ragadja meg az alkalmat, hogy bölcsességével megorvosolja a könnyebben elhárítható bajokat s legalább alapjait lerakja egy az egész protestáns tanügyet átható uj irányzatnak és szellemnek. Mert ha zsinatunk e téren valami elhatározó lépést nem tesz, ha a következő tiz év alatt ismét az eddigi módon s az eddigi tanügyi bizottság lesz protestáns tanügyünk istápolója és szellemi vezére, irányadója: akkor a következő zsinat idején már valóban névleg fog létezni a protestáns tanügy s hozhatnak törvényeket Utópia tanügyének megteremtésére és felvirágoztatására. (Folyt, köv.) ÜNUS EX MULTIS. fálCIl A Galamboki ref. egyház története. A b. somogyi egyházmegyéhez tartozó ezen Zalamegyei gyülekezet igen régi eredetű (Sz. István a zalavári apátságot 1019-ben megalapítván, a több községek között Kolumbok dézmáját is ajándékul adá.) E század elején élt 70—80 éves öregek, — az egyházmegye levéltárában olvasható bejegyzés szerint, — azt beszélték, hogy ők atyáiktól hallották, miként a régi időben is volt itt ref. ekkla, a minthogy a régi parochialis fundust azon időben is pap diásának, szőlőjüknek is egyrészét paphegynek hívják. Azt is beszélték hogy Kis Komárom, Karos, Galambok, a mint szőlőlevelük mutatta, privilegisalt, fegyverrel szolgáló helyek voltak s egy kapitány által igazgattattak, mindaddig, míg nem a török azt a részt pusztítván s hatalma alá hajtván, egy bizon}Tos időben, épen midőn a karácsony éjszakai ístenitisztelet tartatnék, reájok rohant és a templomban oly nagy öldöklést tett, hogy azok, kik az istenitiszteleten jelen voltak, többnyire a falak között halva maradtanak. Hitelessé teszi ezt a hagyományt az is, hogy a mint a torony lövetett, valami kisebb fegyverbeli golyó az egyik harang egyik oldalát által likasztotta, mely golyó által lett meglikasztás azon a harangon láttatott 1807-ik esztendeig, a mikor, hogy hasznát lehessen venni, újra megöntetett. Ezen egyház reformálása valószínűen összeesik a szomszédos Kis-Komároméval, melynek jó rósz sorsában már közelségénél fogva is osztozkodnia kelle. Ez idő azonban meg nem határozható, csak annyi bizonyos a Kis- Komáromi Matrikulából, mely 1624-ben kezdetett, hogy a XVII-ik század elején már nagyon virágzó volt s benne ref. püspök s több esperes lelkészkedett. így a szabad vallásgyakorlat megszűnése is K.-Komáromnak mint végvárnak a töröktől visszafoglalása utáni közel jövőre esik., Mert bár Kis-Komárom az 1647-iki országgyűlés által szabad vallásgyakorlati joggal ruháztatott is fel, még is azon ürügy alatt, hogy az mint végvár nyerte e jogot, a török kiűzése után megszűnvén ilyen lenni, benne a prot. istenitiszteletet nem lehet megszenvedni, az ellen-reformatio által megsemmisitfcetett. Pápa, Szent Grót, K.-Komárom ezen alapon vesztette el templomát és iskoláit. Körülbelül 1717-ben történtek ezen erőszakoskodások. Somogybán N.-Bajom, Csököl, Csurgó stb. ekkor fosztattak meg templomaiktól, paplakaiktól, szóval minden egyházi javaiktól, eliizetvén egyházi embereik a földes urak által. A K.-Komáromi régi Matrikulából: „Egy 1720. tett inquisitio szerint, mely a Stettner famíliánál van, Galambokon 1670 esztendőben, mire a fatensek emlékeztek, volt prédikátor ház és egy fából csinált oratórium és hogy ezt a parochialis házat a kurucz világban égették el. A komárvárosiak is ezekkel tartottak együtt papot, miután 1692-ben az oda való parochialis házat a Karolí plebanus elfoglalta.“ Ugyancsak e matrikula jegyzetei szerint Galamboki lelkészek voltak: Séllei András 1634. — Inké.re változott. Lévai Márton 1656—1660. — K.-Komáromba ment papnak Tatai János 1650-ben Komárvárosi pap volt, 1660- ban ment Galambokra, 1664-ben N.-Bajomba vitetett el. E gyülekezetnek 1799—1809-ig volt lelkipásztora Nagy Ferencz azt Írja az általa megkezdett történeti könyvben, hogy 1800 szept. 20-án N.-Bajomba rendeltetvén a püspöki gyűlésre inspektornak, ezen ekklára nézve azt tapasztalta abból a protokolumból, mely rész szerint kisasszondi, rész szerint galamboki, legjobban pedig szt.groti ekklézsiák matriculare protocollumaik maradványaiból egybekötteték, mely a Sárközy családnál őriztetett, de most ezen püspöki gyűlésen a szt. grotiak kérelmére a nagy piriti (mint szt. groti) egyház lelkészeinek átadatott, „Hogy a galamboki ekklézsia a töröknek Magyarországon volt uralkodása alatt Mater és népes ekkla volt, de elpusztult rész szerint a törököknek kiverettetésekor, rész szerint az az után következett pestisnek elhatalmazása miatt; rész szerint pedig mikor ez a Galambok egész do-
