Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-01 / 5. szám
67 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 68 II. osztályba sorozott s 1280 forintot kimutató állomásért elhagyni, ha megtudja, hogy az a több kevesebbet ér ott. mint a mostani kevesebb itt. Hogy pedig az ilyen viszonyokat igyekszik kiki saját érdekében megtudni és pontosan mérlegelni, azt nem szükség legkevésbé is bizonyitgatni. Ezek után térjünk át a minősítési javaslatra, melyre nézve csak ismételhetjük előző czikkünkben a javaslat egészére mondott azon véleményünket, hogy „a meglevő törvénynyel szemben egyfelől szabadelvüsóg, másfelől teljes szabatosság“ jellemzi. Részletekbe menni az ismertetésben nem akarhatunk, csakis a következőket tartjuk szükségesnek megjegyezni: 1. a minősités egyetemes, azaz osztályai mind az öt egyházkerületben ugyanazok. 2. A minősítési évek a második kópesitő vizsgálat befej eztétől számíttatnak. (Én sok tekintetben jobb szeretném, ha az első vizsgálattól számíttatnának). 3. Gondoskodva van a két képesitő vizsgálat egymástól esetleg eltérő osztályzatának szabatos egyeztetéséről. 4. A segódlelkészek elől nincsenek elzárva az első osztályú egyházak sem. Általában véve, a minősítési feltételek a legnagyobb mértékben méltányosak, következe. tesek és szabatosak. Csak egyet nem tudunk érteni: mi az oka annak, hogy a külföldi egyetemek látogatása csakis a segédlelkészeknél s még ezeknél is csupán a IV. osztályú képesítésre nézve számittatik be? A javaslat 7. §-a ezt mondja: „A rendes lelkészek és tanárok s helyettes és segédlelkészek minősítési osztályzata nyilvántartandó s az egyházkerületi jegyzőkönyekbe és azokból a konventi jegyzőkönyvbe évről-évre felveendő. Az ekép megállapított és közzétett minősítések egy évi érvénynyel birnak, — egyházkerületenként határoztatván meg az egy év tartalma: mettől meddig.“ Szerintem e czikkely elejétől végig törlendő, mert igensok bonyodalomra vezetne, de meg egyáltalában felesleges is. Ugyanis, ha meg van állapítva, hogy a minősítési évek honnak kezdve számíttatnak, ha a minősítési kellékek minden osztályra nézve szabatosan meg vannak határozva s végre: ha kimondatik, hogy csak egész (betöltött) évek vétetnek számításba, csonka év pedig figyelembe nem vétetik: ez esetben bárkire nézve, bármikor, bármely osztályú egyházzal szemben meg lehet állapítani képesitő és szolgálati bizonyitványai alapján, hogy illetékes-e vagy nem s ekép semmi szükség nem lesz a minősitvényeknek nyilvántartására és jegyzőkönyvekbe vételére. Bármely lelkész, tanár vagy segédlelkész tudni fogja, kezében a minősitési szabályokkal és okmányaival, hogy illetékes-e ezek alapján az épen kérdésben levő lelkészi állomásra; a „választási bizottság“ pedig, a javaslat 23 §-a szerint „megvizsgálja a minősitvényeket“ s ha esetleg akadnának nem illetékes pályázók, „a kellő minősitvény nélküliek“ félretétetnek, figyelembe nem vétetnek. A lelkész választási egyes alkalmakat és a választási előkészületeket meghatározó czikkelyek szintén több helyen pótolják és javitják a mostani törvény hiányait. Ennek megemlitése után lássuk a lelkészválasztás tényé re vonatkozó pontokat. Az eddigi „jelölő bizottság“ a javaslat szerint megszűnik, illetőleg lelkéjszválasztási bizottsággá alakul át, melynek tagjai az esperes elnöklete alatt a) az egyházmegyei közgyűlés által választott két világi és egy papi rendes tag (esetleg egy világi és egy papi póttag;) b) a választó egyház presbyteriumának a maga kebeléből kiküldött három tagja. Lelkészválasztás történhetik 1) pályázat és kijelölés nélkül egyenes meghivás utján; 2) pályázat és kijelölés által. Mindenesetre igen szerencsés gondolatnak kell tartanunk, hogy a javaslat módot nyújt arra, hogy ha a választó egyházközség bizalma osztatlanul egyetlen jelöltben összpontosul, e bizalom nyilatkozhassék és érvényre emeltethessék anélkül, hogy az illető kiszemelt egyénnek pályáznia kellene; de egyúttal nagy előny ez azokra nézve is, kik, a pályázat fentartása esetén, — nem ismerve teljesen a viszonyokat, pályáznának s a kiszemelt egyénnel szemben szükségtelen bukásnak tennék ki magukat. A most bezáruló évtized egypár ilyen példája igen sokaknál keserű utóizt hagyott hátra; akik többé, talán az emberileg teljesen biztosnak mondható
