Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-13 / 50. szám
Második é v f o 1 y a m. 50. szám. Pápa 1891. deczember 13, DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. TARTALOM: Br. Yay Miklós zsinati elnök megnyitó beszéde. — Zsinati tudósítás: Révész Kálmán — Iskolaügy: Egy a sok közül. (Vége köv.) Unus ex multis. — Tár ez a: A gálám böki ev. ref. egyháztörténete. (Vége köv.) Halász Imre. — Vegyes közlemények. — Nyílt tér. B. Vay Miklós zsinati elnök megnyitó beszéde 1891. deczember 5-én. „Főtiszteletü és Móltóságos országos zsinat! Jó istenem kegyelméből egyházi szolgálatom hetedik évtizede végén, életemnek kilenczvenedik esztendejében nekem jutott a kiváló szerencse, hogy egyetemes református egyházunknak, immáron második országos zsinatát nyithatom meg és üdvözölhetem lelkem teljességéből az egybegyült nagyérdemű zsinati tagokat: üdvözölhetem szivem szerint azon megnyugtató tudattal és erős hittel, hogy szeretett egyházunk alkotmányának élőfája mindinkább nemes fejlődést és erősbülést nyer; az ellenhatások és összes áramlatok, melyek annyiszor fenyegették egyházunkat, mindinkább kevesbülnek és a létért vivott küzdelmek harczát, mely hitfelekezetünk legjobbjainak, kiváló vezérférfiainak erejét és közreműködését vette igénybe, s emésztette fel és pedig sokszor kevés eredménynyel, felváltotta a békés és csendes munkásság korszaka, mely alatt a belépitkezés munkája elkezdetett és folytattatik. És mindezen nagy változást és átalakulást köszönhetjük a bölcs isteni gondviselés oltalmán kivül annak, hogy hitfelekezetünket hitszilárdság, hűség az elvekhez hatotta át és éltette, s igy mindig találkoztak az idők intő jeleit megértő buzgó lelkek, kik az irányt helyesen jelölték meg, melyen való haladás az élet útja felé vezet, a zátonyok ki lettek kerülve és igy egyházunk hajója biztosan haladhatott előre. De ezeken kivül egy hatalmas tényezőről sem szabad megfeledkeznünk és azt nagy hálával és elismeréssel kell egyházunk évkönyveiben följegyeznünk. A legalkotmányosabban uralkodó fejedelemnek, apostoli királyunk ő felségének vezetése alatt áll egyházunk több mint négy évtized óta. És vájjon nem kellett-e tapasztalnunk mindig a legkegyelmesebb védelmet, a legjobb akaratot apostoli királyunk ő felsége részéről ? Midőn 1859. évben a njűlt parancs megjelent, mely egész történelmi múltúnk ignorálásával egyházi régibb alkotmányos jogainkat és gyakorlatunkat eltörölni czélozta, vájjon nem az ő legnagyobb bölcsességének, legtisztább alkotmányos érzelmének kell-e tulajdonítanunk, hogy ama nyílt parancs félretételével, egyházalkotmányunk visszaállíttatott, és mi magunk lehettünk annak szervezői ? Hisz az ő legnagyobb kegyessége engedte meg azt, hogy 1881—82. évben Debreczenben alkotmányozó zsinatra egybegyülhettünk; és most is a királyi legjobb akarat kegyelméből van az, hogy e zsinatot megtarthatjuk a nélkül, hogy az 1790—91-ik XXVI. t.-cz. 4. §-a értelmében fentartott s fejedelmi biztos kirendelésére vonatkozó jogát urunk királyunk ezúttal is érvényesíteni szükségesnek látta volna. Mondjon tehát a zsinat ő felségének hosz-50 A lap mai számához félív melléklet van csatolva, ELŐFIZETÉSI DU: ” ÄZ éS iskola köréből. S HIRDETÉSEK DÍJA: “ . Helyben és vidékre pos^ hasábos petitsor több-I “=■»■ A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE, fspr *___________________«
